Culard gén és Mh BEEF

Írta Dr. Domokos Zoltán. Közzétéve itt: Szakcikkek

Champions Charolais (Charolais Univers)

Nicolas Girard főszerkesztő cikke (fordította Dr. Domokos Zoltán)

Dinamizmus és szorgalom a charolais tenyésztők szolgálatában. A CHAROLAIS UNIVERS folytatja együttműködését a tenyésztőkkel és a CHAROLAIS France szelekciós szervezettel

Nincs előrehaladás a legegyszerűbb lépések megtétele nélkül. A CHAROLAIS UNIVERS technikai csapatai napi szinten dolgoznak azon, hogy olyan gazdag és szegmentált bikaválasztékot biztosítsanak, amely megfelel a piaci elvárásoknak.

A CHAROLAIS UNIVERS ajánlat 3 szegmensre vonatkozik – kiváló elléslefolyású, üszőkre való tenyészbikák és tehenekre való tenyészbikák - 3 (hús-, kettőshasznú és tenyész) profilra tagolva. Minden alszegmensnek képesnek kell lennie új genetikai vonalak és a szarvatlan gént hordozó tenyészállatok kínálatára. Szakembereink nagymértékben támaszkodnak a genomiális indexekre anélkül, hogy megfeledkeznének az értékelés kötelező átadásáról poligénes a Gamme Avenir program prizmáján keresztül. A CHAROLAIS UNIVERS úttörő volt abban, hogy három évvel ezelőtt úgy döntött, hogy kizárja a katalógusából azokat a bikákat, amelyek genetikai rendellenességeket hordoznak, például progresszív ataxiát és DEA-t (anhidrotikus ektodermális dysplasia; hypohidrotic ectodermal dysplasia (HED)). Ez fajtasztenderddé vált ma az értékelő állomásokon és más sikeres értékesítések során.

A culard gén (duplafarú) (Mh - Q204X) 18% -ban van jelen a francia charolais populációban. A CHAROLAIS UNIVERS megbízásából készült tanulmány megmutatta egy második változat, az F94L jellemzőit, amelyet ebbe a katalógusba szintén bevontunk.

A CHAROLAIS UNIVERS számára a genomika a nőivarnál is rendelkezésre áll már az ”Elit eladás” 6. kiadásával, amelyre 2020. október 15-én kerül sor Moulinsban. Összeválogatja az év legjobb nőstényeit, a szelekciós rendszer jövőbeni embriódonorait.

Az elválaszthatatlan tenyésztő / technikus tandem inspirációnk és fejlődésünk forrása.

Ez az egymásközti kapcsolat létfontosságú a dinamizmusunk és a jelenlétünk szempontjából.

Köszönet érte mindenkinek!

DINAMIKUS Kutatás & Fejlesztés

A DNS technika rendelkezésre áll a CHAROLAIS UNIVERS -számára, ezért az ES (bizottság) úgy döntött, hogy fokozza ezeket az erőfeszítéseket a kutatás és fejlesztés terén. A CHAROLAIS UNIVERS 2018-ban indította el a FERTI 38 nevű programot. A CHAROLAIS UNIVERS programot létrehozó mintegy tizenöt tenyésztő elfogadta a kihívást az ivari koraérés és a szaporodás körüli fenotípus adatok gyűjtésére. Az anya ellési viselkedését és a borjú életképességét a születéskor szintén a CHAROLAIS UNIVERS által kifejlesztett okostelefonos alkalmazás biztosítja. A cél az, hogy képesek legyenek olyan mutatókat kínálni, amelyek számszerűen javítják a termelékenységet, a tenyésztők életminőségét és az állatok jólétét.

Ez a technikai étvágy a húsminőségre vonatkozik, ahol a genomiális eszközhöz kapcsolódó alapvető kutatási munka javíthatja ismereteinket a genetika és a charolais hús puhasága / márványozása közötti kapcsolatról.

CULARD VÁLTOZATOK: Inkább válasszon, mint szenvedjen!

A culard génnek számos aspektusa van, és különösen 7 variáns, amelyek a fajtánként eltérő előfordulásúak. A Culard Charolais-variáns (Q204X) 18% -ban van jelen Franciaországban. A legújabb munkák rávilágítottak az F94L variáns elterjedtségére (13%) és annak hatásaira az állattenyésztésben nyújtott teljesítményre.

Forrás: IDELE-tanulmány 50 000 charolais genotipizálási eredménye elemzéséből készült. A

Forrás: IDELE-tanulmány 50 000 charolais genotipizálási eredménye elemzéséből készült. Az eltérések a Mh (miosztatin) variánsokat nem hordozó állatokkal való összehasonlításon alapulnak.

Összefoglalva, ez a faji szempontból elismert MH BEEF (Bouchère Equilibre Efficience Finesse (Vágási tulajdonság, hatékonyság, finomság)) (F94L) változat homozigóta állapotban garantálja a jobb testalakulást és kevésbé rossz anyai tulajdonságokat, a Q204X-hez képest.

A CHAROLAIS UNIVERS bikák státusza a Sikeres útmutató index táblázatában található, az Ön választásának megkönnyítésére.

Ennek a változatnak a gulyán belüli kezeléséhez a CHAROLAIS ORIGINAL ajánlata integrálja a hím - és nőivar genotípizálását, a MH BEEF státusz meghatározását.

A „Guide de Reussite” N°1 / 2020 szeptemberi száma tartalmazza a tenyészbikák közölt genomikai eredményeit (Mh CULARD, Mh BEEF, Ataxia, Blind (vakság) és DEA vonatkozásában.

Ahonnan van mit tanulni: Írország

Írta Dr. Domokos Zoltán. Közzétéve itt: Szakcikkek

Ahonnan van mit tanulni: Írország

2019. augusztus 5-tel kezdődő héten Írországban zajlott a Charolais International Technikai Kongresszusa, amelyen 6 fős magyar delegáció vett részt (a BHV Kft. képviseletében Szentpétery Szabolcs és családja, valamint e cikk írója). Néhány tenyészet meglátogatása mellett sor került a Weatherby’s Kutatóintézet (a genomikai laboratóriuma hetente vizsgál több mint 25 000 mintát!!!), Teagasc Grange Kutatóintézet, az ICBF 650-es befogadó képességű ivadékvizsgálati állomása (Tully) megtekintésére, de 3 napon át zajlottak előadások főként a genomika témájában és a 10 országból érkezett 70 fős csoport ellátogatott a Nemzeti Tenyészállat Kiállításra Tullamore-ba is.

További képek a "Fotók" alkönyvtárban találhatók.

Környezet

Az Ír Charolais Szarvasmarha Társaság volt a házigazdája a rendezvénynek és az időjárás előrejelzésük tökéletesen bevált: 16-21°C maximum hőmérséklet mellett minden nap esett az eső. Itt az év 365 napjából több mint 300 napon esik. Ez magyarázza, hogy a mezőgazdasági terület 69%-án van kiváló minőségű gyep, óriási a fajlagos eltartó képesség, az állatoknak kiemelkedő a rámája és izmoltsága: esetenként 1250 kg-os átlagsúlyú teheneket láthattunk. A több mint 70 ezer km²-en 140 ezer, átlagosan 32 ha területű gazdaság üzemel, melyek közül 80 ezernek van húsmarhája (is). A mezőgazdaság a 4,7 milliós lakosság 5,7 %-át foglalkoztatja és az egy főre jutó marhahúsfogyasztás meghaladja a 18 kg-ot. Több mint 6 millió szarvasmarhát tartanak, zömében gyepre alapozottan. Jellemző a februártól-áprilisig tartó elletés, majd évi 7-9 hónapos legeltetést követően a tinók 28, az üszők 25 hónapos korban készülnek el. Céltudatosan alkalmazzák a keresztezés (heterózis hatás) nyújtotta előnyöket. Minden meglátogatott tenyészetben láttunk keresztezett állatokat is. Összességében mintegy 55 ezer pedigrés húshasznú tehenük van, ahol a születő borjak 32 %-a külföldi apaságú és az átlagos tehénlétszám 5 alatt van. A 807 ezer húshasznú árutermelő tehén 17 %-át mesterségesen termékenyítik (az átlagos tehénlétszám 13 alatt van). Érdekesség, hogy az árutermelő tehenek 5 %-a tejhasznú x húshasznú F1-es üsző, a tejelő szektorból érkezik. Ezzel a húshasznú tehénlétszám megközelíti az 1 milliót. (1,4 m a tejelő tehén, ahol az átlagos tehénlétszám 75.) Együttesen 249 ezer marhát exportálnak évente és 1,65 m-t vágnak le. A mintegy 560 ezer tonna előállított hús közel 90 %-át exportálják ‑ nagyrészt az Egyesült Királyságba ‑ így érthető, hogy a várható Brexit jelentős zavart kelt az ágazaton belül. Írországban több mint 221 ezer charolais vérségű borjú születik évente, több mint fele egyéb húshasznú és tejelő anyától. A charolais más húshasznú fajtákon a legnagyobb arányban használt fajta. Érdekesség, hogy az angus és a hereford a legnépszerűbbek a tejelő marhát tenyésztők körében.

Néhány jellemző reprodukciós és termelési mutató:

Genomikai tesztek

Írországban 2006-tól végzik a mesterséges termékenyítésre használt bikák genotipizálását. 2008-tól futnak különböző kormány és EU-s vidékfejlesztési alap által támogatott állatjóléti és tenyésztési programok. Így 2014-ben jött létre a Húsmarha Genomikai Rendszer, ami 2015-ben kiterjedt a tenyésztés eredményességének, fenntarthatóságának javítására és az üvegházhatású gázok (ÜHG) kibocsátásának csökkentésére is. EURO-ban kifejezett – és 20 %-os intervallumonként 1-től 5-ig csillagokkal jelzett fajtaközi szintetikus indexeket hoztak létre. ICBF Tenyészállat Indexet, mely növeli a tehenek hasznos élettartamát, a választási súlyt, a tejtermelést, javítja az ivari koraérést, a két ellés közötti időt és a legjobb 20 %-ban minden EURO értéknövekedés 9 grammal csökkenti az 1 kg hús előállítása során keletkező CO₂ gáz kibocsátást. A vizsgálatok során nagy hangsúlyt kap az ellés lefolyása, a borjú születési súlya, kezelhetősége, az anya tejtermelése. Az ICBF Tenyészállat Index súlyozása a következő: Tehén tulajdonságok (71 %) Ellés lefolyás anyai hatása / %; Két ellés közti idő 9 %; Választási súly anyai hatása 18 %; Tehén kezelhetősége 4 %; Első elléskori életkor 6 %; Hasznos élettartam 8 %; Tehén élősúlya 14 %; Selejttehén súlya 7 %; Borjú tulajdonságok (29 %) Ellés lefolyása =%; Elhullás 1 %; Takarmány hatékonyság 4 %; Karkasz alakulása 3 %; Vemhesülés 2 %; Kezelhetőség 1 %; Karkasz súly 10 %; Karkasz faggyú 1 %. Másik ICBF index a Terminálindex, melynek súlyozó faktorai jelenleg: karkasz 56 %, elléslefolyás 25 %, takarmányhasznosítás 16%, kezelhetőség 2 %. A szarvtalanság további 8 €, a húsminőség 25 € értéknövelő hatású az indexben.

Évente minden születő állat 60 %-át (beleértve az árutermelő állományban születetteket is!) genomikai elemzésnek vetik alá. Azt a tenyészutánpótlási stratégiát kívánják követni, hogy az üszők 50 %-a és a tenyészbikák is a legjobb, 4-5 csillagos kategóriájúak legyenek, tehát a legjobb 40 %-ból kerüljenek ki. Ebben a programban a tenyészetek 77-82 %-a vesz részt. Az alkalmazott 54K-s chipet Írországban, elsősorban Illumina platformon fejlesztették ki, mely 160 fontos génre és genetikai defektre összpontosít. Kifejezetten az apaság megállapítására 800 SNP-t különítettek el, a mikroszatellit allélek becslése is lehetséges. Fontos információ, hogy a legkevesebb tévedési lehetőség a fülporc-minták alapján jelentkezik (2,46 %), majd a farokszőrhagymák felhasználásával (4,18 %) és ez a sperma felhasználásakor jelentősen magasabb 16,8 %. Írországban az elmúlt néhány évben az ivadékvizsgálat erősítésére mintegy 1,8 millió marha származásvizsgálatát és genomelemzését végezték el, aminek több mint 80 %-a árutermelő volt.

Myostatin

A Teagasc Kutatóintézet előadásában hangsúlyt kapott, hogy a szarvasmarha erős izomzatát nem csupán egy, hanem 19 különböző gén befolyásolja, ami közül 9 gazdaságilag fontos, gyakori.

Tehát nem elég egyes külföldi gyakorlat szerint csak azt jelezni, hogy hordozó-e az állat, hanem azt is tudnunk szükséges, hogy melyik az a gén, mivel ezek jelenléte nem azonos hatású. A különböző fajtákban és típusokban más és más ezek gyakorisága. Vannak olyanok, amelyek kifejezetten könnyen ellenek és a későbbiekben mégis erőteljes izmoltságot mutatnak, ezért aztán különösen fontos a különböző génváltozatok nyomon követése. A British Charolais Cattle Society ügyvezetőjétől megtudtuk, hogy az Egyesült Királyságban 2018. július 1-e óta nem regisztrálnak charolais állatot anélkül, hogy myostatinra el ne végeznék a szűrést! A két messze legnagyobb gyakoriságú, így legfontosabb változat az F94L és Q204X. Ezek közül a Q204X az, amelyik a nehézellést és gyengülő termékenységet okozza. Brit kutatások eredményeit a következő táblázat tartalmazza (Peter Phithian szívességéből):

Myostatin variánsok és azok hatása a szarvasmarhán:

A brit charolais állományon, mintegy 4900 mintán végzett elemzésük szerint azF94L-en és Q204X-en kívül egyéb mutánst nem találtak, 36,2 % az egyiket sem tartalmazta. 31,1 % a Q204X hordozója volt, 24,5 % volt az F94L hordozója, míg 8,16 % mindkettő gént tartalmazta.

A myostatin homo- és heterozigóta formában jelenlevő F94L és Q 204X génmutációinak hatása néhány tulajdonságra a British Charolais Cattle Society tapasztalata szerint:

Kutatások

A Teagasc Grange az Ír Mezőgazdasági és Takarmányfejlesztési hatóság kezében van és mintegy 90 fős személyzet üzemelteti. 230 ha-on több mint 1200 marhát tartanak és 250 egyedi takarmányozási egységük van. Rendelkeznek szálastakarmány-, táplálóanyag-, vér-, szövet-, molekuláris- és mikrobiális laboratóriummal. Egyesítik a genomika, fehérje és anyagcsere bioinformatika alapú kutatását az állattudomány, hagyományos genetika, reprodukció, takarmányozás, egészségügy, élettan, immunológia és termék minőség kutatásokkal. Alkalmazott kutatási programok sora zajlik, amelyet a tudomány támaszt alá. Ezek részletesebb említésére természetesen e cikk keretei közt nincs lehetőség. Feltétlen említést kell tenni viszont a melléktermékekből és a gyepből kinyerhető biogáz hasznosításának és az ÜHG kibocsátás csökkentése fontosságáról és központi szerepéről kutatásaikban. Amennyiben a Brexit következtében nem találnak új piacot a marhának, csökkenteni szükséges a megtermelt mennyiséget. Ekkor kaphat fokozott figyelmet a gyepből előállítható biogáz lehetősége.

Takarmányhasznosítás hatékonysága (RFI)

Ezt a témát a Teagasc Kutatóintézet olyan fontosnak tekintette, hogy külön előadást szenteltek neki. Kimutatásuk szerint a szarvasmarhatartási költségek 75 %-át teszi ki a takarmány, ezért a legtöbbet itt lehet megtakarítani. Különös fontosságot ad a területnek, hogy a költségcsökkentés mellett csökkentenünk kell a környezeti lábnyomot és javítani a fenntarthatóságot. Bizonyára sok olvasó tudja, hogy e tulajdonság közepesen jól öröklődik (h²= 0,35-0,4) és független a gyarapodás mértékétől, valamint a felnőttkori súlytól, tehát a takarmányhatékonyság anélkül javítható, hogy a megcélzott gyarapodás, vagy felnőttkori súly, ráma változna. Az előadásból kiderült, hogy ebben a tulajdonságban lényeges különbség van az egyes tejelő és húshasznú szarvasmarha fajták között és a charolais a leghatékonyabb fajták között szerepel. A Tully Teljesítményvizsgálati Központ célja az örökletes tulajdonságok nagyobb megbízhatóságú becslése. Különböző fajtájú, mesterséges termékenyítésre legnagyobb számban felhasznált, legnépszerűbb tenyészbikák 15-20 utódját (bikákat, tinókat és üszőket) felvásárolják és ezek takarmányhatékonyságát, gázkibocsátását, vágási tulajdonságait vizsgálják. Céljuk, hogy évente mintegy 650 állat levágásra kerüljön. 30 napos átállási időt 3 hónapos teszt követ. Mérik a gyarapodást, takarmány hatékonyságot, herekörméretet, pontozzák a küllemet, ultrahangos izom és faggyúmennyiséget, feljegyzik a sántaságot, örökletes defekteket, légzőszervi és egyéb betegséget, genomikai elemzést végeznek az arra rendszeresített főleg 54K-s chipen és ellenőrzik a származást. A kapott eredményeket az EURO-Star Index pontosítására is felhasználják. A takarmányhasznosítás mérésére jelenleg zömében Hokofarm és egy régebbi amerikai technológiát használnak, a gázkibocsátás mérésére pedig USA Calan rendszert. Metángáz kibocsátásban az alacsony és magas gázkibocsátású csoportok között 28,5 % különbséget diagnosztizáltak.

Tanulságok, célkitűzések, hangsúlyok

1. Vegyes érzelmekkel, csodálattal és némi irigységgel állapítottam meg, hogy csak a szakmai lemaradás csökkentése érdekében is óriási előrelépésre lenne szükségünk.
2. Írországban a szarvasmarhaágazatot nem csak anyagilag támogatja a kormány (megjegyzendő, hogy igen jelentős támogatást az EU-tól is kaptak), de ott a kutatóintézeti háttér a rendelkezésre álló innovációs eszközöket impozáns tömegben alkalmazza is az ágazat hatékonyságának és versenyképességének a javítása érdekében. Persze Magyarországon nincs ilyen gazdasági jelentősége a szarvasmarha tenyésztésnek és a népesség arányában is kevesebb embert érint, de a néha rosszul hasznosuló EU-s támogatás mellett, hátrányos piaci sajátosság miatt (jelenleg a minőségi marha nagyrészt élve hagyja el az országot – nincs egyedi visszajelzés az előállított marha vágóhídi minőségére, nem kellően tudatosul a tenyésztés minőségében rejlő potenciál) a hatékonyság javítása nagyobb ágazaton belüli együttműködést és állami háttértámogatást igényelne. Írországban a húsmarha végtermékének cca. 90%-át exportálják, nálunk is nagyon jelentős az exportfüggőség.
3. Bízom benne, hogy hamarosan hazai minták genomikai vizsgálatának eredményeit is felhasználhatjuk a minőségi tenyésztés szolgálatában!
4. A tanulmányút ismételt megerősítést adott, hogy fokoznunk kell az erőfeszítéseinket a takarmányhatékonyság hazai tesztelésére ‑ ott az egyedi ÜHG kibocsátást is régóta mérik. Írországban ez már része az ICBF Tenyészállat Indexnek. A Magyar Charolais Értékindex hamarosan közreadásra kerül és sokat dolgozunk azért, hogy a gyakorlat számára hazánkban is beindulhassanak a takarmányhatékonyságra irányuló tesztek.
5. Csehországban nagyon jelentős előrelépés történt a genomikai lehetőségek nyújtotta előnyök kiaknázása terén, már több mint 1350 charolais állatot elemeztek. 3 éven belül tervezik a GEBV (genomikai információval kibővített tenyészérték) kiadását. Oda az első húsmarha tenyészetet 1990-ben Magyarországról importálták!
6. Nekünk az F94L mellett további előnyös myostatin variánsok felkutatása és előfordulási arányának növelése, a kevésbé előnyös változatok előfordulásának visszaszorítása a célunk. Ezek technikai és anyagi hátterének biztosítása feltétlenül fontos.
7. Az írországi kutatólaboratórium és több más ország előadásában is jövőbeni célként megfogalmazódott a TBC rezisztens marha tudatos szelekciójának (h²=0,12) lehetősége. Ez a hazai tenyészetek számára is értékes lehetőség lehet! A málymétely rezisztens marha tenyésztésének realitása szintén megfogalmazódott az írországi előadásban.
8. A leptin gén, növekedést és főleg a faggyússág, márványozottság szintjét befolyásoló gén jelenlétének növelése a fajta és egyes tenyésztési programok számára kiemelkedő jelentőségű lehet.
9. A homozigóta formában jelentkező progresszív ataxiát előidéző gén heterozigóta formában a nagyobb izomzathoz köthető, ami a terjedését elősegíti. Az egyik előadás szerint a vizsgált francia állatok 13 %-a hordozó, ezért a szűrése indokolt.
10. Progresszív vakság és ektodermális diszplázia (EDA) szűrésének fontosságát szintén hangsúlyozta a francia előadó.
11. Jó, ha tudunk róla: Egy tenyészállat külföldre történő eladását követően bírósági ítélet kötelezte az Írországi Angus Tenyésztő Egyesületet 200 ezer dollár megfizetésére, mivel hibás volt az árverési katalógus, nem egyezett a származás!

Dr. Domokos Zoltán

ügyvezető

Magyar Charolais Tenyésztők Egyesülete

Géntechnológiai kutatások

Írta Holló Dániel. Közzétéve itt: Szakcikkek

Írta: Dr. Reynold Bergen

Fordította: Holló Dániel

Kanadában 2016. január 1.-én új szabályozás lépett életbe. A termelők részére, állatorvosi felügyelet mellett kötelezővé tették a fájdalomcsillapító szerek használatát, hogy a 2-3 hónapos korban, már megjelent szarvkezdemények mellett elvégzett szarvtalanítással, és a 9 hónaposnál idősebb bikák kasztrálásával járó fájdalmakat enyhítsék. A termelők többsége már belátta, hogy minél későbbre halasztja ezeket a tevékenységeket, annál nehezebben végezhetők el és annál több fájdalommal járnak, valamint sokkal nagyobb visszaesést eredményez az állatok növekedésében. Egyre több termelő alkalmazza a fájdalomcsillapítás valamilyen formáját (különösen a nem szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszereket, mint a meloxicam, flunixin, ketoprofen) fiatalabb borjak esetén. Az új szabályozás elsősorban a késői születésű borjakra, melyeknek vágása későbbre tolódik, valamint a nem minősült bikák szempontjából fontos.

Azt, hogy a marha szarvalt vagy szarvatlan, egyetlen gén határozza meg, így a szarvatlan genetika használata, - mely domináns a szarvaltság felett - nagyban képes csökkenteni a szarvatlanítás szükségességét. Azonban így is generációk kellenek ahhoz, hogy a tenyésztők biztosak lehessenek abban, hogy a szarvatlan vonal nem hordoz recesszív szarvalt genetikát. A tenyésztőknek egyéb tulajdonságokat is figyelembe kell venniük, mint az elléslefolyást, növekedési erélyt, a vázszerkezetet, a vágási kihozatalt, így a szarvatlan vonal fejlődése a hagyományos szarvalt tenyészetekben egy nagyon hosszadalmas folyamat, nem megy egyik napról a másikra.

Amerikai kutatók egy új módszer segítségével genetikai beavatkozással képesek kicserélni a szarvaltságot hordozó DNS-t a szarvatlanság DNS-ével. A módszer a kutatólaborból került át a gyakorlatba. A Recombinetics vállalat Holstein bikából származó sejttenyésztésből indulva, a szarvalt Holstein gént szarvatlan Angus génre cserélte. A génmódosításból kapott sejteket marha petesejtbe ültették, hogy embriókat nyerjenek. Az embriókat recipiens tehenekbe ágyazva egészséges, szarvatlan Holstein bika borjakat kaptak. Ezt a technológiát sikeresen alkalmazták már a szuperizmolt gén másolására is a Kék belgából, a Wagyu és a Nellore fajta esetén.

A szarvaltság egy genetikailag egyszerű tulajdonság. Egyetlen gén által irányított, melynek helyét a kutatók ismerik és a pontos mutációnak köszönhetően jól kiválasztható. A szarvaltság/szarvatlanság génje nem mutat kölcsönhatást más tulajdonságokkal, így gond nélkül áthelyezhető. Ilyen a szuperizmoltság és a vágás utáni porhanyósság is. Ezzel szemben a poligénes tulajdonságokat, mint a takarmányhasznosítást, növekedést és szaporaságot számos különböző gén szabályozza összehangoltan. Senki nem tudja pontosan mennyi és mely gének felelősek ezekért a tulajdonságokért, vagy hol helyezkednek el azok. Ilyen, több gén által meghatározott tulajdonság az is, hogy mikor és mennyi ösztrogén termelődjön, ezzel befolyásolva a termékenységet, növekedést és a hasított test összetételét. Azonban az ösztrogén hiába termelődik, nem fejtheti ki hatását mindaddig, míg az ösztrogén receptorok nem működnek. A genetikusoknak még jobban meg kell ismerni a marhahústermelés genetikai alapjait, mielőtt a génmódosítás technológiáját alkalmazhatnák a szaporaság, takarmányhasznosítás, hasznos élettartam, növekedési erély vagy a húsminőség tekintetében.

Az Albertai Egyetem genetikusainak és kutatóinak együttműködésével Beef Research Cluster néven alakítottak egy marhahús kutató csoportot, hogy azonosítsák a hús kötőszövet összetételéért felelős géneket, mely segítheti a genetikai tökéletesítést génsebészeti beavatkozások nélkül. Idővel eldől, hogy melyik módszert fogja a közvélemény elfogadni. A hagyományos tenyésztés célja, hogy minél előnyösebb gének minél nagyobb arányban jelenjenek meg az állományban. A gén sebészet célja ugyanez, csak sokkal gyorsabb és speciálisabb módon. Ez a formája a génmódosításnak nem hoz létre új tulajdonságokat, csupán létező géneket kapcsol át más működésre. Nem tartalmaz új DNS-t, mint a Roundup Ready (glifozát rezisztens) génmódosított növények. A génmódosítás ilyen formája elfogadhatóbb az emberek számára. A tény, hogy az összes DNS marha DNS, és minden gén az eredeti helyén van, azt eredményezi, hogy a génmódosított marhát nem lehet megkülönböztetni a hagyományos úton tenyésztett fajtársaitól.

A kanadai National Checkoff és az Agriculture and Agri-Food Canada, közreműködve a vidéki vállalatokkal és a kormányzattal támogatják a kutatást, a kanadai marhahús ipar, a minőségi, egészséges marha és genetika elismerése érdekében. A Beef Research Cluster kutatócsoport kutatásvezetője Dr. Reynold Bergen.

A kutatási tanulmány „Efficient nonmeiotic allele introgression in livestock using custom endonucleases” címen, angol nyelven megtalálható az interneten.

További információk és videók megtekinthetők a www.beefresearch.ca/pain oldalon, ahol kísérleti telepek és hízlalótelepek vezetői mondják el a fájdalomcsillapítással kapcsolatos véleményüket, tapasztalataikat.

Hormonális hozamfokozók

Írta Köteles Norbert. Közzétéve itt: Szakcikkek

Hormonális implantátumok és használatuk a húsmarha előállításban

Az összefoglalót dr. Major Mariann készítette az USA Oklahoma State University Szaktanácsadó Szolgálatának Húsmarhatenyésztői Kézikönyve  (2008) 27. fejezetéből, amely Ryan Reuter, Greg Highfill és David Lalman munkája

Jelen összefoglaló tájékoztató jellegű, Magyarországon a hormonális hozamfokozás szigorúan TILOS!!

Célok:

-          Megvitatni az implantátumok típusait.

-          Áttekinteni az implantátumok hatásait.

-          Bemutatni az implantátumok behelyezésének megfelelő eljárását.

Az implantátum szó azt a termékcsoportot jelöli, amit a szarvasmarha tenyésztésben – mind metabolikusan, mind gazdaságilag – az átlagos napi súlygyarapodással mért növekedési erély és a növekedési teljesítmény fokozására használnak. Az implantátumok természetes és szintetikus felépítést elősegítő (anabolikus) összetevőket tartalmaznak, amelyek a hormonokéhoz hasonló élettani reakciókat váltanak ki az állatoknál. Az implantátumok alapvetően por alakban készülnek; ezt préselik kisméretű pelletté. Ezt a pelletet/kapszulát ültetik a bőr alá az állat füle mögötti területen. Minden egyes implantátum-típusnak speciális applikátora van, egy ún. belövő pisztoly, amivel az implantátum megfelelően az állatba helyezhető.

Az implantátumok használata napjainkban

A húsmarha ágazatban a hormonális hozamfokozásnak hosszú története van. Az első kereskedelmi forgalomba került implantátumokat 1955-ben mutatták be. Azóta az Amerikai Egyesült Államokban azokat széles körben alkalmazzák a húsmarha ágazat nevelési és hizlalási területein is. Egy 1999-es felmérés szerint az összes hizlalásra szánt szarvasmarha 99 %-ában alkalmaztak implantátumot egyszer vagy kétszer a hizlalás befejező szakaszában.

Két újabb oklahomai kísérletben 729 termelőt vizsgáltak. Közülük a nagyobb telepmérettel (azaz több, mint 100 tehénnel) rendelkező gazdák 37 %-a, míg a kisebb állományt tartók (100-nál kevesebb tehén) 9 %-a jelezte, hogy bikaborjainál hozamfokozó implantátumot alkalmazott. Valójában a kimondottan hizlalótelepekről származó állatok 58,6 %-át szinte mindig implantálják, míg azokról a telepekről, ahol szaporítást is végeznek, a bikáknak csak 28,8 %-a implantált. Egy 2008-as, az USA-ban készített nemzeti tanulmány adatai szerint az 1000 egyednél nagyobb állománnyal rendelkező hízótelepek 78,6 %-ában használnak hormonális hozamfokozást, míg ez az arány csupán 52,7 % azokon a telepeken, ahol kevesebb, mint 200 állatot hizlalnak.

Az implantátumok típusai

Az implantátumokban használt összetevőket két alapvető kategóriába sorolhatjuk. Az ösztrogénszerű összetevők a természetben előforduló ösztrogénhormon hatásait utánozzák. Az ösztradiol-benzoát, a 17-β-ösztradiol és a zeranol mindegyike ösztrogénszerű összetevők. Az androgénszerű összetevők a tesztoszteron hatására emlékeztetnek. A tesztoszteron-propionát és a trenbalon-acetát (TBA) az implantátumokban használt fő androgénszerű hatóanyagok. Szintetikus progeszteront szintén használnak hormonális hozamfokozásra, bár ennek a hatása az állatokban kevésbé kifejezett, mint a másik két típusú összetevőé.

Minden implantátumot úgy terveznek, hogy a hatóanyagok lassan szabaduljanak fel a véráramban. A különböző implantátumokat úgy alakították ki, hogy eltérő hosszúságú idő alatt szabaduljon fel minden összetevő. Ez az ún. hatékony élettartam átlagosan 60-tól 400 napig terjed. A hatékonysági periódust befolyásolja az implantátumok kialakítása, a megfelelő behelyezés, valamint a fül vérellátása is.

Az implantátumok hatásai a húsmarha teljesítményére

Szopós borjak

A hormonális implantátumok a 400 fontnál (kb. 181 kg) kisebb súlyú borjaknál alkalmazhatók. A szopós borjaknál használatra engedélyezett implantátumok alacsonyabb dózisban tartalmaznak hatékony összetevőket, mint az idősebb szarvasmarháknál engedélyezett készítmények. Ezeket az implantátumokat jellemzően 2 és 4 hónapos kor között helyezik az állatba. A vizsgálatok azt mutatják, hogy a szopási időszak alatt behelyezett implantátum hatására a bikaborjak átlagos napi súlygyarapodása mintegy 0,1 fonttal (0,05 kg) nő naponta. Az üszőkben valamivel kisebb mértékű ez a reakció. A zeranol és az ösztradiol-benzoát/progeszteron implantátumok némileg hatékonyabb válaszreakciót váltanak ki, mint a 17-β-ösztradiolt tartalmazó termékek.

A legtöbb borjakba helyezhető implantátum hatékony élettartama kb. 100-120 nap. Bizonyos körülmények között olyan hosszú lehet a szopási időszak, hogy újabb implantátum behelyezése válik szükségessé. Azok a bikaborjak, melyeket kétszer implantáltak zeranollal vagy ösztradiol-benzoát/progeszteron tartalmú készítménnyel, további mintegy 0,12 font (0,05 kg)/nap tömeggyarapodást mutattak a nem kezelt, kontroll állatokhoz képest. A kiegészítő implantátum általában nincs olyan hatékony, mint a bevezető készítmény.

Növendék borjak

Azokat a borjakat tekintjük növendéknek, melyeket a választás után füves vagy gabonalegelőn tartanak a hizlalótelepen történő befejező hizlalás előtt. A növendék borjaknál használható számos különféle implantátum áll rendelkezésre. Implantátumokkal foglalkozó kutatások szerint a növendékekben 8-20%-os növekedés tapasztalható az átlagos napi súlygyarapodásban. Számos kísérlet mutatja azt, hogy a termelők 10-15 %-os (azaz 0,18-0,27 font/nap = 0,08-0,12 kg/nap) emelkedést várhatnak az átlagos napi súlygyarapodásban a nem implantált kontrollokhoz képest. Ezeket a kísérleteket különböző hosszúságú ideig, átlagosan 150 napig folytatták, ami egy tipikus legeltetési időszaknak felel meg növendék marháknál.

A növendékek implantátumainak hatékony élettartama átlagosan 80-tól 100 napig terjed, bár sokkal hosszabb hatékonysági idővel rendelkező termékek is vannak. A növendékek újbóli implantálását akkor kell(ene) megfontolni, amikor a legeltetési időszak hosszabb, mint 120 nap, az implantátum használati utasításában az szerepel, hogy a hatékonysági idő 120 napnál rövidebb, és a várható napi súlygyarapodás a legeltetési időszak második fázisában mérsékelt vagy magas. Az újra implantálás ezekben az esetekben az átlagos napi súlygyarapodás 4-6 %-os növekedését eredményezi. Másik megoldásként a hosszabb hatásidőre tervezett implantátumok használhatóak kezdeti és egyetlen készítményként, amivel a legeltetési szezon teljes hosszán keresztül biztosítható az aktív hatékonyság. Ezzel kiküszöbölhető, hogy a legeltetési időszak közepén össze kelljen terelni az állatokat. Számos olyan tényező van, ami befolyásolja a növendék marhák hormonális implantátumokra adott válaszreakcióját, köztük ilyen az állat neme, súlya, genetikai növekedési potenciálja, a rendelkezésre álló takarmány, a táplálék minősége, a kiegészítő takarmány és a környezeti feltételek. Kutatások szerint, ha a legelő minőségének és/vagy egyéb körülményeknek köszönhetően a beültetés nélküli kontroll állatok átlagos napi súlygyarapodása nő, az implantátumok hatására adott válaszreakció is jelentősebb.

Az alacsony arányú gyarapodást mutató implantált állatoknál kedvezőtlen hatást nem dokumentáltak. Egyes vizsgálatok szerint az implantátumokra, a kiegészítő takarmányozásra és az ionofór antibiotikumokra adott válaszreakciók 100 %-ban összeadódnak a hízó marhában, és az egyes hatóanyagok kis mértékben fokozhatják egymás hatását. A növendékekben az implantátumot és kiegészítő takarmányozást egyszerre alkalmazva várható a legteljesebb haszon.

Hízómarha

Az implantátumokat széles körben alkalmazzák az Egyesült Államokban a hizlalás során, hogy javítsanak az átlagos napi súlygyarapodáson és a takarmányozás hatékonyságán. A hizlalás befejező szakaszának hossza 120 naptól 240 napig terjedhet. Egy egyszeri implantátum az átlagos napi súlygyarapodást bikáknál 0,35 fonttal (= 0,16 kg), üszőknél 0,25 fonttal (= 0,11 kg) növelheti naponta. A takarmány-értékesítés 0,5 fonttal javulhat súlygyarapodás fontonként. Erőteljes implantálási programok a napi gyarapodásban akár 21 %-os, a takarmány-értékesítésben mintegy 11 %-os javulást eredményezhetnek. Ez a megnövekedett hatékonyság és súlygyarapodás jelentős gazdasági haszonnal jár. A hizlalás befejező szakaszára tervezett implantációs programnál számos tényezőt kell figyelembe venni: el kell dönteni, hogy mikor történjen a beültetés, mi legyen az implantátum hatóanyaga, hányszor implantáljanak egy állatot.

Az implantátumoknak kifejezett hatása lehet a szarvasmarha vágott test jellemzőire. Általánosságban megfigyelhető, hogy az ugyanannyi napon keresztül etetett marháknál az implantáltak vágott test súlya és az ún. hosszú hátizom (rostélyos hús) területe növekedett, míg a hús márványozottsága csökkent. Az implantátumok kismértékben fokozhatják a csontozat érését is, ami szintén befolyásolja az USDA szerinti Minőségi Besorolást. Az implantátum típusa, az állat neme és genotípusa befolyásolja a hormonális hozamfokozásra adott válaszreakciókat.

Bikaborjak és implantált tinók nevelésének összehasonlítása

Sok állattartó van, aki nem ivartalaníttatja a bikaborjakat közvetlenül a születés után vagy 2-4 hónapos korban. Ennek alapja az, hogy a herékben termelődött hormonok növelik az átlagos napi súlygyarapodást és a borjak választási súlyát. Számos tudományos kísérlet mutatta azt, hogy az implantált ivartalanított borjak gyarapodása hasonló vagy nagyobb mértékű, mint a bikaborjaké. A kiskorban elvégzett kasztrálás – összehasonlítva a választáskori ivartalanítással– csökkenti a bikaborjakat érő stresszhatásokat. A stressz és az ivartalanítás hormonális hatásai választáskor csökkenthetik a választást követő gyarapodási potenciált és a borjú azon képességét, hogy legyőzze a tipikusan a választáshoz és az értékesítés időszakához társuló betegségeket. A bikák és a tinók választást követő teljesítményét összehasonlítva – a szarvasmarha felvásárlók által alátámasztott adatok szerint – az ivartalanított bikaborjak 3-6 dollár/100 font (45,36 kg) felárral kelnek el a bikaborjakhoz képest. Azoknak az állattartóknak, akik maximálni szeretnék a hímivarú borjak választáskori értékét, meg kell fontolniuk a korai kasztrálást – születéskor vagy 2-4 hónapos korban –, illetve a szopós borjakra kifejlesztett implantátumok használatát.

Élethosszig tartó implantációs stratégiák

Az amerikai modern húsmarha ágazatban meglehetősen gyakori, hogy a szarvasmarha 3 vagy több implantátumot kap élete során. Azoknak a termelőknek, akik az ágazat csupán egy szegmensét működtetik, egyszerű a döntés az implantálás módszerét illetően. Azonban azok a termelők, akik egy állatot két vagy több növekedési fázison keresztül tartanak, és a marhát egy, a vágott test értéke szerinti hálózaton keresztül értékesítik, komplexebb a döntéshozatal a hormonális hozamfokozásról. Az egy(ik) időszakban behelyezett implantátumoknak a későbbi nevelési szakaszokban is lehetnek hatásai. Általános vélemény, hogy az implantációs program során fokozódó hatékonyságú implantátumokat kell használni, hogy az állat egész élete során megnövekedett súlygyarapodást érjenek el, a vágott test minőségére és az állat viselkedésére gyakorolt kedvezőtlen hatások kikerülésével.

A szoptatási időszakban alacsony hatóanyag-tartalmú implantátumot kell használni, amit egy vagy két közepes hatáserősségű implantátum használata követ a növekedési fázisban. Ezeket szintén egy mérsékelt hatékonyságú implantátum használata váltja a hizlalótelepen és aztán egy magas potenciálú implantátum – 80-100 nappal a feldolgozás előtt. Más kutatás arra mutat rá, hogy a bármilyen életkorban implantált szarvasmarhák vágott test minősége alacsonyabb, mint a nem implantált kontroll állatoké.

A különbségek drámaiabbak lesznek, ha 3, vagy több implantátumot használnak az állat életében. Azoknak az állattartóknak, akik több, mint egy termelési fázison keresztül tartanak állatokat, azt figyelembe véve kell kialakítani implantációs programjukat, hogy milyen módon szeretnék értékesíteni a szarvasmarháikat.

Az állománypótlásra szánt üszők implantálása

Az állattartók gyakran teszik fel a kérdést: biztonságos-e az állománypótlásra szánt üszők hormonális hozamfokozása? Egy kutatás szerint az üszőborjak, melyeket tenyésztésre szánnak, 45 napos koruk és a választás között egyszer implantálhatók anélkül, hogy az jelentős hatást gyakorolna a fogamzási arányra vagy az ellés lefolyására. Azoknál az üszőknél, melyeket a születéskor azonnal, a választást követően vagy a választás előtt többször implantálnak, jelentősen alacsonyabb a fogamzási ráta, mint a választás előtt egyszer implantált állatoknál.

A legtöbb állattartónak választáskor ki kell(ene) jelölnie azokat az egyedeket, melyeket potenciális állománypótló üszőnek szán. A termelő ezt követően implantálhatja a hizlalásra meghagyott üszőit, hogy növelje a súlygyarapodásukat, míg a tenyésztésre szánt egyedeknél nem szabad a továbbiakban implantátumot használni.

Gazdaságosság

A hormonális hozamfokozás az egyik leginkább költséghatékony technológia, ami az USA-ban a szarvasmarhatartók rendelkezésére áll. A növendékeknél alkalmazott implantátumok esetében jellemzően minden befektetett 1 dollárból 10 dollárnyi megtérüléssel számolnak. Az implantátumok ténylegesen emelik a növekedési rátát, a testfehérje-építést, és javítják a takarmányozás hatékonyságát, ezzel azt eredményezve, hogy mintegy 7 %-kal csökken a marhahús előállítás költsége. Nézzünk egy példát a még nem választott borjak implantálásának gazdasági potenciáljára: egy szopós borjú, amit 3 hónapos korban, 150 nappal a választás előtt implantáltak, a 150 napra számított napi gyarapodása 0,1 font/nap lehet. A 15 fonttal nagyobb választási súly fontonként 0,55 dollár hasznot, összességében 8,25 dollárt eredményez. Az implantálás költsége kb. 0,85 dollár, így a tiszta nyereség 7,40 dollár/egyed.

A marhahús minőségi garanciájának biztosítása

Az implantálás helye

Az egyetlen jóváhagyott implantációs hely valamennyi forgalomban lévő implantátum esetében a bőr alatt, a fül hátsó részének középső harmadában van. Az implantátum nem lehet közelebb a fejhez, mint a fülkagyló porcos gyűrűjének a fejtől legtávolabb eső széle. Az implantátum behelyezését a lehető leghigiénikusabban kell végrehajtani. Javasolt a fül megtisztítása, a felszerelés tisztán tartása és éles tű használata. A fültályogok kialakulása a leggyakoribb következménye a nem megfelelő implantálásnak, és általában összefüggésben van az eljárás során fennálló rossz higiéniai feltételekkel. Az állat megfelelő rögzítésével az implantáció pontosabb, az állatot rögzítők számára az eljárás biztonságosabb lehet. Érdemes az előállítók ajánlásait követni az implantátumok behelyezésénél. Az FDA (Food and Drug Administration = Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatal) már nem engedélyezi, hogy az implantátumokat a fültőbe helyezzék.

Az implantátum behelyezése

Az implantálás végrehajtásához megfelelő képzettség és tapasztalat szükséges. A következőkben felsorolt lépések jelentősen csökkenthetik a behelyezéssel járó hibák előfordulási gyakoriságát, azaz a tályogok kialakulását, az implantátumok törését vagy hiányát. A cél az, hogy minden borjúban aktív, hibátlan, szennyeződésektől mentes implantátum legyen. Nem a gyorsaság a cél, hanem az, hogy elsőre sikerüljön a behelyezés, ne kelljen azt újból végrehajtani. A tapasztalattal növelhető az implantálás sebessége. Ha a munkát nem sikerül megfelelően végrehajtani, nem realizálódik az egyedenkénti 5-10 dollár előny.

1. Olvassuk el valamennyi állategészségügyi készítmény használati utasítását. Biztosítani kell, hogy a megfelelő adagolást, elhelyezést és eljárást követjük. Szintén biztosítani kell, hogy a terméket annál az állatcsoportnál alkalmazzuk, amit a használati utasításban feltüntettek. Bármilyen eltérés a feltüntetett előírásoktól komoly jogi büntetést vonhat maga után.
2. Minden szükséges felszerelést meg kell szerezni, hogy biztosítottak legyenek a higiéniai feltételek. Szükség van egy tiszta asztalra, egy tálcára az applikátor és az implantátumok használat előtti és közbeni tárolására, plusz egy fertőtlenítő oldattal átitatott szivacsra a fertőtlenítéshez. Legalább egy (extra) tű is szükséges az applikátorhoz arra az esetre, ha az egyik tű életlen, egyenetlen, hajlott lenne, esetleg eltörik.
3. Ismerni kell az applikátor működését.
4. Az állatot megfelelően kell rögzíteni, hogy ne mozduljon el. Ha szükséges, további rögzítést is alkalmazni kell a fejen.
5. Meg kell vizsgálni az állat fülét. Ellenőrizni kell, hogy nem kapott-e korábbi implantátumot, vannak-e tályogok, füljelző, esetleg csak annak a helye, sár, trágya vagy más szennyeződés. Meg kell tisztítani és szárítani az implantálandó területet – késpengével lekaparható vagy papírtörlővel letörölhető – majd fertőtleníteni kell. Saras vagy trágyával szennyezett területen nem szabad elvégezni az implantálást.
6. Ha szükséges, a kezünket is meg kell tisztítani, mielőtt kézbe vennénk az applikátort. Sár, trágya és vér is szennyezheti az adagoló belső részeit.
7. Töröljük át a tűt a szivaccsal, hogy fertőtlenítsük. A tű hegyét húzzuk át a szivacson ferde széllel a szivacs felé fordítva, hogy a tű belsejében lévő szennyeződések kitisztuljanak.
8. Fogjuk az állat fülének hegyét bal kezünk hüvelyk- és mutatóujja közé (az állat bal füle esetében). Helyezzük az applikátor tűhegyét az implantálás helyének külső szegélyéhez úgy, hogy a tű ferde szélével felfelé vagy a fültől távolabb essen.
9. Szúrjuk a tűt a fül bőre alá, és teljes terjedelmében szúrjuk be. Ellenőrizni kell, hogy biztosan a bőr alatt van a tű, és nem a porcban vagy teljesen átszúrva a fület. Ha a tű „lecsúszik” a fülről, vissza kell térni a 7. pontban leírtakhoz. A sár vagy egyéb szennyeződés beszorulhat a tűbe, és ha azt nem tisztítjuk ki megfelelően, az a következő implantációnál a fülbe kerülhet. Éles tű használatával és lassabb mozdulatokkal csökkenthető a tű elcsúszásának esélye.
10. Húzzuk vissza a tűt annyira, amilyen az implantátum hossza. Néhány applikátor típusnak olyan tűje van, ami automatikusan visszavonja a tűt.
11. Húzzuk meg a ravaszt, hogy biztosan a helyére kerüljön az implantátum, majd teljes egészében húzzuk ki a tűt.
12. Tapintsuk meg az implantátum helyét, hogy biztosak legyünk benne, a kapszula ténylegesen rögzült, nem gyűrődött fel, nem tört össze.
13. Helyezzük vissza az applikátort a tálcára és töröljük át a szivaccsal, hogy fertőtlenítsük.

Megjegyzések

Az implantátumoknak semmilyen, a rendes vágást befolyásoló hatásuk nincs, mivel a fület minden esetben eltávolítják a vágási folyamat során.

A borjakon, a növendékeken és a hízóállatokon kívül nincs további olyan szarvasmarha hasznosítási irány, ahol az implantátumok használata tisztázott lenne. Ez a selejtezésre szánt tehenek esetében is így van.

Az implantátumokat nem szabad születéskor behelyezni a borjú hormonális fejlődése miatt. A használati utasításban pontosan meghatározzák, hogy minimum 45 naposnak kell lennie a borjúnak az implantátum behelyezésekor.

Az implantátumokat megfelelően kell tárolni, hogy megőrizzék hatékonyságukat. Tiszta, száraz helyen kell tartani az implantátumot, műanyag zacskóba csomagolva, hogy a nedvességtől és a szennyeződésektől távol tartsuk. Ellenőrizni kell a használati utasításban, hogy milyen tárolási hőmérsékletet írnak elő. Ha lehetséges, száraz időben kell implantálni a marhákat, amikor az állatok szárazak, nem sarasak. Ezzel csökkenthető a tályogok kialakulásának kockázata.

Létezik olyan implantátum, amely az anabolikus összetevő mellett antibiotikumot (Tylan) is tartalmaz. Az antibiotikumos pellettel az a szándék, hogy a beadást követően gyorsan felszívódjon, és csökkentse a tályogok kialakulásának gyakoriságát az implantáció helyén.

Az implantátumok biztonsága

Állategészségügy

Feltételezik, hogy az implantátumok közvetlenül okoznak az állatokban különféle nem kívánatos változásokat, esetleg azokkal kapcsolatba hozhatók. A válaszreakciók, melyek a szaporodásbiológiai folyamatokhoz hasonlítanak, elsősorban az üszőknél láthatóak, köztük ilyenek az ivarzási tünetek, a hüvely és/vagy a végbél előesése, a kitőgyelés stb. Az implantációk megnövelhetik az ivartalanított bikaborjak között az ún. „bullerek” előfordulási gyakoriságát. Ezek a kasztrált bikaborjak állják, hogy ugrálják őket ahhoz hasonlóan, ahogy az az ivarzó teheneknél tapasztalható. Bár úgy gondolják, hogy ezt a viselkedést egy élettani defektus okozza az állatokban, ugyanakkor az implantátumok csupán fokozzák ezt az állapotot. A bullerek előfordulási gyakoriságát 1-4 %-ra becsülik.

Élelmiszer-biztonság

A táblázat tartalmazza az Egyesült Államokban általában fogyasztott élelmiszerek ösztrogén-aktivitását (ösztrogénszerű hatását). A vágás céljára hizlalt tinókból és üszőkből származó marhahúsnak nagyon alacsonyszintű az öszrogén-aktivitása, függetlenül az implantálási állapottól. Valójában a fagylalt 553-szor több ösztrogént tartalmaz, mint a marhahús. Az implantátumok biztonságosságát az FDA – a használati utasításban leírtak szerinti alkalmazás esetében – jóváhagyásával szavatolja. A történeti tapasztalat és több szervezet – köztük az FDA, a WHO és a FAO – következtetése szerint, az implantátumok használata a marhahús előállítása során nem jelent biztonsági kockázatot a fogyasztók részére.

Néhány gyakori élelmiszer ösztrogén-aktivitása:

A májmétely

Írta Dr. Domokos Zoltán. Közzétéve itt: Szakcikkek

A szarvasmarha májmételyének ellenőrzés alatt tartása

Előszó: A szarvasmarha megfelelőnek tűnő legelőn tartása mellett előfordulhat, hogy azok gyarapodása elmarad az elvárttól. Az állatok minden látható indok nélkül vékonyabbak, esetleg lesoványodnak. Ekkor mindig érdemes megvizsgálni a belső parazita jelenlétének valószínűségét. Amerikai kutatások szerint megfelelően védett és parazitákkal fertőzött (de nem kezelt) állatok között az átlagos testsúly különbség elérte a 40 kg-ot, ami a gyakorlatban egypontos kondícióromlást jelent. A tenyészállatoknál ennek a pótlása (a termékenységre gyakorolt negatív hatása miatt), vágóállatoknál a minőségromlás és a súlyhiány miatti további veszteség egyértelművé teszi a paraziták okozta kártétel jelentőségét és indokolja a preventív technológiai programba illesztését.(Tagjaink ezt a részükre fenntartott felületen elérhetik!) Ezeknek csupán egyike a májmétely, amivel az alábbi cikk foglalkozik.

Írta Heather Smith Thomas, fordította Dr. Domokos Zoltán

A belső élősködők felélik a fontos tápanyagokat és ezzel károsítják a gazdaszervezetet. A szarvasmarhák férgekkel (nematódákkal), mindenfelé fertőzöttek. Ezek a legelterjedtebb belső élősködők, amelyek a gyomorban, vagy a bélben élnek. Ugyanakkor sok térségben a májmételyt szintén a nagy károkat okozók között kell figyelembe vennünk. Amennyiben valaki csigákkal terhelt térségben él (amely a májmétely köztesgazdája - Európában ez rendszerint a törpe iszapcsiga) akkor mindenképpen be kell venni a parazita-védelmi programba.

Ezeknek a parazitáknak az életciklusa egy kis csigán múlik, amely a köztesgazdájuk. A szarvasmarha trágyájának, amely a májmétely petéit tartalmazza, vízzel kell találkoznia ahhoz, hogy képes legyen a májmétely közvetítésére, mondja Dr Floron (Buddy) Faries (Texasi Mezőgazdasági Szaktanácsadói Szolgálat). Amennyiben a trágya száraz viszonyok közé kerül, a pete elpusztul.

A kikelés után az éretlen májmétely lárvák (miracídium) olyanok, mint az ebihalak, és vízre van szükségük. Amennyiben a tehén vízben áll és ott trágyázik, a peték kb. egy hónap alatt kikelnek, ha az melegebb 13°C foknál. Egyébként a pete alvó állapotban marad és lehetséges, hogy ki sem kel.

Amennyiben a víz elég meleg, a peték kikelnek és a lárvák úszni kezdenek, hogy felkeressék a csigát. Áthatolnak a csiga lábán. Az időjárásnak elég melegnek kell lenni ahhoz, hogy a csigák előjöjjenek. A májmétely lárvái bekerülnek a csiga testébe és elkezdik a megsokszorozódásukat. Mintegy két hónapig tartózkodnak a csigában, majd előjönnek. Továbbra is úsznak — és ekkor a vízben való növekedés érdekében növényt kell találniuk, melyre rátapadnak, és elfogyasztja valamelyik tehén.

Még egy mély fekvésű száraz legelőn is lehet elég víz a csigák számára. Bármely vízállásos területen lehetnek csigák, amikor a víz felmelegszik tavasszal. A pete a trágyával bekerül a vízbe, amikor az beleáll. Kikelnek kb. egy hónap alatt, majd találnak egy csigát a további — mintegy kéthónapos — fejlődésükhöz. Amennyiben júliusban jönnek elő, akkor már esetleg nincs jelen a víz. Amennyiben nincs víz, ez megszakítja az életciklusukat.

Ha rendelkezésre áll három hónapig a víz — egy a kikeléshez, kettő a csigában való kifejlődéshez — egy petéből akár 200 májmétely is előjöhet és betokozódhat a füvön. Ezt követően a kiszáradhat a terület, de a májmétely továbbra is ott fog várakozni a növényen. A tehenek megehetik a füvet, vagy levághatják szénának és a májmétely bejut a marhába. Ezt követően további két hónapot igényel, hogy a májmétely átkerüljön a tehénbe, bejuthasson a májába — és elég éretté váljon ahhoz, hogy fogékony legyen a féregtelenítő szerekre. Tehát a féregtelenítésnek öt hónappal a peték trágyával való kikerülése és a következő tehénben való megjelenése után kell bekövetkeznie.

Amennyiben ez az életciklus áprilistól augusztusig következik be, akkor a marha májmétely elleni kezelésére szeptemberben kell, hogy sor kerüljön. Amennyiben túlságosan hideg volt, vagy egyáltalán nem esett eső áprilisban, akkor egy kicsit később. Ha májusban volt esős idő, akkor októberben kell a kezelést elvégezni. Északi területeken a kezelés ideje még későbbre tolódhat. Összefoglalva, a kezelés lehetséges időpontját az adott terület hőmérsékleti és csapadékviszonya határozza meg.

Némely környezetben ősszel még egy szaporodási ciklus előfordulhat, amennyiben elég nedvesség és meleg van. Pl. Texasban ősszel rendszerint nincs három hónapig csapadék, tehát itt sokkal valószínűbb a tavaszi ciklus előfordulása. Amennyiben védekezünk májmétely ellen, rendszerint sokkal előnyösebb azt ősszel elvégezni. Ha férgek és májmétely ellen egyaránt védekezni szeretnénk, bonyolult lehet mindkét szempont szerint megfelelő időpontot megtalálni, mivelhogy a gyomorférgek elleni kezelésre a tavaszi esőket követő nyár eleje a legalkalmasabb. Dél-Texasban április, de Közép- és Észak-Texasban inkább május vagy június a megfelelő időpont. Ennek következtében az ezzel egy időben történő májmétely elleni kezelés nem a megfelelő életciklusban történik. A gazdák gyakran olyan féregtelenítőt használnak, amely mindkettőt elpusztítja, és azt gondolják, hogy elérték a céljukat, de ez a kezelés a májmétely ellen hatástalan marad.

Amennyiben egyes területeken az egész év folyamán nedves időjárás van, és nincs hideg tél, a legvalószínűbb, hogy az egész év folyamán jelen vannak a férgek és a májmétely. Viszont, amennyiben az adott területen jellemzően szárazság van, vagy csak szezonális esők, esetleg a telek hidegek, akkor csak meghatározott időszakok vannak a marha férgek és májmétely elleni kezelésére.

Egyszerű válogatás

Írta Dr. Domokos Zoltán. Közzétéve itt: Szakcikkek

Egyszerű válogatás

Egy ötlet, mely megkönnyíti a tehenek és borjak leválogatását

Írta Heather Smith Thomas, fordította Dr. Domokos Zoltán

A szarvasmarha az év folyamán számos alkalommal kerül csoportosításra – borjak tehenektől való különválasztása billogozás, vakcinázás, választás-előtti vakcinázás és választás alkalmával. Ez gyakran egy időrabló része a folyamatnak, amennyiben a létesítmények nincsenek a gyors és gördülékeny megvalósításhoz kialakítva. Néhány tenyésztő olyan keskeny folyosót használ, ahol a tehenek egyik, míg a borjak másik irányba történő távozását ösztökélik, de ez az eljárás minimum két ember közreműködését, valamint jól elforduló kapukat tesz szükségessé, és a marha gyakran csoportosul a válogató területen, amikor a tehenek nem akarják otthagyni a borjaikat és viszont.

Ennek az elképzelésnek egy innovatív finomítása az alábbi módszer, mely sokkal könnyebben működik azáltal, hogy az állatokat saját maguk csoportosítására készteti. Dr. Joe Stookey (Western College of Veterinary Medicine, Saskatoon, Saskatchewan) azt hangsúlyozza, hogy amikor a marha a karámba kerül, az a természetes hajlama, hogy visszaforduljon és kijöjjön ugyanazon a kapun. „ Amennyiben egy másik karám is van a kapu szomszédságában, hagyhatjuk a marhát visszafordulni és visszajönni a kapuhoz és csupán annyi a dolgunk, hogy a másik karámba térítsük a borjakat, miközben a tehenek kimentek. A mi létesítményünkben mi csak kilökjük az alsó korlátot a megfelelő helyen, így a borjak átmehetnek a kerítésen a szomszédos karámba.”

A marhának lehetővé tesszük, hogy a saját sebességével ballagjon vissza a kapuhoz. „Elégséges, hogy csupán egy ember álljon ott és irányítsa a forgalmat, miközben a teheneket hagyja kívül átmenni. A borjak pedig átszaladnak a korlát alatt a másik karámba” – állítja. A szomszédos karám párhuzamosan áll a kapuval, mely lehetővé teszi a teheneknek, hogy kimenjenek, miközben a borjak az anyjuk mellett ballaghatnak, de a szomszédos karámot kerítés választja el. A rendszer mindnyájukat mozgásban tartja a kapu elhagyását követően.

Ez az eljárás nagyon jól működik, amennyiben a marha nyugodt és egyébként is emberek kezelik őket. „Ha vadak és nagy ugrásokkal közlekednek (nem igen sétálnak az emberek után) ez a módszer valószínűleg nem működik, de barátságos marhával szépen működik. A tehenek kisétálnak a kapun és a borjak a másik karámba ballagnak.” A tehenek nem próbálnak meg átbújni az alul nyitott kerítés alatt, mivel ahhoz túl magasak, hogy ezt kényelmesen megtegyék. Könnyebb számukra, hogy egyszerűen átsétáljanak a kapun. A borjak, egy kissé félénkebbek lévén, elmaradhatnak valamelyest, mivel nem akarnak olyan közel menni az emberhez, aki ott áll és sokkal inkább hajlandóak átbújni a korlát alatt.

„Amennyiben nem hajtják őket, a tehenek egyenesen elmennek mellettünk, ki a kapun, és bármilyen finom mozdulattal megállíthatjuk a borjút – aminek hatására inkább átmegy a kerítés alatt, csak hogy elkerüljön bennünket és az anyját követve megpróbáljon továbbmenni. Az a jó ebben az eljárásban, hogy mind a tehén, mind a borjú folyamatosan elsétál mellettünk, minden zavar nélkül a kapu körül. Ha csak egy csoportosításra szolgáló kapuról van szó, hamarosan lesznek tehenek, amelyek vissza próbálnak jönni a borjukért és ugyancsak a borjak át szeretnének szaladni, hogy találkozzanak az anyjukkal” mondja Stookey. Ez okozza a szűk keresztmetszetet és még bonyolultabbá válik az állomány fennmaradó részének csoportosítása.

„A birtokunkon mi már nem lökdösünk egyesével semmiféle kaput. Csak van egy helyünk, ahol irányítjuk a forgalmat. Marhák százait tudjuk csoportosítani, elkülöníteni a teheneket a borjaktól, mindezt néhány perc alatt. Az ötletet Dylan Biggstől kaptuk, aki egy farmer és hosszú időn keresztül egyedül csoportosította az állatait ezzel a módszerrel. A tehenek tudják, hogy a csoportosítási terület azonos a visszafelé vezető úttal a karámból és saját magukat csoportosítják.” Más farmerek ugyanezzel a módszerrel csoportosították a marhát, úgy, hogy mindössze egy jól képzett kutyát használtak az önként nem jó irányt választó, elcsellengő állatok helyes irányba terelése érdekében.

„Dylan kiütötte a kerítése legalsó kerítésdeszkáit a csoportosítási útvonal kialakítása érdekében, de amikor mi kiépítettük a borjú csoportosító kaput, mi kivehető, újra visszahelyezhető kereszt rudakat alkalmazunk. Ezekkel a nyílás magassága az éppen válogatandó borjak korától/magasságától függően állítható. Ideális esetben úgy kell beállítani a nyílás magasságát, hogy a borjak háta ne érinthesse a felső rudat. Amennyiben a borjaknak le kell süllyeszteni a hátukat, sokkal inkább vonakodva fognak átmenni a lyukon” magyarázza Stookey.

Mostanában elkészített egy videót is annak bemutatására, milyen simán működik ez az eljárás. Működés közben láthatja ezt a válogatási technológiát a YouTube-on: http://www.youtube.com/watch?v=P4FUE-OrXRw

Vagy akik a TWEET-et használják, hozzáférhetnek a http://tiniurl.com/buqqst5 oldalon.

A cikk megjelent a Charolais Journal (USA) 2013. áprilisi számában.

Értékelés a genomikus adatok alapján

Írta Dr. Domokos Zoltán. Közzétéve itt: Szakcikkek

Genetikai Értékelés

Értékelés a genomikus adatok alapján

Írta Robert Williams, fordította Domokos Zoltán

A törzsállattenyésztők azért keresik a genetikai változatosságot, hogy a gazdaságilag fontos tulajdonságok terén irányított változásokat érjenek el az állományaikban. A szelekciós döntések meghozatala során elvárásaink vannak a szelekció hatását illetően. A húsmarha genetikai anyagok importja során a kutatás, oktatási és szaktanácsadási programok megerősítése, a húsmarha teljesítményértékelés forradalma és az első tenyészbika teljesítmény-összefoglalók kinyomtatása összességében mélyreható hatást gyakorolt az USA húsmarha populáció érték- és termelésnövekedésére.

Miközben a húshasznú tehenek létszáma visszatért az 1950-es évek szintjére, a hústermelés szintje több mint a duplájára emelkedett ugyanezen idő alatt.

Miközben a termelékenység növekedésének jelentős része visszavezethető a takarmányozási -, menedzselési - és az állategészségügyi színvonal elmúlt 30-40 évben bekövetkezett javulására, a teljesítményre irányuló, jelentősen megnövekedett figyelmünk szintén statisztikailag igazolható hatást gyakorolt a gyarapodásra.

Az Örökítő Érték (ÖÉ) 1980-as évek elején bekövetkező bevezetésével egyidejűleg a szelekció pontossága nagymértékben megnövekedett, nem csupán a törzstenyésztők, de a végtermék előállítók számára is. Többé már nem kellett csupán abban megbíznunk, amit láttunk. Annak érdekében, hogy a még több információn alapuló, tenyészeteken belüli és tenyészetek közötti döntéseket hozhassunk a környezeti hatások figyelembevételével, ma már a birtokunkba jutott egy olyan eszköz, amely lehetővé teszi a környezet még megbízhatóbb elkülönítését a genotípustól.

Az 1971-ben közreadott tenyészbika teljesítmény összefoglalótól számítva a fejlesztések nagy részében statisztikailag biztosított hatást gyakorolt a genetikai értékelés, amelyet hamarosan követte az USA összes nagy húsmarha fajtája. Az USA Nebraska államában működő Clay Center MARC (Meat Animal Research Center) nevű Húshasznú Állatok Kutató Központja az 1970-es évek eleje óta 27 kg-ot meghaladó növekedést tapasztalt az éves korú növendék állatok súlyában. Továbbá ugyanezen időszak alatt a tinók karkasz súlya is 68 kg-mal növekedett a genetikai előrehaladás, menedzselés, takarmányozás és az állategészségügyi kezelések együttes hatására.

1980 óta folytatódott a genetikai szelekciós eszközök fejlesztése, amelyek hatására az ismételhetőség megnövekedett. Mivel a technológia- és a kutatás előrehaladása folytatódik, kíváncsian várjuk a szelekció ismételhetőségének további javulását.

Sok előnyhöz jutottunk az USDA (United States Department of Agriculture) az Egyesült Államok Mezőgazdasági Osztálya Mezőgazdasági Kutatási Szolgálata (ARS) és területileg támogatott egyetemek kutatási és fejlesztési eredményeinek hatására. Az új technológia fejlődése gyakran építőelem-szerű megközelítést jelent, ahol az új felfedezések a korábbi eredményeken és a növekvő tudáson alapulnak. Manapság tanúi vagyunk annak, ahogyan a genomika technológiája fejlődik és annak az optimizmusnak, hogy a jövőben ez nagyobb szerepet fog játszani a marháink genetikai jellemzésében. Az a korábbi kérdés, hogy vajon használjuk-e a genomikai információt, napjainkra azzal helyettesítődött, hogy hogyan kell azt hatékonyan és eredményesen használni.

A genetikai szelekció sikerének sarkalatos pontja a fenotípus minőségi adatainak összegyűjtése, amely lehetőséget nyújt a termelőknek tőkét kovácsolni a kutatási eredmények technológiába való átállításából a genetikai fejlődés érdekében. Ez a jövőben is fontos lesz, mert nélkülük a genetikai markerek irányába folyó kutatásoknak kevés hatásuk lehet, ha egyáltalán valamennyi. A régóta igaz a mondás, hogy „a genetikai értékelések csupán annyira lehetnek pontosak, mint az adataink”. Ez a jövőben is igaz és fontos információ, mint ahogyan a genomikus adatok elterjedése a küllemi adatok nagy mennyiségét feltételezi és meg fogja követelni a működő markerhatásokkal kapcsolatos ismeretek naprakésszé tételét.

Mint ahogyan korábban szóba került, a genomika legnagyobb előnye, amikor a jövőt értékeljük, hogy összehasonlítva a hagyományos, vagy jelenlegi értékeléssel, a növendék állatok ismételhetősége megnövekedik. A genomika következtében megnövekedett ÖÉ ismételhetősége a teljesítményeket rögzítő adatbázis biztonságán alapul. Minél megbízhatóbb ez az adatbázis, annál nagyobb az esély a genomika által megnövekedett ÖÉ és annak ismételhetősége továbbnövelésére és fenntartására.

Ha nem vesszük figyelembe a genetikai értékelési módszerek közé értett genomikát, az ismételhetőséget a manapság működő programokon keresztül is növelhetjük. A mesterséges termékenyítés (AI) növekedése a tenyészetek és az egykorú csoportok között – ugyanabban az időben és a különböző években – széles körben használt nagy megbízhatóságú tenyészbikák következtében megnövekedik a genetikai kapcsolódás mértéke, ami szintén megnövelheti az ismételhetőséget is. A mesterséges termékenyítés arányának megnövekedése a nagyobb ismételhetőséget is eredményezheti.

A genetikai értékelésbe bevont minél időszerűbb és minél teljesebb adatközlés a szelekció megnövekedett pontosságát eredményezi. A borjak lehető legkorábban történő bevonása a genetikai értékelésbe megnöveli a borjak értékesítést, vagy termékenyítést megelőző, esetleg még a szelekció, vagy tenyésztési elhatározások meghozatala előtti szelekciójának megbízhatóságát.

„A régi szállóige, hogy a genetikai értékelések csak annyira jók, mint amilyen pontosak az adataink, továbbra is igaz marad.”

Jelentsünk minél több éves kori súlyt és ezzel összefüggő éves kori adatot, mint amilyenek az ultrahang adatok. Miközben nagymennyiségű borjat értékesítenek a tenyészetből közvetlenül a választást követően, még mindig jelentős mennyiségű éves kori súly marad, ami jelenthető lenne – és ez által a választási és ezzel összefüggő tulajdonságok ismételhetősége is növekedhetne. Az éves kori súlyok gyűjtésével egyidejűleg megvan a lehetősége a here körméret és a hátizom területre, 12-13. borda tájéki-, valamint a fari faggyúvastagságra és márványozottsági pontokra vonatkozó ultrahang adatok gyűjtésének is, amelyek a karkasz ÖÉ számítása során használatosak.

És végül, a teljes állományra kiterjedő megbízható és teljes körű reprodukciós és tenyésztési információ jelentése nem csak a tenyészállományuk legtermelékenyebb teheneinek azonosításában segíti a tenyésztőket, de a jövőben fontos reprodukciós tulajdonságok genetikai markereinek azonosításában is segíteni fog – ugyancsak növelve a szelekció megbízhatóságát.

A genomikus adatok genetikai értékelésbe foglalása

A genomika technológiájának magas költsége mostanáig a legtöbb esetben, még a legtöbb kutatás esetében is gátló tényező volt. A jobban érthetőség kedvéért 2001-ben a teljes gén szekvencia meghatározása 100 millió dollárba került. Ugyanennek a teljes génsorrendnek a meghatározása 2011-ben kevesebb, mint 10 ezer dollár és napjainkban 3000 $ közelében van.

A legtöbb esetben viszont nincs szükségünk a teljes gén szekvencia meghatározására, bár az alacsonyabb költsége miatt szélesebb körben használják a kutatás terén, ami további és jelentős felfedezésekhez fog vezetni. Jóllehet a mintegy ötvenezer (50K) gént, vagy akár ennél kevesebbet tartalmazó vizsgálatok hatékonyak lehetnek a genetikai szelekciós eszközök fejlesztéséhez, amely sokkal inkább elviselhető költségbe – kevesebb, mint 100 $-ba – kerül.

Az American-International Charolais Association (AICA) Tenyésztési Szakbizottsága és az Elnöksége előremutató döntést hozott 2011 tavaszán az 50 ezer génhely meghatározását igénylő adatbázis felépítése érdekében. Ez a tény lehetővé teszi az AICA számár a genetikai előrehaladás megnövelését a technológiai és genetikai modelleken keresztül, elősegítve a szelekció megbízhatóságát, különösen a fiatalabb állatok esetében.

Ez az idők folyamán elő fogja segíteni a húsmarha ágazat jobb pozícióba kerülését, a válaszadást a húsmarha termékek iránt megnövekedett igényekre.

Az ismételhetőség kérdése

A Georgia Egyetemen lefolytatott kutatás kimutatta, hogy az ÖÉ kilencszer megbízhatóbb lehet, mint a tenyészeten belőli termelési viszonyszám (index), vagy a súly. A szelekció növekvő megbízhatósága ezzel összefüggésben javítja a genetikai trendet.

Az ÖÉ annak az előrejelzése, hogy egy állat jövőben születő ivadékai az elemzés alapján a többi állathoz képest várhatóan hogyan teljesítenek egy adott tulajdonságban. A kulcsszó a „különbség”. Az ÖÉ önmagában nem jelent „jó”, vagy „rossz” örökítő értéket. Ezzel szemben az ÖÉ előrejelzést ad az állat ivadékainak a többihez képest ugyanabban az elemzésben várható teljesítménybeli különbségeire.

Az Örökítő Érték adatokkal együtt jár azok pontosságának (ismételhetőségének, megbízhatóságának) meghatározása. Az ismételhetőségi érték előrejelzi, hogy az előrejelzésünk várhatóan milyen közel van egy állat valódi genetikai értékhez. A tenyésztők számára különösen használhatóak az ÖÉ pontossági értékei. A pontossági értékek az úgynevezett haranggörbével jellemezhetők, mint ahogyan az látható az 1. számú ábrán, és 0,0-tól 1,0-ig terjedő számmal értékelhető, függően az állatról a jelzett tulajdonsággal kapcsolatban rendelkezésre álló információ mennyiségétől. Amilyen mértékben növekszik egy állatról az egy adott tulajdonsággal kapcsolatban elemzésbe bevont, rendelkezésre álló információ, ezzel arányosan nő az adott tulajdonság pontossága. Nagyobb ismételhetőségi érék nagyobb pontosságot jelent és inkább valószínű, hogy további ivadékok eredményeinek megismerése kevesebb változást hoz, mint ahogyan azt a keskenyebb haranggörbe is mutatja.

Azért érdemes ezt tudnunk, mivel az ÖÉ-ben várt változás nagy ismételhetőség esetén következetesen kevesebb, mint alacsonyabb ismételhetőségű ÖÉ-ek esetén.

Van egy hiba, amit sok tenyésztő elkövet: azt feltételezik az alacsony pontossági értékről, hogy az aktuális teljesítmény adatnak gyenge a megbízhatósága. Emlékeznünk kell rá, hogy az ÖÉ hasznosítja az összes rendelkezésre álló adatot, következésképpen az alacsony pontosságú ÖÉ magába foglalja a rendelkezésre álló pedigré és teljesítmény adatokat is. Napjaink kutatása kimutatta, hogy az ÖÉ a legpontosabb rendelkezésre álló eszköz az adott tulajdonság terén elérendő genetikai előrehaladás érdekében. Az örökítő érték még a növendék állatok esetében is kilencszer pontosabb lehet, mint a tenyészeten belőli súlyok és termelési viszonyszámok.

Egy adott ÖÉ pontossága segíthet annak a kockázatnak a meghatározásában, amennyit a tenyésztő még hajlandó vállalni a tenyésztési döntései során. Hasonlítsuk össze ismételten az 1. ábrán látható bikákat! A kettő közül melyik bika használata kívánatosabb az ön tenyésztési programjában? A nagyobb pontosságú ÖÉ adattal rendelkező jobban jelezhető előre, de a genetikai változás mennyisége, ami előfordulhat, ennek megfelelően szintén behatárolt. Mindkét bikának ugyanakkora az ÖÉ-e (amit a haranggörbe közepe határoz meg), de gyengébb pontosságú bika valódi ÖÉ-e kívül eshet a nagyobb pontossággal meghatározott másik bikáén. Ennek megfelelően előfordulhat, hogy az alacsonyabb pontosságú bika jobban növelheti a tényleges genetikai előrehaladást, de annak szintén nagyobb esélye van, hogy a bika valódi genetikai értéke a szélesebb tartomány alsó széléhez lesz közelebb.

Az előző példában két azonos ÖÉ-ű, de eltérő ismételhetőségű adattal rendelkező bikáról beszéltünk. De mi van akkor, ha két eltérő ÖÉ-ű bikánk van, melyek adatai azonos pontosságúak, mint ahogyan ezt a 2. ábra szemlélteti. Még egyszer ismételem, tisztában kell azzal lennünk, hogy az állatok valódi genetikai értéke a haranggörbék által mutatott tartományokon belül fog esni, és ahogyan az ismételhetőség (a pontosság) növekszik, azzal mi még pontosabban meghatározzuk az egyed, vagy egy állatpopuláció valós genetikai értékét.

Tételezzük fel, hogy a 2. ábra két haranggörbéje két különböző bikát reprezentál. Képzeljük el, hogy ennek a két bikának éves korban teljesen azonos volt az ÖÉ-ük és az ismételhetőségük is, amit teljesen azonos haranggörbe reprezentálna. A tenyésztőszervezet számára jelentett információk gyarapodásával párhuzamosan, az ismételhetőség növekedésével együtt a két bika ÖÉ-e elkezdett szétválni egymástól, amit jelenleg két különböző haranggörbe reprezentál, és ezt látjuk a 2. ábrán.

Folytassuk a két haranggörbe közötti átfedés áttekintésével. Ez rávilágít arra, hogy további ivadékok jelentésével még mindig van valamennyi esélye annak, hogy a két bikának mégis azonos az adott tulajdonságra számított ÖÉ-e, vagy esetleg a sorrend is megváltozhat. Ugyanakkor, a nagyobb ismételhetőséggel egyidejűleg az ilyen eset előfordulásának valószínűsége is csökken.

Az elmúlt néhány év folyamán a populáció kutatásának folytatásával, a folyamatos genomikai kutatások hatására – és az ezzel kapcsolatos tudásunk növekedésével – izgalmas fejlődés következett be a genomika hasznosítása terén. A genomika – teljesítmény adatokkal párhuzamos – használata az állatok genetikai értékének jobb megismerését ígéri.

A cikk megjelent az USA-ban megjelenő Charolais Journal 2012. novemberi számában. A szerző Robert Williams Ph.D., az Amerikai-Nemzetközi Charolais Egyesület (AICA) tenyésztésvezetője és a külföldi kereskedelem felelőse

A húshasznú tehenek kondícióbírálata

Írta Dr. Domokos Zoltán. Közzétéve itt: Szakcikkek

Az ivarzás

Közzétéve itt: Szakcikkek

Előszó: Magyarország húsmarhatenyészeteiben általában alacsony hatékonysággal működik a mesterséges termékenyítés. Természetesen ennek sok oka lehet: a néha szélsőségesen ingadozó mennyiségű és gyenge minőségű takarmány, a leromlott kondíció és ennek következtében nem fertilis nőivarú állat, a gyenge termékenyítő képességű sperma, a nem szakszerű technikával dolgozó inszeminátor stb. De mind közül a legnagyobb gond az ivarzó állatok észlelése. Ezt taglalja a következő cikk.(Charolais Journal 2000. március 78. oldal)

Az ivarzás

Fordította: Domokos Zoltán

A sikeres mesterségestermékenyítési program kulcsa az ivarzás pontos felismerése.

Az ön mesterséges termékenyítési programja milyen sikeres? Jönnnek-e azok az eredmények, amelyeket szeretne? Ha nem, lehetséges, hogy nagyon közel áll a sikerhez.

A sikeres mesterséges termékenyítési program legmeghatározóbb faktora az ivarzásmegfigyelés pontossága. Rendszerint a vemhesség arányával mérhető a sikeres mesterséges termékenyítési program. A vemhesülési százalékot végül is a pontos ivarzás megfigyelés, az inszemiunátor hatékonysága, a nőivarú állatok és a sperma fertilitása határozza meg, melyek közül az ivarzás felismerése a legfontosabb.

“A legfertilisebb sperma, és a legjobb inszeminátor sem tudja legyőzni a tehenek rossz időpontban történő termékenyítésének a problémáját.”mondja Tom Geary, az USDA Mezőgazdasági Kutató Szolgálatának kutatója.

A húsmarhák esetében a vizuális megfigyelés a legszélesebb körben alkalmazott módszere az ivarzás megállapításának. Ennek ellenére – mondja Geary – a legtöbb tenyésztőnek néhány korrekciót kell alkalmaznia az ivarzás meghatározásának folyamatában, a hatékonyság és a megbízhatóság növelése érdekében.

“Sok oka van annak, hogy miért hiányoljuk az ivarzást, amikor kizárólag vizuális megfigyelést alkalmazunk.” mondja Geary. “A legfontosabb, hogy nem töltünk elég időt a tehenek megfigyelésével, az ivarzás jegyeit kutatva.”

A rossz időben történő termékenyítés elkerülése érdekében végzett ivarzásszinkronizálás nagyon hatékony lehet. Az ivarzásszinkronizálás lerövidítheti a 21 napos ivarzásmegfigyelést egy ötnapos periódusra. Nem csak, hogy az ivarzásszinkronizálás csökkenti az ivarzás jegyeinek értékelésével töltött napok számát, hanem az ivarzás megfigyelésének biztonságát is növeli.

Geary kutatásai és számításai szerint az ivarzásszinkronizálás alkalmazása minden ivarzó tehén esetében 10 %-kal növeli az észlelés valószínűségét. Az ok egyszerű. Ha az ivarzás 21 nap folyamán mutatkozik, egy időben csak egy - két tehén fog ivarzani, és elég nehézkes számukra, hogy másokat találjonak, amelyek ugrálni fogják őket. Ha az ivarzás mindössze öt nap folyamán jelentkezik, nagyobb az egy időben ivarzó tehenek száma, ezáltal több ugrálás figyelhető meg.

A húshasznú nőivarú állatok számára nagyszámú ivarzásszinkronizálási program elfogadható. Mint például: MGA/PGF, Syncro-Mate-B, a PGF egy-két injekciója és a Select Synch. Mindegyik eljárásnak vannak előnyei és hátányai, így egy program kiválasztása az állataitól, céljaitól, lehetőségeitől és forrásaitól függ.

A megfigyelés időtartama alapvetően fontos

Geary azt is gondolja, hogy a tenyésztők sokkal több természetes ivarzást mulasztanak el, mint szinkronizálás által kiváltott ivarzást, mivel a napi megfigyelések időtartama tipikus. Az ivarzás megfigyelésének régi standardja volt 30 perc reggel és este is. De az újabb kutratások azt mutatják, hogy míg a szinkonizált tehenek 3 %-a mutatja az ivarzás jeleit éjszaka, addig a természetes ivarzások mintegy 28 %-a jelentkezik az éjszaka folyamán.

“Abban az esetben, ha minden tehén és üsző ivarzana 8-12 óra hosszáig, melynek jelei az ugrálás aktivitásában mutatkoznának, akkor talán elég lenne ez a rövid idő is az ivarzás észlelésére.” mondja Geary. De a marha nem mindig úgy viselkedik, ahogyan a nagykönyvben meg van írva, ezért Geary azt javasolja, hogy még egy újabb megfigyelési periódust iktassunk be dél és este hat között. Ez az extra megfigyelés növel az ivarzó tehenek és üszők kiszűrésének az arányát, ilyenformán fokozva a döntés biztonságát, hogy mikor kellene a termékenyítést végezni.

Geary azt is javasolja a tenyésztőknek, hogy fokozni kell az anyagi érdekeltséget az ivarzás felismerésében. Kutatások alapján kimondható, hogy az “intenzív ivarzás felismerés” lehet ugyanolyan pontos, mint az elektronikus ivarzásfelismerő segédeszköz, mint például a HeatWach. Az intenzív ivarzás megfigyelés reggel is és este is két-két óra időbefektetést igényel, valamint egy órát dél körül. Az extra időbefektetés kétségtelenül meghozza az eredményét. Geary úgy találta, hogy a HeatWach és az intenzív ivarzás megfigyelés azonos mértékben volt hatékony a tehenek ivarzásának a felismerésében.

A HeatWach hatékonyan felismeri a tenyészeten belül ivarzó tehenek és üszők 89-100 %-át. Ezen nőivarú állatok 88-100 %-ának kiszűrése megbízható, tehát valóban ivarzik. Az ivarzás vízuális megfigyelése – felhasználva erre a célra 30-60 percet minden reggel és este – ugyanolyan megbízható, csak kevésbé hatékony.

Ez azt jelenti, hogy a vizuálisan kiszűrt tehenek valószínűleg valóban ivarzanak, de néhány ténylegesen ivarzó tehenet nem vesznek észre. A vizuális megfigyelés nem szűrte ki 22-31 %-át a szinkronizálással kiváltottan ivarzó teheneknek és akár 80 %-át a spontán ivarzóknak.

A rangsorban hátrébb levő, engedékeny, alázatos tehenek ivarzásának felfedezésében segíthet egy másik menedzselési technika, miszerint a láthatóan ivarzó tehenek gulyából történő eltávolítását követően legalább 30 percig folytatni kell a megfigyelést. “Amikor több tehén is ivarzik,” állítja Geary “ a legvisszahúzódóbb tehenek gyakran észrevétlenek maradnak.”

Az ivarzás kezdetének mégpontosabb felismerése fokozza a fogamzási és vemhesülési arányt. Míg a napi kétszeri, 30-30 perces megfigyelés esetén a fogamzási arány 62 % volt, addig az intenzív megfigyelés módszerének alkalmazásával ez az arány 82 %-ra felugrott. A vemhesülési arány megduplázódott, 35-ről 71 %-ra emelkedett az intenzív megfigyelés módszerének alkalmazásával.

Az ivarzás jeleinek kutatása

Bár az ivarzás egyedüli biztos jele, hogy az állat “állja az ugrálást”, vannak egyéb jelek is, melyek segíthetnek hajszálpontosan kiszűrni az ivarzó teheneket. Az ivarzás másodlagos jelei, hogy ugrálni próbál, követi és a fejét a hátára, farára teszi egy másik tehénnek, vagy üszőnek. Néhány tehén bőg, nyugtalanná válik, a kerítés mentén lépdel és a szokásosnál többet járkál – keresve a bikát. Néha tiszta nyálka látható a farán, vagy fonalszerű képlet formájában a péráján.

Kaphatók viszont a piacon olyan eszközök is, melyek segítséget nyújtanak az ivarzás felismerésében. Vegyük figyelembe, hogy bámilyen segédeszköz alkalmazása is csak kiegészítője lehet a vizuális megfigyelésnek. A vizuális megfigyelést segítő eszközök listája és alkalmazásuk az 1. táblázatban található.

1. táblázat

A tenyésztők számára talán előnyösebbek a próbahímek, mivel ezek elősegítik az ivarzás vizuális észlelését. A lehetőségek között szerepelnek a blokkolt péniszű “penil-blocked” bikák, vazektomizált bikák, máshol kivezetett péniszű bikák, eltávolított mellékheréjű bikák és androgénezett nőivarú állatok.

2. táblázat

Az ön saját tenyészetében az ivarzás menedzselési tervének és a forrásoknak, lehetőségeknek együttesen kell meghatározniuk a módszert; a próbahímek bármelyik típusa használható. A 2. táblázat sorraveszi a különbségeket a lehetséges próbahímek között. A próbahímek hasznos segítséget nyújtanak a tenyésztőknek az ivarzás vizuális észlelésében. Mindegyiknek vannak előnyei és hátrányai.

Az ivarzás észlelése önmagában még nem elégséges a mesterséges termékenyítési program sikeréhez. Fontos, hogy módszeresen abban az időszakban inszemináljunk, amikor az ovuláció bekövetkezik. Az ovuláció 26-32 órával az ivarzás kezdete után következik be, ezért a kutatók azt javasolják, hogy a tenyésztők 12 órával az ivarzás megfigyelése után inszemináljanak.

Geary adatai szerint magasabb vemhesülési arány fog bekövetkezni, ha a teheneket egy kicsit hamarabb veszik tenyésztésbe és nem a tizenkétórás szabály szerint. Azt mondja, ha egy tehén még 12 órával az elő megfigyelés után is ivarzik, sokkal jobb akkor termékenyíteni, mint újabb 12 órás várakozás után.

“Miért akarunk mi 15-20 $-t költeni a legjobb spermára, néha 3-10 $ -t a szinkronizálásra és a lehető legkevesebbet az ivarzás megállapítására?” kérdezi Geary. “A válasz erre az, hogy azt gondoljuk, ezzel pénzt spórolhatunk meg. De valóban takarítunk-e meg pénzt, vagy egyszerűen csak a sikereinket veszélyeztetjük?”

Valójában, amit megnyerünk a réven, azt elveszítjük a vámon.

Megjelenés a kiállításon

Közzétéve itt: Szakcikkek

A kiállításon való megjelenés mestersége

Az igazság pillanata az ön állatának bírálata, szelekciója, a hosszú hónapok nehéz munkája, amit a betanításra és ápolásra fordított, ahogy kézben van, ahogy vezeti az állatát a kiállítási ringbe. Itt az által valósítja meg a tervét, hogy kritikus bíró értékeli, akinek az elsődleges felelőssége, hogy abba a sorba rendezze az állatokat, amelyben a legjobban megfelelnek a charolais fajta és a húsipar igényeinek. Az ön képessége a kiállításon való megjelenésre, és ahogyan ön alkalmazza ezt a tudást, együttesen sokat jelenthet a végső helyezése megállapításánál.

A kiállításon való megjelenés képessége otthon kezdődik. Az állata megfelelően be kell, hogy legyen tanítva járni és állni. A kezdőknek hangsúlyt kell rá fektetniük, hogy részt vegyenek és megtekintsenek húsmarha kiállításokat, mielőtt versenybe szállnának a saját állataikkal.

A kiállításon való megjelenés mestersége nem bonyolult, de időt, türelmet és erőkifejtést igényel. A kiállításon való megjelenés mestersége egyszerűen az állatának a bírálaton való megjelentetése olyan módon, amely mód hangsúlyozza az állata erősségeit és a fajta gazdasági jellemzőit. Az amit ön megtanult az állata vezetésre való betanítása, az állat beállítása, mosása és tisztántartása, körömápolása és a napi gondoskodás során, az segít önnek, hogy megértse, és jobban értékelje a szarvasmarhát. Az állata betanítása és gondozása során megvolt a lehetősége, hogy megfigyelje az állat gyenge pontjait. A kiállításon való megjelenés mesterét jellemzi a képesség, hogy kompenzálja ezeket a gyenge pontokat.

Ahhoz, hogy a kiállításon való megjelenés szakembere legyen, tartania kell magát néhány alapvető szabályoz, melyek között a legfontosabb, hogy megfelelően mutassa be az állatát, és legyen tudatában a bírálat tényének mindenkor; kövesse a bíró, vagy a ring hivatalos személyiségei utasításait. Az eszközök, amelyekre az arénában szüksége van, egy kiállítási pálca és egy ápoló fésű.

Amikor az ön csoportját szólítják, legyen kész, hogy megfelelő időben és helyen belépjen az arénába. Kezdje meg a bemutatást, amint a ringbe lépett. Az állatot a bal oldaláról vezesse a vezető szárat a jobb kezében tartva 45-60 cm-re az állat fejétől. Hagyjon elegendő helyet, 1-1,5 métert az állatok között mindkét oldalon, és 1,5-2 m-t az állatok mögött. Ez elegendő teret ad a bírónak ahhoz, hogy megtegye a saját megfigyeléseit. Amikor az állata sétál, a vezetőszárnak a jobb kezében kell lenni, és önnek előre kell sétálnia. A legtöbb kiállítás alkamával a csoportok az óramutató járásának megfelelő irányba mozognak. Úgy állítsa fel az állatát, ahogy a hivatalos személyek kérik: egyenes vonalban, majd vegye át a vezetőszárat a bal kezébe, ezzel szabaddá téve a jobb kezét, hogy megfelelően beállítsa és javítsa az állat beállását. Olyan pozícióban álljon meg, hogy lássa a bírót is és az állatot is. Egy éber kiállító mindig jó helyzetbe állítja az állat lábait, a fejét felemelve tartja, ügyel a hátvonalra, mikor a bíró a közelben van. Soha ne álljon le az állat optimális bemutatásával, amíg a bíró meg nem hozta a végső elhatározását a csoportban, nem adta meg a magyarázatot és a helyezéseket jelző pántlikákat ki nem adta.

Miután befejezte az állata bemutatását, azt alaposan meg kell mosni és kiszellőztetni, hogy megóvja az állat szőrzetét.

Az ön megjelenése is fontos. Tisztának, jólöltözöttnek kell lennie és megfelelő ruházatot kell viselnie. A mozdulatai legyenek nyugodtak és megfontoltak, dolgozzon méltóságteljesen és büszkeséggel. Maradjon higgadt; az állata érzékeny lehet bármilyen idegesítő körülményre az ön részéről és szintén ideges, vagy engedetlen lehet.

Az előzékenység és sportszerűség fontosak az élet bármely területén, így a kiállítási ringben is. Legyen tekintettel más kiállítókra. Sohasem vezesse a saját állatát másoké elé. És tekintet nélkül az ön helyezésére, gratuláljon a többi kiállítónak.

Tegye meg az öntől telhető legtöbbet, hogy a legjobb állata legyen a kiállításon. Vésse a fejébe, hogy azzal a hosszú idővel, ameddig készítette az állatát, és kiállította a lehetősége szerinti legjobb módon, és azzal az időtartammal, ameddig ön tudása legjavát nyújtva hozzájárult a céljai megvalósításához, ezzel gazdag tapasztalatot szerzett. Legyen eltökélt, hogy jövő évben visszatér egy még jobb állattal és még jobb munkát fog végezni!

Állategészségügyi technológia

Közzétéve itt: Szakcikkek

Szaporodásbiológiai és állategészségügyi preventív technológiai program

1. A húsmarha tenyésztés gazdaságosságát alapvetően meghatározó borjúszaporulat az adott állomány szaporodásbiológiai státusától függ. Ezért - a lehetőségek határain belül - minden olyan tényezőt és tartalékot igénybe kell venni, és ki kell aknázni, amelynek hatása kedvező a reprodukcióra. A termelési környezet minőségének az egyik legérzékenyebb mutatója a szervezet reprodukciós képessége. Romló mutatók törvényszerűen kialakulnak, ha a tartási - takarmányozási technológia elsődlegesen nem a szaporodóképessége>t szolgálja. A szaporodásbiológiai gondozás - éppen annak magas szinten tartása érdekében döntő.
   1. A reprodukcióval összefüggő értékmérő tulajdonságok, a fogamzóképesség, ellés lefolyása, ellési időköz, az újszülött vitalitása, a borjúszaporulat stb. ez által lesznek elbírálhatók és regisztrálhatók. Így alapját képezik a nemesítői munkának, azaz a genetikai előrehaladást is szolgálják. Központi szerepéből következően pedig a tartás-takarmányozás és tenyésztés gazdaságosságát is meghatározza. A reprodukció számos tényezőtől függ, így azt csak több mutatószámmal érdemes jellemezni és időszakonként rendszeresen ellenőrizni. Fontosabbak: tehenek vemhességi rátája - kedvező ha 85-90 % vagy e fölötti; 1-2 fedeztetési szezon alacsonyabb értékei részletes elemzést igényelnek. Két ellés közötti idő átlaga - követendő a 380-400 nap közötti érték (a leellett tehenek minél magasabb %-ában). Az év eleji nyitó tehénlétszámra vetített, legalább 80 %-os tehén ellést szükséges elérni, minél magasabb hasznosult borjúszaporulattal. Mesterséges termékenyítés esetén jó indikátor a vemhesülési index, az egy vehem előállítására fordított spermaadag.
   2. A fertilitás kedvező, ha az első fedezésre, inszeminálásra fogamzott egyedek aránya üszőknél 60-70 illetve a teheneknél 50 % körüli. Az az összefüggés, amely az aktuális kondíció továbbá az ivarzási nyálka minősége (szénhidrát-tartalma), az ovuláció, a termékenyülés és az embrió-beágyazódás között fennáll, szükségessé teszi, hogy a tenyészállatokat egyedileg elbíráljuk (kondíció-pontozás termékenyítés, fedeztetés előtt, vemhesség elbírálás kapcsán, ellés előtt, és az azt követő hetekben: 0-5-ig terjedő pontszámmal értékelve). E rendszerben - és általában a 3,5-ös tenyészkondíció kívánatos. Ilyen érték mellett a legkedvezőbb a borjúszaporulat, az ellés lefolyása és az újravemhesülés. A napi takarmány-adag energiaszintje és fehérjetartalma a megfelelő kondíció kialakításának eszköze.
   3. Az állomány-termékenység döntő tényezői a tenyészbikák. Genetikai potenciáljuk és a termékenyítő képesség folyamatos, magas szinten történő tartása a cél. A termelési környezetük megfelelő kialakítása mellett, a tenyészkondíció abrak és szálastakarmány bázison történő fenntartása szükséges. A silózott takarmányokat kevésbé célszerű favorizálni.
   4. A túlnőtt körmök miatt ellazuló izületek gyakori okai a selejtezésnek. Nagyértékű tenyészállatok, különösen a bikák esetében akár évente kétszer is érdemes állományszinten elvégezni a csülökápolást, de a nagyobb rendellenességeket soron kívül is korrigálni szükséges.
   1. A várható ellés előtt néhány héttel (az ellés "előkészítő" szakaszának kezdetén) a várhatóan leellő állomány 3-4 %-át reprezentáló, klinikailag egészséges tehén vér (és vizelet) mintájának profilvizsgálata jelentős információt ad az ellési szezon várható lefolyásáról. A minták Ca-, P-, Mg-, Béta-karotin szintje az ellés körüli anyagcserezavarok talaján kialakuló rendellenességek jó indikátora. A legtöbb - vizsgáltatott - profil a magzat, az újszülött vitalitását, sőt az újravemhesülést is befolyásolja. Ugyanilyen tájékozódó vizsgálat végezhető a vemhesítési idény előtt is. A vizsgálati leletek haszna:
      1. Az etetett takarmányok beltartalmi értékéről és a takarmányozás színvonaláról ad felvilágosítást.
      2. Az ellési (fedeztetési) ciklus előtt még lehetőség van a megfelelő korrekciókra (ásványi és mikroelem kiegészítés, karotin emelése stb.), illetve időben föl lehet készülni a (szub)klinikai anyagcsere zavarok következményeinek jobb ellátására. A leletek fényt derítenek olyan rossz gyakorlatra is, amikor a gyakori P hiányt jelentős volumenű napi nedves répaszelet "tetézi".
      3. Pénz-, idő és munkaerő megtakarítást tesz lehetővé, mivel az anyagforgalmi anomáliák gyakorisága csökken, így a megbetegedések, kiesések száma mérsékelhető, kevesebb egyedi rögzítés, kezelés szükséges.
      4. Az ellési szezon kezdete előtt - tekintettel az ország jelentős területének talajadottságára - az állomány depóhatású készítménnyel feltölthető. Ilyenek: a szelén, E-vitamin injekció, D3-vitamin injekció, és ez kombinálható a megfelelő immunizálással is.
   2. Az ágazat költségérzékenysége miatt is döntő tudatosan törekedni arra, hogy az ellési szezonban az ellések, melyek lefolyása fontos értékmérő tulajdonság, minél kisebb komplikációt jelentsenek. Ennek csökkentésében a szülők genotípusa és az ellő állat környezete (előkészítése, felügyelete stb.) meghatározó.
      1. Megfigyelhető, hogy a nehézellés aránya a fajták kifejlettkori testsúlyának növekedésével együtt növekszik. Ugyanakkor a kitartó szelekció hatására napjainkban jelentős számban rendelkezünk kifejezetten könnyű ellést örökítő charolais bikákkal, mint például az AGRONOM, TILL 2000, CAMELEON, vagy az amerikai vonalba tartozó szarvatlan bikák.
      2. A charolais fajta genetikai adottságai (a nagy test ellenére - szülészeti szempontból - “gyengébb” medenceméretek), az ellés lefolyásának minősége (a faj ezen tulajdonsága rangsorában kedvezőtlennek ítélt) következtében e fajtában leggyakoribb a nehéz-ellés (főleg a vemhes üszőkben). A megfelelően előkészített, rendszeresen, aktívan mozgatott (járatott) vemhes üszők és tehenek között nem jelentkezik több ellési nehézség, mint akár a magyar tarka, vagy a holstein-fríz esetében. A vemhesség utolsó harmadában már nincs lehetőség a korábbi gyengébb takarmányozás korrigálására. Ekkor már csak az életfenntartásra és a vehemépítésre takarmányozzunk!
      3. A charolais fajtasajátsága a hosszabb megnyílási és kitolási fázis. Nagyon sok múlik az - erre felkészített és tapasztalt - elletőmesteren, akinek elsősorban (elnevezésével ellentétben) az ellések időbeni lefolyásának felügyeletével kell foglalkoznia. Az ellés dinamikájának ismeretére alapozva kell meghatároznia, hogy az eset segítség-nyújtást igényel-e vagy sem. A dinamika itt a születendő borjú prezentációját (fekvés - helyeződés - tartás), a hólyagok megjelenésének, felrepedésének megfelelő sorrendjét jelenti, az anyai tolófájások fokozódó erősödésével. A fajta átlagos méreteit elérő, többször ellett tehén - fejfekvésben - a kb. 40 kg testsúlyú borját rendszerint segítség nélkül megelli - ugyanez farfekvésben már megengedett erejű, tempós húzatást igényel. A 40-45 kg fölötti testtömeg általában megengedett erejű húzatást feltételez.
      4. Az adott ellésről készített rövid feljegyzés (az ellés lefolyására, anyára, utódra utaló adatok) alapját képezi a zavartalan ellésű "vonalak" kialakításának, ugyanakkor az optimális időben történő eredményes beavatkozás reálisabban várható el.
      5. Az ellés utáni felügyelet ugyancsak fontos.
         1. Az anyai vérzések, burokelvetés megfigyelése a méhelőesés veszélye miatt is lényeges – feljegyzése szükséges. Az anya-borja közötti újszerű kapcsolat kialakulása, a borjú szárazra nyalása, föcstej kiszopása ugyancsak indokolja ezt. Az újszülött ellátása, a vitalitás-fokának elbírálása, köldökcsonk - fertőtlenítés, négy-öt liter föcstej arányos felvétele az első 26-27. órában, a bélszurok eltávozása meghatározó jelentőségű.
         2. A húsmarhában az ellést követő méhinvolúció gyors - még komplikált esetben is - a szopások hatására kialakuló oxytocinhullám megannyi injekcióval ér fel. Ehhez képest - és részben ezért - a petefészkek reaktiválódása vontatottabban halad (különösen akkor, ha az energia-hiányos állapottal párosul).
   3. Javuló vagy tenyészkondícióban lévő, - involúciójukat - szövettani értelemben is - befejezett állatcsoportokban bevethető biotechnikai eljárás az ivarzás-szinkronizálás.
      1. E módszer előnyei:
         1. A nőivarú tenyészállatok ivarzásának (fogamzásának) időbeni koncentrálása, időzítése
         2. Rövidülő szerviz-periódus: elérhető, hogy a csoport zöme a tenyészciklus elején termékenyüljön. A koncentráltan bekövetkező ellések pl. később homogénebb, nagyobb számú borjú értékesítését is lehetővé teszik, így jobban tervezhető a rotáció is.
      2. A módszer hátrányai között említhető a program fix időbeni végrehajtásához szükséges állatrögzítés, többletmunka és gyógyszer - hormonköltség, a koncentrált ellések figyelmesebb követése.
      3. A legfontosabb annak hangsúlyozása, hogy csak ott lehet alkalmazni, ahol a tartási - takarmányozási körülmények azt lehetővé teszik, és csak egzakt ivarszervi diagnosztika után!
   4. Alapvető érdek fűződik ahhoz, hogy minden olyan - az állatok egészségét veszélyeztető - körülményt kiiktassunk, illetve minden olyan - az állományban korábban előforduló - megbetegedést megelőzzünk, mérsékeljünk - annak specifikus és hajlamosító tényezőivel együtt -, amely csökkenti az állatitermék termelés mennyiségi és minőségi mutatóit.
      1. E cél elérésére hivatott az állategészségügyi preventív technológia. A termelési környezet - általában nem a kívánatos irányba történő - gyakori változásai, a folyamatos genetikai előrehaladás, másfelől az élő szervezet - meglehetősen - egysíkú válaszreakciói (adaptációja) megkövetelik, hogy e preventív szemléletű technológiai elemeket folyamatosan aktualizáljuk. Ez pedig feltételezi a rendszeres állományfelügyeletet, egyedi klinikai vizsgálatok, mintavételezések stb. útján összegyűjtött adatok helyes értelmezését és az annak megfelelő technológiai korrekciókat. A hatékonyan működő állategészségügyi technológia preventív szemléletet tükröz, és állomány- illetve telepspecifikus. Az érvényben lévő Állategészségügyi Szabályzat rendelkezései és a helyi "specialitások", illetve az ellenük való védekezés képezik a technológia vázát.
         1. Három fertőző betegségtől: a gümőkórtól, Brucellától, és leukózistól való állomány- és egyedi mentesség nélkül a nemzetközi és hazai állatforgalomban nem vehet részt szarvasmarha. A szükséges vizsgálatokat ezért pontosan el kell végezni és az esetlegesen előforduló pozitív egyedeket az állományból ki kell emelni.
         2. A szerológiai leletek (vetélés, apaállat vizsgálatok stb.), illetve a borjak, növendékek kórbonctani, kórszövettani, bakteriológiai, virológiai lelete lehetőséget teremt a leptospirózis, a chlamydiózis, a Q-láz, a listeriózis, a salmonellózis, a haemophylózis, a hampylobacteriózis, az IBR-(IPV-IBP), illetve a BV-MD oktani diagnózisára. E fontos, szaporodóképességet is befolyásoló fertőző betegségek ellen - a veszteség mértéke, illetve a diagnózis alapján - specifikus védekezési módszereket (vakcinázások, kemoterápia stb.), illetve rendészeti-higiéniai előírások bevezetését kell szorgalmazni. Ezek az elkülönítések, kiemelések, fertőtlenítések, rágcsálóirtás, vadmadarak távoltartása. Az adott leletek birtokában meghatározható a további eljárási rend is pl. védőoltásban részesítendő állatok köre, a vakcinázás rendszeressé tétele. E "monitor-rendszer" működtetését nemcsak állategészségügyi érdekek indokolják, hanem az is, hogy e fertőző betegségek zöme zoonózis, vagyis az ember is fogékony irántuk.
         3. A paratuberculózis kórokozójának széles elterjedtsége, ellenálló képessége és a húsmarhák hosszú élettartama jelentősen növeli e betegség kialakulásának és kártételének reális veszélyét.
         4. A fertőző betegségek elleni védekezés egyik alapját a "saját állomány után pótlásra való törekvés" teljesítése képezi. A zárt tenyészetben egységes immunbiológiai állapot alakítható ki, amelyben nagyobb járványok kitörése nélkül a "honos" vírusok, baktériumok ellen jóval könnyebb az eredményes védekezés.
      2. A fölvehető kolosztrum mennyiségét és védőanyag koncentrációját jelentősen csökkentheti, ha az állományban gyakori az ön és a kölcsönös szopás. Gyakoriságának csökkentésére a különböző profilú műanyag és fém orrcsipeszek, karikák behelyezése megfelelő. Minél nagyobb az immunbiológiai összhang a vemhes anya által megtermelt föcstej és az adott termelési környezet között, annál kisebb lehet a borjúveszteség mértéke az első hetekben. A vemhes állatok baktériumos és vírusos betegségek elleni kolosztrum-specifikus globulinszintje - megfelelően összeállított és optimális időben történő - vakcinázásával jelentősen növelhető. Az ily módon még értékesebbé tett föcstej által nyert passzív immunitás a született borjak túlélési esélyét jelentősen növeli.
      3. A borjak "enteritis komplexe" (hasmenéses tünetegyüttese) rendszerint hasmenés kialakulásával jár. Veszélyét az újszülött borjak hidrolabilis állapota (testük mobil vízkészletének gyors elvesztése) és az ebből eredő és egymást erősítő egyéb kórtani folyamatok (pl. toxinhatás, csökkenő vitalitás, pH-változás, a keringés összeomlása stb.) jelentik. A betegség rapid lefolyása, a beteg egyedek időbeni észlelése, többnapos kúra szükségessége, munka és költségigényes volta miatt a megelőző vakcinázás általában sokkal eredményesebb, mint a gyógykezelés.
      4. A húshasznú szarvasmarha-tenyésztésben sokszor okoznak egészségügyi problémáját a légzőszervi megbetegedések. Feltárásuk és az ellene való vakcinázás döntően meghatározza gyakoriságukat. Fontos annak hangsúlyozása, hogy a vírusos alapfertőzés (IBR, PI-3; RS, Adeno, VD) megelőzésére egyre több helyen folyik mentes állományok kialakítását célzó program.
      5. Az intenzív (abrakdús) nevelés,vagy hizlalás, a rostszegény takarmányozás, a zsúfolt tartásmód szintén sok probléma forrása lehet.
      6. A speciális adottság az év nagy részében történő legeltetés
         1. így rókával való kontaktus lehetősége - kapcsán, a pásztorebek évi kötelező oltása - veszettség ellen-, valamint a 3-4 havonkénti gyógyszeres féregtelenítés el nem maradhat
         2. A korábbi évek tapasztalataira alapozva a legelőre hajtás előtt a lényeges beavatkozásokat érdemes elvégezni: vakcinázni szükséges - ahol előfordul - lépfene, sercegő üszök, rosszindulatú vizenyő, bacilusos vérfestékvizelés, tetanusz ellen.
         3. A téli istállózás során rendszeresen állomány-megfigyelés szükséges, hogy az ilyenkor aktivizálódó külső élősködők (rühatkák, tetvek) ellen időben és hatékonyan fel tudjunk lépni.
         4. A legelő ismerete nemcsak annak botanikai összetétele miatt fontos: Ha az összetételben magas a pillangósok aránya, vagy savanyúfüves, gyomnövényekben dús legelőkön, esetleg mérgező növényfajok jelenléte, mind más kockázatot jelent és más beavatkozást igényel.
         5. A legelőn a napi 3-4-szeri itatás, még inkább a folyamatos vízellátás megszervezése jelentős gond. Nemcsak a jelentős napi volumen (hőmérséklet, felvett takarmány függvényében 60 - 80 l/tehén) kijuttatása nehéz, hanem az ivásra használ víz minőségének garantálása is.

A charolais marha tartástechnológiája

Közzétéve itt: Szakcikkek

A charolais marha tartástechnológiája

A húshasznú szarvasmarha-tartás költségérzékeny ágazat. A jövedelmezőség megvalósításához alapvető feladat:

• a minél nagyobb borjúszaporulat elérése egy tehénre, minél nagyobb élősúly termelése az adott takarmánytermő területen;
• tartási és takarmányozási költségek mérséklése;
• az emberi munkaráfordítás csökkentése.

Az állatok télen - nyáron tarthatók akár épület nélkül is. A szélárnyékos, száraz pihenőhelyek kialakítását – különösen a télen, télvégén kezdődő ellési ciklus esetén meghálálják, ezért általában mégis alkalmaznak három oldalról zárt, színszerű – szerfás építményeket.

Mivel az ágazat nem lehet versenytársa a szántóföldet igénylő árutermelő ágazatoknak, fejlesztése elsősorban az extenzív gyepterületekre és a szántóföldi melléktermékekre alapozottan lehetséges. Az eredményes húshasznú szarvasmarhatartás feltételezi a helyi adottságokhoz való ésszerű alkalmazkodást. Ebből következően a tartástechnológiai és műszaki megoldásokban – azonos alapelvek megvalósítása esetén is – eltérések lehetnek a különböző tenyészetek között. Az eltérést a gyepek különböző minősége, tagoltsága, a terepadottságok, az itatóvíz beszerzési lehetőségei, a melléktermékek félesége és mennyisége egyaránt indokolja.

1. Az állatok elhelyezése évszak szerint
   A téli és nyári tartásmód nem feltétlenül különböző. Ez esetben a húshasznú teheneket és növendék üszőket télen, nyáron legelőn tartjuk, takarmányszükségletüket is nagyobbrészt a legelő elégíti ki. Ott folyik a fedeztetés, az elletés és a borjak felnevelése is. Kukoricaszár-maradványok legeltetésével időszakosan újabb területek kapcsolhatók be.
   1. Nyári elhelyezés
      Az állatok évente általában 180-240 napot töltenek legelőn.
      1. Az állatok bármilyen, szakszerű csoportosításának az alapja, hogy a legeltetésre kijelölt terület megfelelően szakaszolható legyen. Ez lehet
         1. Természetes terepadottság (jól elkülönülő völgyek, kellően nagy vízfolyás stb.)
         1. Mesterségesen kialakított kerítés:
            Tenyésztési előnyei mellett lényeges, hogy csökken az élőmunka igény, változik a gondozó feladata.
            1. Élősövény (vadrózsa, kökény, galagonya)
               Rendszeres nyírást, alakítást, gondozást igényel, hogy ne vegyen el túl sokat a legelőből. Franciaországban elsősorban ezt használják. Traktorokra szerelhető adapterekkel jól gépesíthető ez a munka. Az állatok kedvelik, mivel a dörgölődzési igényüknek is megfelel, valamint némi árnyékot is ad nyáron.
            1. Szögesdrót kerítés
               Élettartama maximum 10-12 év. Minimum 1,1-1,2 m magassággal és 3 sor szögesdróttal kell számolni, hogy a borjak ne tudjanak elkeveredni.
            1. Új-Zélandi típusú elektromos kerítés
               Élettartama maximuma ( a természetes elhasználódás tekintetében) jóval meghaladja a 10-12 évet. Azonos magasság mellett 3 szál horganyzott drót is elég lehet. Nagyobb területek Új-Zélandi típusú elektromos kerítéssel történő ellátása elősegíti a legelő napi adagolását is. Az állatokat sokkal inkább megtartja, mint a szögesdrót kerítés.
      1. Az élőmunka hatékony kihasználását a legelőszakaszok fix kerítéssel, kapukkal, átjárókkal, itató berendezésekkel való ellátása nagyban segíti. A legelőszakasz nagysága a tenyésztési célok, a szokásos fűhozam, az állatlétszám és a terület gépi művelésre való alkalmassá tételének az igényétől függően változik. Ennek megfelelően igényes tenyésztői munka (tehenek kiscsoportos célpárosítása, fiatal bikákkal történő kímélő fedeztetés) esetén akár néhány 1-3 ha-s legelőszakasz kialakítása is indokolt lehet. A tenyésztés számára általában 10-20 ha-s szakaszok megteremtése megfelelő szokott lenni. Igazán nagy tehénlétszámok esetén indokolt lehet akár 50 ha-os szakaszok létrehozása is. (A legelő első növedéke kaszálással hasznosítható, a fedeztetési időszakon kívül pedig legeltetéssel hasznosítható.)
         1. Az állatokat folyamatosan megfelelő tenyészkondícióban kell tartani. Ez kiemelten lényeges a fedeztetési idény idején. A tenyészbikák pótabrakolása az éjszakai különválasztás alkalmával, vagy – kisebb állatlétszám esetén – a tehenek között egy pl.: 60 literes műanyag hordó félbevágása által nyert, könnyen mozgatható edény segítségével oldható meg.
         1. Itatás
            A húsmarha vízszükséglete körülbelül a szárazanyag fogyasztás négyszeresével egyenlő, magas hőmérséklet esetén a hétszeresét is elérheti. A helyi adottságoktól függően víznyerésre felhasználhatók a természetes vízfolyások, patakok, tavak, természetesen a legbiztonságosabb megoldást a vízhálózatról nyert ivóvíz adja. A napi vízigény számosállatonként 50-70 liter.
   1. Az állatok téli elhelyezése
      A húshasznú állomány téli tartását, a takarmányok tárolását, a takarmányozás módját és az elletés szervezését a helyi adottságok jelentősen befolyásolják. Az állatok téli elhelyezése vagy egyes kijelölt legelőszakaszokban, vagy kiépített téliszálláson valósítható meg.
      1. Ha az állatok áttelelése a szabadban, egy kijelölt legelőszakaszon, fix karámban valósul meg, akkor ügyelni kell a következőkre:
         1. A telelőhely déli fekvésű, szélvédett helyen legyen.
            Ez elérhető természetes terepi adottságok kihasználásával (domb, erdő, épület stb.), vagy mesterségesen épített szélfogók alkalmazásával (széna-, szalmakazlak, szélvédő palánkok).
         1. A telelőszakasz talajának és a gyep állományának kímélése végett 500 m² tehenenkénti élettér segíti az állatok környezetének karbantartását. Telelőkarám alkalmazásakor 50-150 m²/tehén élettérrel számolhatunk.
         1. A telelőszakaszokat burkolt út mellett célszerű kijelölni, mert ez lényegesen megkönnyíti a kiszolgálást. Arra az esetre, ha a telelőhely minőségét az időjárás nagyon megviselné, célszerű lehet tartalék telelőszakaszok kijelölése is.
         1. A pihenőhely mindig megfelelően száraz legyen. Az állatokat ne telepítsük mély fekvésű területre, hanem oda, ahonnan a csapadék elfolyik. A száraz pihenőhelyről – pihenődombról – folyamatos almozással gondoskodjunk. A szalmaigény magasabb (akár a 12-15 kg-ot is elérheti), mint épület használata esetén.
         1. Az állatok etetését vagy fix, vagy mobil vályúk alkalmazásával biztosítsuk – ügyelve arra, hogy a takarmány földdel ne keveredhessen. Lényeges, hogy az állatok jó kondícióval kerüljenek a télbe és ez a kondíció – a megfelelő mennyiségű és minőségű takarmányellátás következtében – az életfenntartás nagyobb energiaszükséglete mellett sem romoljon.
         2. Itatás
            Ha a téli ivóvíz ellátás hálózatról megoldható, akkor a víz temperálóval ellátott önitatóra is kapcsolható, egyéb esetben télen rendszeresen gondoskodni kell a vályúban található ivóvizet borító jégréteg eltávolításáról, ill. naponta kétszeri pótlásáról. A napi vízigény számosállatonként 30-40 liter.

1. Az állatok teleltetésének biztosítására széles körben alkalmaznak három oldalról zárt, színszerű épületeket. Ezek lehetnek szerfás épületek palatetővel, olcsó, szélfogónak alkalmas deszkával burkolva, de akár téglából, előre gyártott vasbetonelemekből is készülhetnek. Tehenenként 4-5 m² fedett terület és ennek 4-5-szöröse kifutó (16-25 m² ) szükséges az állatok nyugodt elhelyezéséhez. A fedett istállóban a mélyalmos rendszer vált be leginkább. Az épület oszlopait és a magasságát úgy kell kialakítani, hogy a gépi kitrágyázás elvégezhető legyen. A kifutó mentén, úgy kell kialakítani a jászolt, hogy tehenenként kb. 80 cm etetőhossz jusson. A jászol mentén célszerű egy 2,5-3 m-es sávot kibetonozni. Fölé olyan tetőt kell építeni, amely a gépi takarmánykiosztást nem akadályozza.

Technológiai berendezések

1. Borjúóvoda
   A borjak születését követő egy hónapot követően a nagy növekedési erély minél jobb kihasználása miatt célszerű gondoskodni a borjak pótabrakolásáról. Erre a célra (elsősorban a mobil) borjúóvodák felelnek meg. Ez szántalpakon húzható, 2,0 m széles, kb. 3,5 m hosszú, 1,6 m magas olyan ráccsal körbezárt vasszerkezet, melyen pont akkora nyílások vannak a két hosszabbik oldalán középen, hogy a borjak bejuthatnak. A két keskenyebbik oldalon belül is és kívül is 30 cm átmérőjű vályúk helyezkednek el. Belül a borjak igényeinek megfelelő beltartalmú borjúabrak osztható ki, kívül pedig a tehenek kaphatják meg a szükséges ásványi só és makroelem kiegészítésüket. A 2-2 vályút fent vaslemez tető védi a lehulló csapadéktól. A belső vályúk magasságában a vályú közelében 40 cm-es lemezcsík véd a tehenek borjúabrak fogyasztásától. Az ilyen borjúóvoda a tehenek mindenkori pihenőhelyén nyer elhelyezést. 35 borjanként egy ilyen borjúóvoda optimális.

• Kezelőfolyosók

Mivel joggal szokták a szarvasmarhatartást az állattenyésztés nehéziparaként említeni, ezért különös jelentősége van a biztonságos munkavégzés feltételei megteremtésének.
Alapvető fontosságú, hogy a szükséges válogatások, mesterséges termékenyítések, állategészségügyi vizsgálatok, tetoválások, krotália pótlások, vemhességi bírálatok, mérlegelések stb. elvégezhetőek legyenek. A kezelőfolyosó kb. 75 (80) cm széles legyen, hogy a növendék és felnőtt állatok ne tudjonak megfordulni benne, magassága kb. 1,5 m. Az oldalát (optimális esetben) négy megfelelő erősségű vízszintes fémcső alkotja. A fiatalabb borjak miatt alulról felfelé növekvő távközök tartása indokolt (30-35-40-45 cm). Indokolt a kezelőfolyosó vonalában a nyakszorító, mérleg előtt az állatok mozgásának lassítását szolgáló kanyart (törést) kialakítani, ami az ajtók kezelését megkönnyíti. (1. kép)
Külföldön sok helyen tapasztalt megoldás olyan teljesen teli oldalú kezelőfolyosók használata, amelyek szélessége a talaj szintjén 45-50 cm, 1,5-1,6 m magasságban pedig 80-85 cm. (1-2. kép) Itt a megfordulás veszélye nélkül kezelhető minden korcsoportú állat. A kezelést a folyosó fölé hajolva lehet elvégezni, amit egy kb. 70 cm-re kiemelt, kezelőfolyosóval párhuzamos külső folyosó segít. (2. kép) E megoldás hátránya lehet, hogy ha valamilyen ok miatt lefekszik az állat, akkor csak nehezebben tud felállni.

A kezelőfolyosó lehet stabil, vagy mobil. Mobil karámelemekre a teleptől távolabbi legelőszakaszokon lehet szükség pl. szaporodásbiológiai vizsgálatok, mesterséges termékenyítés, beteg állatok kifogása stb. céljából. Az 5 m hosszú, 1,6 m magas fém karámelemnek alkalmasnak kell lenni a borjak megtartására is, ezért célszerű 30-35 cm-es távköz kialakítása az elemen belül. Az elem két végére oly módon kell kb. 20 cm-es fémcső darabokat hegeszteni, hogy azok egymásnak “komplementerei” legyenek. Így két karámelem összeillesztésekor a fémcső szakaszokba egy közös tengely illeszthető. A terepadottságok (pl. fa, liget. erdő, épület) segíthetnek a mobil kezelőfolyosó stabilizálásában.
Olyan kezelőfolyosóra van szükség, melyben az állat:

1. Kellően rögzíthető. A különböző tömegmunkákat jól szolgálják az állatok folyosóban történő összezsúfolódását megakadályozó egyedi lerekesztési lehetőségek, melyek az állat hosszával szinkronban a folyosó hosszában 2,4-2,5 m-enként legyenek.
   1. Ajtós lerekesztés
      1. a folyosóra merőlegesen, vízszintesen eltolható, alul - felül sínben mozgó, a felső sín felett görgőkön támaszkodó “teli” ajtók segítségével, vagy

1. kétoldalt sínben, felfelé mozgatható, csigán támaszkodó ellensúlyos “teli” ajtók alkalmazásával.
   Megjegyzés: Sokszor tapasztalható veszélyforrás a folyosó oszlopai mellé bedugdosott farudak használata.
1. egyenlő oldalú háromszög alapú oszlop formájú teljesen zárt oldalú ajtó. A folyosó közepén levő erős oszlophoz rögzítik. (1. kép) Ez a típusú ajtó a folyosó 120° -os szögű elkanyarodásakor hasznos.

1. Nyakszorító
   Vérvételkor, krotália pótláskor stb. szükség van az állat fejének biztonságos rögzítésére. Erre több jó ( erő x erőkar = teher x teherkar elvén alapuló) mechanikus szerkezetet is alkalmaznak:
   1. A szorító folyosó közepe felé két oldalról – a párhuzamost folyamatosan tartva – alul - felül görgők segítségével sínen csúszó erős fémcső fogja közre a az állat nyakát. A sínek egy fejtetőre állított “V” betűre emlékeztetnek, melynek a két szára erősen szétnyitott (a két befogó mintegy 120° -os szöget zár be). Működés közben pl. az Abaúji Charolais Mg. Rt-ben tekinthető meg.

1. Az állat nyakát olyan két oldalról (elölről hátrafelé) középre záródó “teli” ajtók rögzítik, melyeken a nyak profilja ki van alakítva, így nincs lehetőség az állat fejének függőleges irányú elmozdítására sem. Az ajtók egy kézmozdulattal rögzíthetők és nyithatók. Mechanikája némileg bonyolultabb, mint az előzőekben vázolt, de a kezelése kényelmesebb, egyszerűbb. Működés közben pl. a Szerencsi Mg. Rt-ben tekinthető meg.
1. A folyosóban (mérlegen) levő ajtót a kereten belül még két erős fémcső alkotja, melyek a nyak formájának megfelelő ívelést kaptak. Az egyik cső, hosszabb és csak az alsó vége van rögzítve. A felső végét – miután az állat bedugta a fejét – oldalsó helyzetből közép felé húzza a kezelő. Az ajtó vízszintes vonalában kialakított fogakon megfeszül a csak a hosszú fémcsőhöz rögzített rövid fém támasztó rúd. (3. kép)
1. A bemutatásra kerülő nyakszorítók következő típusa (4. kép) egyben elektromos mérleg és nyakszorító. Sok alkalmazható elemet tartalmaz.
   1. az első ajtó – a kép bal alsó sarkán látható módon – lábbal nyitható, melyet egy rugó külön elősegít.
   1. az ajtó csukását és a nyakszorító működését egy “fülek alatt csúszó” kötél segíti elő (ld. a 4. kép bal felső oldalát)
   1. miután az ajtó záródott, csak akkor lehet a nyakszorító nyílását szűkíteni, melyet a kép bal felső oldalán látható körmök segítségével stabilizálnak. A körmök nem az ajtó részei, így annak nyitásakor oldódik a rögzítés, az állat feje kiszabadul. (4-5. kép)
   1. a kép jobboldali középső részén 8-8 db, csak felül rögzített fémlapka található, melyek a ketrec síkjához képest ferde egyenesen helyezkednek el, előre lejtenek. Ezek előre könnyedén elmozdulnak, viszont hátra nem. Az ide behelyezett acélrúd a gravitációnál fogva az állat faráig előregurul és rögzíti az állatot.

1. A másodikként (szerencsi példával) leírt nyakszorítóhoz némileg hasonló a 6. képen látható megoldás is. Az ajtók két oldalról záródnak a folyosó közepe felé. A folyosó tetején, az egyik oldalhoz rögzített kar a másik oldalról mozgatható. Ennek a közepéhez két lapos fém egy pontban kapcsolódik, melyek másik végei az ajtók felső, középső végéhez csatlakoznak. A folyosó közepén, fent egy hosszanti irányban rögzített zártszelvény található, amin egy nagyobb zártszelvény darab csúszik

1. Hozzáférhető
   Az állat egyszerűbb kezelése érdekében nem csak felülről, de a nyakszorító előtt és után megfelelő méretű (legalább 1 m-es) ajtókat kell elhelyezni a folyosón.
1. Mérleget is tartalmaz
   A mérleg maximális kapacitását úgy kell megválasztani, hogy a telepen található legnehezebb állat mérlegelésére is alkalmas legyen (tenyészbika). Mechanikus mérleg esetén az állat várható ugrálása, mozgása miatt a legnagyobb állat súlyának másfélszeresével kell számolni – 1,5 -2 tonnás mérleg szükséges, melynek az alja 2,3-2,5 m hosszú legyen. (A 4. képen TRU-TEST gyártmányú Új-Zélandi elektronikus mérleggel szerelt kezelő egység látható. Használatát itthon és külföldön is elfogadják a kereskedők is)

1. Elvégezhető a válogatás. A folyosót úgy célszerű alakítani, hogy szükség esetén abból az állatok legalább két csoportba legyenek válogathatók. Hasznos, ha a folyosó mindkét oldalán van válogató karám. Célszerű, ha a nyakszorító és a mérleg után is van lehetőség az állatok más - más karámba, vagy felhajtóra engedésére.

1. Egyéb eszközök
   1. Szarvtalanítás
      A kötetlen, elsősorban téli elhelyezés során jelentkező kiesési ok a tehenek hasfal szakadása. Ennek megelőzésére legjobb módszer az állatok borjú korban, vegyi úton, vagy elsütéssel történő szarvtalanítása. Ha ez valamiért elmaradt, nem egyszerű az utólagos elvégzése. A lefűrészelést követő “elsütés” mellett alkalmazzák a gyorsvágóval történő szarvtalanítást – ahol nincs szükség külön “elsütés”-re – és más technikát is. Ilyen pl. a 7. képen látható szarvvágó. Kíméletesen végzi el a műveletet anélkül, hogy az állatok szarvát összeroncsolná. A négyélű kés biztosítja, hogy a beavatkozás után a szarv sima maradjon. A szerszám további előnye, hogy gyorsan és egyszerűen elvégezhető a beavatkozás. A munkát tovább segítheti, ha munkahengert is szerelnek az ollóra.

A legeltetés

A szarvasmarhatartás ott a legfejlettebb, ahol intenzív gyepen legeltetnek; Hollandia példája bizonyítja, hogy a szarvasmarhatartás legelőre alapozható. A fajlagosan nagy tejtermelő tenyészetek többségének példája is bizonyítja, hogy legalább a növendéküsző nevelés során legelőn tartják az állatokat, de megfelelően közeli legelők esetén a legeltetés nem csak a szárazonálló, de a fejős teheneknél is indokolt. Régen köztudott, hogy a húsmarha anyatehenek és növendékek kizárólag legelőn is jól termelnek, ott nem igényelnek semmiféle kiegészítő létesítményt. A marhahústermelés minden formája közül a legjobbnak és a legolcsóbbnak bizonyult a legelőn tartás.

1. A gyepre alapozott szarvasmarhatartás alapja, hogy a fűtermés 70 %-át maga az állat takarítsa be. A fehérjében dús legelőfű mellett tetszés szerinti (cellulózban dús) takarmányszalma adagolása – egyes vélemények szerint – 20-25 %-kal csökkenti a legelt fű mennyiségét, miközben a termelt tej mennyisége is nő.
1. A gyephasznosítás számát a termésszint és a hasznosítási mód határozza meg. Például a műtrágyázott gyepek növényzete gyorsabban nő, ezért viszonylag többször használható. Ugyanakkor meg kell különböztetnünk a magas és a hasznosításra érett növényzetet. A magas növényzet nagy fehérjetartalma ellenére is, csak akkor hasznosítható eredményesen, ha kellő rostot is tartalmaz, különben a fehérje emésztése nem lenne megfelelő. Ha a gyep növényzetét magasság szerint hasznosítjuk, igen könnyen elérjük a 20-25 % közötti, vagy éppen a fölötti nyersfehérje tartalmat, de a nyersrost nem lesz elég a sok fehérje megemésztéséhez. A legelő csak akkor érett hasznosításra, ha kétszer annyi rostot tartalmaz, mint fehérjét, ezért az extenzív gyepeket általában évente kétszer hasznosítjuk, a közepes intenzitásúakat háromszor és az intenzíveket négyszer.
1. Az állat fogyasztási igénye szempontjából megfelelő tömegigénye is van a hasznosításnak.
   1. Termelő a legelő, ha a jószág 50 m²-en belül megtalálja a napi szükségletét, (A felnőtt állat súlyának kb. 10 %-át fogyasztja el naponta, így egy 600 kg-os tehén esetében 60 kg/nap fogyasztással számolhatunk)
   1. létfenntartó, ha csak 50-100 m²-közt és
   1. inkább koplal az állat, ha 100 m² felett kellene legelnie.
1. Az állatok egyenletes termelésének az alapja az egyenletes takarmányfelvétel. Ennek legjobb módja a napi adagolású legeltetés.
   1. Ha nem biztosítjuk a legelő (szakasz) kellő pihentetését legelés, vagy kaszálás után, a növényzet kiszárad. Éppen ezért:
      1. az első kilenc nap a gyep megerősödésének időszaka,
      1. a második kilenc nap az erőteljes növekedésé,
      1. a harmadik kilenc nap a tápértékkel való telítődésé és
      1. a negyedik kilenc nap a hasznosításra érésé.

   A napi adagolású legeltetés jó a talajnak, talajéletnek és a tápanyagok hatékony felhasználásának, mert az állat nem tapos sokat, csak a legszükségesebbet, minden nap azonos mennyiséget vesz fel.

   1. Ha kevesebb a fű a szükségesnél, akkor az értékes állatokat úgy legeltetjük – rövidebb idő alatt –, mintha megfelelő lenne a fűtömeg. A hiányzó részt pl. ugyanarról a gyepről származó szilázzsal pótoljuk. Így elérhetjük, hogy az állat hozzájut a legeléssel együtt járó kedvező élettani hatásokhoz és valamennyi zöld fűhöz, de a termeléshez szükséges táplálóanyagot is mindennap megkapja. Legeltethető az a legelő, amely a napi szükségletnek legalább 30%-át biztosítja, mert ekkor már érvényesül a legelőn tartózkodás kedvező hatása.
1. A gyephasznosítás tervezése
   1. Az 5 ° C feletti átlagos napi középhőmérséklet már láthatóan növeli a füvet, ezért az 5 ° C-os határnaptól két hétre ajánlatos a legeltetés megkezdése.
   1. Napi adagolású legelő a legmegfelelőbb. Az állatokat délután célszerű áthelyezni, mivel a másnap reggeli intenzív legelési fázis alatt azokat a gyeprészleteket is elfogyasztják, amelyeket az előző napon délután otthagytak.
   1. Kaszálás esetén ügyelni kell arra, hogy az optimális tarlómagasság 5 cm körüli.
   1. A szarvasmarha akkor sem legel napi 9 óránál többet, ha éhes marad.
   1. Ismernünk kell a legelt fű, a szilázs és a szenázs tápértékbeli különbségét. A legelt fű a legértékesebb, mivel minden vitamin, illóolaj, a gyógyhatású növényeknél a hatóanyagok sora sokkal értékesebb, ha legeléssel jut az állat szervezetébe, mint szárítás, vagy savanyítás útján. Az állatok jobban hasznosítják a szilázst; bár a szenázsból többet fogyasztanak, termelésük mégis elmarad (15-20 %-kal) a szilázsfogyasztás esetén tapasztalthoz képest.
   1. Tekintettel az utóbbi éveket jellemző aszályos időjárásra, célszerű a júliusi – augusztusi hónapokban kiegészítő takarmányozásról gondoskodni.
   1. A 10-20 (50) hektárosra kialakított, fix kerítésekkel ellátott legelők napi (villanypásztoros) adagolásáról célszerű gondoskodni.
1. A húshasznú állatok naponkénti friss fűvel történő ellátása nem annyira alapvető kérdés, mint a tejhasznú állatok esetében, ezért a durvább minőséget, nagyobb tömeget adó és a külterjes viszonyokat jól tűrő növényeket is telepíthetjük a húsmarhalegelő számára. Fontos szempont, hogy a telepített növények hosszú életűek – legalább 6-10 évesek – legyenek, vagy hosszabb ideig kitartsanak. A telepítésre kerülő növényeket tisztán, vagyis egyfajú telepítéssel vetjük, vagy 2-3 növényből állíthatjuk össze a keveréket. Az agresszív tulajdonságú növények miatt ugyanis fölösleges olyan fajtákat felvenni a keverékbe, amelyek a versengést nem bírják és a telepítés után kipusztulnak. Ezeket az igényeket figyelembe véve az elsőrendű pázsitfűfélék közül a magyar rozsnok, a csomós ebír, a nádképű csenkesz, a zöld pántlikafű, a réti csenkesz, angol perje javasolható, míg a pillangós virágú növények rendszerint háttérbe szorulnak. A nagy agresszivitású fajokat, mint a csomós ebír, a zöld pántlikafű és a nádképű csenkesz, rendszerint csak hasonló adottságú gyors fejlődésű fajokkal együtt célszerű telepíteni, mert a gyengébb fejlődésű, jól társuló növényeket elnyomják. Különösen a magyar rozsnok alkalmazása látszik célszerűnek és szinte minden keverékbe fel kell venni, mivel kiváló alkalmazkodó képességén és szárazságtűrésén túlmenően a laza bokrú növények visszaszorulása, kipusztulása után a vezérnövény szerepét átveszi és tartós gyepet ad.

Fedeztetési, ellési idény

• A termékenyítés módszere

1. Természetes fedeztetés
   A húsmarha extenzív módszerű tartására jellemzően a természetes fedeztetés dominál. A mesterséges termékenyítés aránya törzstenyészetek esetében sem haladja meg a 30 %-ot (bár előfordul olyan tenyészet is, ahol 100 %-os a mesterséges termékenyítés). Éppen ezért különös gondot kell fordítani a természetes fedeztetésre használt bikákra. Az alapvető tenyésztési szempontokon túlmenően ügyelnünk kell a következőkre:
   1. A tenyészbikákhoz beosztható tehenek száma:
      1. 30-35 db, ha felnőtt állatról van szó (Ivarzásszinkronizálást követő természetes utófedeztetés esetén – 50 %-os vemhesüléssel számolva – egy tenyészbika 70 tehénre elegendő.)
      1. 10-20 db, ha a tenyészbika növendék. Különösen vigyázni kell a frissen minősített 13-14 hónapos kisbikákkal, mivel biztosítani kell a saját fejlődéséhez szükséges táplálóanyag folyamatos ellátását. Lezsarolásával a hasznos élettartam jelentősen csökken, esetleg már a következő ciklusban sem számíthatunk rá.
   1. A szaporodásbiológiai és állategészségügyi preventív technológiai programban leírtak szerinti vizsgálatok elvégzésével – a megfelelő borjúszaporulat révén – jelentős veszteségektől kímélheti meg a tenyésztő magát. Az előírt állategészségügyi vizsgálatok elvégzése minden fedeztetési idény előtt indokolt, mivel a háremszerű fedeztetés egyben jelentős kockázatot is jelenthet a következő évi szaporulat arányára nézve –nem beszélve a "szétkenhető" fertőző betegségekről.
   1. Mivel a tenyészetben a tenyészbika igen jelentős étéket képvisel, ezért nagyon ügyeljünk az egészségi állapotára! A fedeztetési idényen kívül kis csoportokban – a legféltettebbeket egyedül – tartsuk. Ezzel a bikák verekedése okozta esetleges kieséseket megelőzhetjük.
   1. Évente kétszer elvégzett, szükség szerinti szakszerű körömápolás a tenyészbikák hasznos élettartamát jelentősen megnövelheti. (Ez a teheneknél sem nélkülözhető.)
   1. Tenyészállatok előállítása esetén tenyésztési, menedzselési, etológiai stb. szempontok alapján javasolható, hogy az állatok létszáma a kritikus időszakokban (ellés, fedeztetés) egy – egy csoportban ne haladja meg a 35-70 darabot. Több tenyészbika egy gulyában fedezése kizárólag végtermék előállítás esetén lehet elfogadható – amikor nem marad tenyésztésre a borjak közül. Ebben az esetben esetleg megfelelő lehet ennél valamivel nagyobb gulyaméret is.
   1. Célszerű a fedeztetési idény befejezése után újra csoportosítani a gulyákat a borjak ivara szerint, valamint az esetlegesen jelentkező ivarzó teheneket az ivarzás tartamára eltávolítani a gulyából, ami a bikaborjak nyugodt gyarapodását segíti és az előny a választáskor jelentkező plusz kilókban mutatkozik meg.
   1. A fedeztetési idényt követően a taposási kár növekedése ellenére – elegendően nagyméretű legelőszakasz esetén az élőmunka költségei csökkenthetők a gulyák összevonása és újracsoportosítása által.
1. Mesterséges termékenyítés
   Mivel a charolais ivarzása viszonylag rövid ideig tart és nem túlzottan intenzív – sok a csendesen ivarzó – , ezért a sikeres mesterséges termékenyítés feltétele az ivarzás megfelelő felismerése. Ennek módszerei:
   1. A természetesen ivarzók folyamatos felkutatása
      1. Vazektomizált (kereső) bika használata
      1. Rendkívül fontos, hogy a hajnali, korareggeli órákban is ellenőrizzék – értő szemmel – az állományt. Későbbi napszakban jelentősen csökkenhetnek az ivarzás tünetei.
      1. Biztosítani szükséges a naponta többszöri ellenőrzés – és termékenyítés –feltételeit, mivel szélsőséges esetben akár az is előfordulhat, hogy “este még nem ivarzik, reggel pedig már nem ivarzik” az állat.
   1. Ivarzás-szinkronizálás
      Azokon a területeken, ahol nem oldható meg az ivarzó állatok folyamatos felkutatása, kifogása és mesterséges termékenyítése, ott hasznos megoldás az ivarzás-szinkronizálás alkalmazása, mivel a szükséges munkálatokat csak néhány alkalomra koncentráltan is el lehet elvégezni (megfelelő szakemberekkel).
1. Az elletés
   1. Előnyös a borjak születésének egy ciklusra, tél végére- kora tavaszra időzítése, hogy azok a legeltetési periódus azon szakaszát, amikor a gyep minősége kiemelkedő, minél jobban ki tudják használni. Ez egybe esik az anya kiemelkedő tejelési szakaszával is. Ennek további előnye, hogy évente egy – egy rövid időszakot jelent a termékenyítés és az elletés, valamint a végtermék borjak egyszerre lesznek "készen", ami az értékesítéskor pozíciójavító tényező. Az egyciklusos elletésnek ugyanakkor hátrányai is vannak:
      1. kisebb az újratermékenyülési arány,
      1. nagyobb a selejtezés mértéke és az ebből származó értékkülönbözet ( a vemhesüsző értéke magasabb, mint a selejt tehéné)
      1. nagyobb a tenyészbika szükséglet, mivel az összes tehén fedeztetése egyszerre esedékes.
   1. A pótciklus alkalmazása javítja a borjúszaporulatot, csökkenti a selejtezési %-ot, segít az ellési ciklus összébb húzásában, ugyanakkor a téli időszakban kell a kisborjakkal foglalkozni, amikor állategészségügyi szempontból kockázatosabb időszak következik. Drágább és természetes vitaminokkal kevésbé ellátott a téli takarmány, ezért magasabb kiesésre lehet számítani.
1. Az elletés konkrét intervallumát mindig a helyi körülmények határozzák meg.
   1. Egyciklusos elletésesetén:
      1. Ahol a téli időszakban épületek is rendelkezésre állnak, a téli takarmányozás jól fedezi az igényeket, nem fagyzugos a terület, esetleg a legelők rendszeresen gyengék, ott az üszők termékenyítése akár február 20-szal is megkezdhető, hogy december 1-gyel elkezdődjön az ellési idény. A tartama két és fél hónap. A tehenek fedeztetése ebben az esetben 20-30 nappal később (március 10-20) kezdődik és három hónapig tart (június 10-20). Az ellési idény ekkor március 20-30-ig tart.
      1. Ha istálló nélküli a tartásmód, fagyzugos a terület, a gyenge téli takarmányozásban legyengültek az állatok, jellemző a legelők viszonylag kései legeltetésre való alkalmassága, az üszők fedeztetését se kezdjük május 1, a tehenekét május 20 előtt. Ekkor az üszőellések február 10-zel, a tehénellések pedig március 1-gyel kezdődnek és április 25-ig, illetve június 1-ig tartanak.
   1. Kétciklusos elletésesetén:
      1. Üszőfedeztetések: április 5-től május 25-ig, ill. november 20-tól január 5-ig
         Üszőellések: január 15-től március 5-ig, ill. szeptember 1-től október 15-ig
         
         Tehén fedeztetések: április 25-től június 25-ig, ill. december 5-től február 5-ig
         Tehénellések: február 5-től április 5-ig, ill. szeptember 15-től november 15-ig
      1. Üszőfedeztetések: május 10-től június 25-ig, ill. november 20-tól január 5-ig
         Üszőellések: február 20-tól április 5-ig, ill. szeptember 1-től október 15-ig
         
         Tehén fedeztetések: május 30-tól július 30-ig, ill. december 5-től február 5-ig
         Tehénellések: március 10-től május 10-ig, ill. szeptember 15-től november 15-ig

• Tenyészutánpótlás nevelés, a szelekció fázisai

1. Tenyészbika
   Tenyésztésre csak központi lajstromszámmal ellátott bika használható. Az ehhez szükséges feltételeket a Magyar Charolais Tenyésztők Egyesülete Tenyésztési programja és Törzskönyvezési szabályzata tartalmazza. Az igényes tenyésztői munka – a következő generációra gyakorolt nagyobb hatása miatt – feltételezi a tenyészbikák különös gonddal történő megválogatását, szelekcióját. Ennek – tenyésztési szempontból optimálisan – a következő szintjei vannak:
   1. A fiatal tenyészbika megvásárlása 14-16 hónapos korban. Ennek szempontjai:
      1. A használati értéket befolyásoló szempontoknak feleljen meg (lábszerkezet, csontozat, “kötés”).
      1. A várható felhasználási célnak feleljen meg. Pl.:
         1. hosszú törzs, rámás méretek jó izmoltsággal (tenyészállatok előállításához)
         1. erőteljes izomzat (végtermék előállítás esetén)
         1. suta (a későbbi szarvtalanítási gondok elkerülésére pl. a magyarszürke állomány esetén)
         1. vékonyabb csontozat, alkat (üszők várható fedeztetése esetén).
      1. A gyarapodása és a külleme összességében lehetőleg haladja meg az együtt tesztelt bikacsoport átlagát.
      1. A választott állat pedigréjében lehetőleg minél több, ismert, jó ITV-vel rendelkező ős legyen.
   1. Az állat tenyésztésbe vonásával lehetőleg várjunk a bika két éves koráig. A vásárlástól odáig eltelt idő során mutatott fejlődés alapján döntsünk, hogy az állat bele illik-e abba a képbe, amit tőle a vásárláskor elvártunk, van-e helye a tenyészetünkben. Ha megfelel az elvárásoknak, akkor is csak néhány (5-7) jól ismert, idősebb tehénnel párosítsuk.
   1. Miután megszülettek a borjai, újabb felülvizsgálat alá kell vetni a bikát, most már a borjai alapján is. Ha kedvező az eredmény, csak akkor javasolható a további használata, mintegy 15 tehénen.
   1. Ha a bika borjainak második csoportja is jó formákat mutat – jó gyarapodás mellett – és a tenyészállat is megfelelően fejlődött, nem jelent meg lényeges küllemi hibája, csak akkor hagyjuk továbbra is a tenyészetünkben fedezni.
1. Tenyészüsző
   1. Az üszők tenyésztésre alkalmasságáról először a borjak választásakor döntünk. Ennek szempontjai:
      1. Az állományunk méretét tervezzük-e változtatni? Ehhez mennyi (hány %) üsző szükséges utánpótlásra? Mennyi selejtezhető? Az “első körben” annyival több üszőt kell tenyésztésbe állítani, amennyi kiesése még várható a leellésükig.
      1. Tenyésztési céllal tartott állományoknál lényeges szempont, hogy csak ismert származású üsző maradjanak meg tenyésztésre.
      1. A nagyarányú utánpótlás igénye miatt általában csak az ismert származású üszők negatív szelektálására van mód. Szempontjai:
         1. feltűnő küllemi hiba (lábszerkezet, ráma stb.)
         1. elmaradás a fejlődésben
   1. Az azonnali selejtezést igénylő, később megjelenő problémák mellett lehetőség van a leggyengébb állatok kivételére a következő tavaszi azonosító (krotália) pótlás, állománykezelés, mérlegelés alkalmával, vagy a telelőhelyre hajtás alkalmával.
   1. Az állat 20-24 hónapos kora körül, a tenyésztésbe vételt megelőzően átfogó “rektális” szaporodásbiológiai vizsgálatra kell, hogy sor kerüljön. Az üszők 2-5 % - ának selejtezésére reálisan számíthatunk.
   1. A fedeztetési idényt követő vemhességi bírálat a tenyésztésre szánt üszők selejtezésének utolsó, technológiába illesztett fázisa. Itt előfordulhat az üszők 3-6 % - ának selejteződése is.
   1. A “c” és a “d” pontokban felsoroltak miatt a szükséges tehénutánpótlás biztosítása érdekében mintegy 10 % -kal több tenyésztésre szánt üszővel kell számolni.

Szarvaltság öröklődése

Írta Dr. Domokos Zoltán. Közzétéve itt: Szakcikkek

A szarvalt, szarvatlan és a bőrszarvú változat öröklődése szarvasmarhában

Irodalmi áttekintés, írta Dr. Domokos Zoltán

Egyesületünk a múlt év decemberében megkezdte MCTE-Genom programját és jelenleg közel 4 ezer minta vizsgálata történt meg az írországi Weatherbys Scientific laboratóriumában. Komoly elvárásokkal fogtunk ebbe a projektbe és talán a két legfontosabb, rövidtávú célkitűzésünk közé tartozott a myostatin (duplafarúság különböző változatai) mellett a szarvalt/szarvatlan változatok pontos menedzselésének a lehetősége. Természetesen ezek mellett az egyéb örökletes betegségek előfordulásának a kockázatának áttekintését, de különösen a genomikai tenyészértékek pedigréalapú tenyészértékszámításba vonását tekintettük a legfontosabb feladatunknak. Az első 3000 vizsgálati eredmény elemzése sortán találkoztunk néhány, elsőre ellentmondásosnak tűnő szarvaltsági eredménnyel is, ami megerősítette, hogy át kell tekinteni a szarvaltság öröklődésével kapcsolatos jelenlegi ismereteinket és közreadni az eddig általában nem ismert részleteket.

A szarvalt, bőrszarvú és genetikailag szarvatlan szarvasmarhák (1. ábra) genetikai összefüggése még mindig zavaró lehet, mivel kérdéseinkre nem tudjuk az összes választ. Ez a tájékoztató megpróbálja tisztázni, hol tart ma a tudomány, mit tudhatunk és mi az, ami még bizonyításra ‑ megoldásra vár.

1. ábra: Szarvalt (a) sima szarvatlanságot mutató (b) 12-14 hónapos szarvasmarha; különböző méretű kicsi (c), közepes (d) és nagyméretű (e) bőrszarvúságot mutató fenotípusok. Fotó: MCTE

Magyarországon fajtától függetlenül egyre népszerűbb a genetikailag szarvatlan változat, mivel a szarvalt egyedek emberre is és egymásra is veszélyesebbek lehetnek, kisebb a gulyatűrő képességük, használatuk kiváltja a fizikai szarvtalanítás igényét – ennek alkalmazását korlátozó jogszabályoknak való megfelelés igénye mellett ennek állatorvosi költségei jelennek meg. Már teljesen bizonyos, hogy a charolais fajtában lehet a vásárló igényeinek megfelelő, bármilyen típusba tartozó genetikailag szarvatlan egyedeket találni, tehát az örökletes szarvatlanság nem feltétlenül csak egy típushoz kötődik. Az ilyen tenyészbikákért a vevők hajlandók felárat is fizetni, de a végtermék borjak eladási árában egyelőre nem jelentkezik különbség, szemben a tengerentúli piacokkal (USA, Kanada, Ausztrália). Ott a szarvalt borjak csökkentett áron adhatók el és noha a bőrszarvú marha nem jelent veszélyt más szarvasmarhára vagy emberre, sok vevő ezeket sem kedveli. Az ilyen árcsökkenések minimalizálása érdekében a marhahústermelők megkísérelnek tenyésztési technikákat alkalmazni a genetikailag szarvatlan szarvasmarhák előállítására, a borjak fizikai szarvtalanításának (bőrszarvtalanításának) elkerülése érdekében. Aki azt tervezi, hogy genetikailag szarvatlan szarvasmarha tenyésztésébe fog, annak fontos megértenie a genetikailag szarvatlanság öröklődését. Köztudott, hogy homozigóta szarvatlan bikák használatával a szarvak elkerülése viszonylag könnyű, de a bőrszarvúság nyomon követése (elkerülése) sokkal nehezebb lehet.

Ez a cikk leírja a genetikailag szarvatlan gén öröklési módját, és tárgyalja, mi ismert a bőrszarvúság tulajdonságról, valamint megvitatja, miért fordulhat elő néha, hogy a várt szarvatlannal szemben mégis szarvalt borjú születik.

Genetikailag szarvatlan/szarvalt (Polled/Horned, P/p vagy h)

A legtöbb szarvasmarha esetében a szarvaltság / genetikai szarvatlanság génje hatása egyszerű recesszív, mivel a genetikailag szarvatlan allél (P) domináns a szarvaltságot okozó allél (p) felett. Minden szülőnek van egy pár allélje minden gén esetében és ezeknek az alléleknek az egyikét minden génből átadják borjuknak; a borjú egy allélt kap az apától és egy allélt az anyától, ami a párját alkotja. Ez azt jelenti, hogy ha a borjú bármelyik szülőtől kap egy genetikailag szarvatlan allélt, akkor az genetikailag szarvatlan lesz. Ha két genetikailag szarvatlan allélt kap, akkor homozigóta genetikailag szarvatlannak tekintjük; ha egy szarvatlanságot okozó és egy szarvalt allélt kap, akkor fizikailag örökletesen szarvatlan lesz, de heterozigóta genetikailag szarvatlannak vagy a szarvaltságra nézve hordozónak nevezzük. Ha két szarvalt allélt kap, akkor homozigóta szarvalt lesz és megjelennek a szarvai. Lásd az 1. táblázatot.

1. táblázat: A szarvasmarha genetikailag szarvatlan (P) / szarvalt (többnyire p, néha h) génjének lehetséges genotípusos kombinációi és fenotípusos megjelenése a szarvasmarhákban.

Mivel a genetikailag szarvatlan allél domináns a szarv felett, ha egy homozigóta genetikailag szarvatlan bikát párosítunk egy nőivarú csoportra, akkor az összes utód genetikailag szarvatlan lesz. Ez a legszélsőségesebb esetben a 2. táblázatban látható, ahol egy homozigóta genetikailag szarvatlan bika párosul egy szarvalt gulyával.

Ebben az esetben a borjak 100%-a heterozigóta genetikailag szarvatlan, vagyis mindegyiknek genetikailag szarvatlan megjelenése vagy fenotípusa van, ugyanakkor hordoznak egy-egy szarv-allélt is.

2. táblázat: A homozigóta genetikailag szarvatlan bika párosítása a homozigóta szarvalt nőivarúakkal, valamint a borjak lehetséges genotípusai és fenotípusai.

A 3. táblázatban egy heterozigóta genetikailag szarvatlan bikát (Pp) párosítunk heterozigóta genetikailag szarvatlan tehenekhez (Pp). Ebben a párosításban várható, hogy a borjak 25% -a homozigóta szarvatlan, 50% -a heterozigóta szarvatlan, 25% -a pedig homozigóta szarvalt lesz. Ez azt jelenti, hogy a borjak kb. 75% -a fenotípusosan szarvatlan, és 25% -a szarvalt, noha az apaállat és az anyák mindegyike genetikailag szarvatlan.

3. táblázat: Heterozigóta genetikailag szarvatlan bika párosítása heterozigóta genetikailag szarvatlan nőivarúakkal és a borjak lehetséges genotípusai és fenotípusai.

Bár a szarvatlanságot egy gén okozza, tudnunk kell, hogy több azonos hatású génváltozat létezik (egy változatnak pedig különböző mutációi is). Jelenleg négy változatról tudunk, de valószínűleg több is van. Ezek a Kelta (Celtic) (Pc), Fríz (Pf), Mongol (Pm) és a Guarani (Pg). A Weatherbys Scientific elemzésében a Kelta mellett a Fríz 4 változatára végez vizsgálatot számunkra. A mongóliai változatot az ottani Turano marhában azonosították, míg a Guarani szarvatlanságot a Nellore (Bos Indicus) fajtában (Aldersey, 2020), ezért ezek vizsgálatára nincs szükség az európai fajták esetében. Ugyanabban az állatban egyszerre jelen lehet több szarvatlanságot okozó gén is, de eddigi tudásunk szerint önállóan viselkednek, csupán annak valószínűsége nagyobb, hogy valamelyiket továbbadják, tehát a szarvatlan utódok aránya nagyobb lesz.

Eddig a pontig a genetikai szarvatlanság a szarv hiányát jelentette, azonban szarvasmarhák bőrszarvúak is lehetnek, amelyet a következőkben tárgyaljuk.

Bőrszarvúság (Scurs, hordozó allél Sc, nem hordozó Sn)

A bőrszarv megjelenését számos fajtában, így az angus, hereford, szimentáli, pizgaui, limousin, charolais stb. is megfigyelték. A bőrszarv méretében és formájában is jelentős eltérést mutathat az egészen kicsi gombszerűtől a több-tíz centis méretűig. (1. ábra) A valódi szarv növekedése lehetetlenné teszi a bőrszarvúság kifejlődését, ugyanakkor a szarvalt állatok hordozhatják a bőrszarvúság génjét. (Ha az állat szarvalt, a bőrszarvúság rejtve marad.) A genetikai szarvatlanság öröklésmenetétől eltérően, a bőrszarvúság nem szimpla recesszív tulajdonság és a működése jelenleg nem teljesen tisztázott. Capitan és munkatársai (2009) francia charolais populáción végzett vizsgálatokon megállapították, hogy a bőrszarvúság autoszómális recesszív tulajdonság, mely mindkét nemben megjelenik és a gén jelenlétének a gyakorisága 69,9 % és az ezt meghatározó génszakasz a 19. kromoszómán található. Feltételezik, hogy a bőrszarvúság génje eltérő a genetikailag szarvatlan/szarvalt tulajdonság génjétől, de kölcsönhatásban van ezzel a génnel és valószínűleg az ivarnak is hatása van erre a tulajdonságra! Megjegyzendő, van olyan feltételezés is, hogy a bőrszarvúság tulajdonsága csupán egy változata a genetikailag szarvatlan/szarvalt génnek, ami ivar által befolyásolt. (J. Decker és J. Taylor; Missouri Egyetem, személyes közlés D. Bullock számára). Ugyanakkor mi azt tapasztaljuk, hogy tenyészetenként nagymértékben eltérhet a bőrszarvúság megjelenésének aránya a szarvatlanok között.

Kimutatták, hogy a bőrszarvúság csak a heterozigóta genetikailag szarvatlan marha esetében fordulhat elő bármelyik nem esetében – a bőrszarvúságot előidéző okoktól függetlenül (Asai-Coakwell és Schmutz 2002; Wiedemar és munkatársai, 2014). Az adatok azt is alátámasztják, hogy a hímivarúak nagyobb mértékben mutatják a bőrszarvúságot, mint a nőivarúak. Long és Gregory arra a következtetésre jutottak, hogy ennek oka az, hogy a bikák homozigóta vagy heterozigóta formában egyaránt bőrszarvúságot mutatnak, míg a nőivarúaknál a bőrszarvúság alléljének csak homozigóta formájában jelenik meg. Capitan és mtsai. (2009) egy meg nem határozott genetikai faktort feltételez, amelyik további hatást gyakorol a duplán heterozigóta hereford és angus bikákra. A francia charolais öröklésmenete ettől eltérő, ami lehetőséget ad ennek a faktornak ‑ és a szarv növekedését szabályozó molekuláris mechanizmus - feltérképezésére. Ennek lehetséges öröklési változatait a 4. táblázat mutatja.

4. táblázat A bőrszarvúság és a sima szarvatlanság génjeinek valószínű egymásra hatása

Bullock 2015-ös anyaga szerint az is kétséges, hogy valójában a bőrszarvúság különálló gén-e a genetikailag szarvatlan/szarvalt géntől. Ha azonban valójában nincs bőrszarvúság-gén (azaz a bőrszarvúságot okozó különálló DNS-régió), hanem a nemek genetikai szarvatlan/szarvalt gén kölcsönhatása alapján jelentkezik, akkor az elmélet szerint a hím nemi hormonok játszhatnak szerepet a heterozigóta hímivarú állatok esetében való megjelenésben, míg a heterozigóta nőivarúaknál nem. Az ivar - bőrszarv viszony jelenleg nem ismert pontosan és addig a bőrszarvúságot nehéz lesz megszüntetni, amíg a bőrszarvúság genetikai okát pontosan nem határozzák meg.

Gyakorlati szempontból, ha van bőrszarvú marha a tenyészetben, akkor ismert, hogy ezek a szarvalt allél hordozói (heterozigóták), ezt nem szükséges vizsgálni. Azonban a bőrszarvúság hiánya nem jelenti azt, hogy homozigóta szarvatlanok lennének, erre tesztelni kell őket. Általános tévhit, hogy a homozigóta genetikailag szarvatlan bikának nem lehetnek bőrszarvú borjai; bár ez kizárja a szarvalt borjak esélyét és csökkenti a bőrszarvúság előfordulását, ezek mégis előfordulhatnak. Ha olyan tehenekhez van párosítva, amelyeknek van szarvalt allélja, akkor lehetséges, hogy bőrszarvú marhák születnek. Homozigóta genetikailag szarvatlan bikák vásárlása elősegíti a bőrszarvúság előfordulásának csökkentését, mivel a bőrszarvúság létrejöttéhez szükség van szarvalt allélre.

Afrikai szarvaltság gén (African Horn Gene, Af)

Feltételezték, de nem bizonyították, hogy van egy másik, az afrikai szarvalt génnek nevezett gén, amely kölcsönhatásba léphet a szokásos szarvatlanságot okozó/szarvalt génnel, és így ivar szerint eltérő befolyást gyakorolhat (Long és Gregory, 1978). Ennek a feltételezett génnek az eredetét a Bos Indicus szarvasmarhákkal társították. Amennyiben ez a gén létezik, lehetséges magyarázat, ha egy bikát homozigóta genetikai szarvatlansággal teszteltek és a bikának szarvalt borjút igazolnak, akkor van egy kicsi esély arra, hogy az afrikai szarvalt gén bekerült valahol a borjú ősei közé, és nem feltétlenül egy nem megfelelő párosítás, vagy helytelen genomikai teszt az oka. Allison 1996-os tanulmánya szerint a genetikusok meglehetősen bizonyosak abban, hogy az afrikai szarvaltság gén (African Horn Gene, Af) megjelenése a bőrszarvhoz hasonlóan az állat nemétől függ. Hímivarban az Af gén domináns a genetikailag szarvatlan gén felett. Ez azt jelenti, hogy egyetlen Af-gén szarvaltságot okoz egy bikának, még akkor is, ha a szarvatlanság génjének heterozigóta vagy akár homozigóta formában hordozója. Nőivarban az Af gén egyszeres, heterozigóta jelenlétét elnyomja, recesszív a szarvatlanság génjével szemben. Ennek tapasztalati úton történő nyomon követése a gyakorlatban eddig lehetetlen volt. A feltételezések szerint (Allison, 1996) heterozigóta szarvatlan nőivarú állatokban két Af génnek kell jelen lennie ahhoz, hogy az állat szarvalt legyen (5. táblázat).

5. táblázat Azoknak az állatoknak az öröklődési lehetőségeit mutatja be, amelyek genetikailag szarvatlan gént homozigóta vagy heterozigóta formában (PP, vagy Pp) hordoznak és Af-gén is van bennük.

A bőrszarvúsághoz hasonlóan az afrikai szarvaltság gén jelenléte is könnyen kimutatható a hímivarban, mivel akár csak egy Af gén jelenléte is azt eredményezi, hogy a bikák szarvaltak. Ebből kifolyólag az Af gén jelenlétének hagyományos módszerű vizsgálata nem szükséges a hímivarban. Tehát, ha a bika genetikailag szarvatlan, akkor nem rendelkezik Af génnel. Ha szarva van, amikor genetikai eredete szerint genetikailag szarvatlan kellene legyen, akkor annak lehetséges oka, hogy Af génnel rendelkezik. A szarvasmarhatartóknak azt is szem előtt kell tartaniuk, hogy egy bizonyítottan homozigóta szarvatlan bika néha szarvalt borjakat produkál, ha olyan szarvalt vagy genetikailag szarvatlan tehenekhez párosítjuk, amelyek afrikai szarvaltság gént hordoznak.

Az MCTE-Genom program is talált olyan bikát, mely a laboreredményei szerint heterozigóta szarvatlan, de a valóságban fenotípusosan mégis szarvalt, ami ezzel az elmélettel magyarázható (lenne).

Összefoglalás

A charolais fajta tenyésztői között – nem csak Magyarországon ‑ sokan vallják, hogy számukra semmilyen előnyt nem jelent a szarvatlanság és ragaszkodnak a hagyományos szarvalt változathoz. Az igények változását mégis jól jelzi, hogy a Genens Diffusions francia mesterséges termékenyítő szervezet vezető kereskedője, dr. Boris Kasatkin szerint az összes értékesített charolais sperma 80-90 % a genetikailag szarvatlan. Azon ‑ növekvő számú ‑ marhatenyésztő számára, akik elindultak ezen az úton, szinte lehetetlen tapasztalati úton teljesen eltüntetni a szarvalt - és a bőrszarvúságot okozó gént. Megjegyzendő, hogy Európában nincs is markáns törekvés a bőrszarvúak eltüntetésére, a tenyészállatok értékét a szarvatlanság többnyire emeli, de a bőrszarvúságnak nincs észrevehető hatása az árra. Viszonylag egyszerű annak megértése, hogy milyen esetben kapunk genetikailag szarvatlan és szarvalt marhát, továbbá megtudhatjuk a genomikai tesztből, hogy egy állat a szarvalt-allél hordozója-e vagy sem. Sajnos a bőrszarvak hordozóságának, vagy hiányának az igazolása, a genetikai mélységek megértése még várat magára, mivel nincs olyan genomikai teszt, amely elősegítené egy tenyésztési stratégia kidolgozását a bőrszarvúság menedzselésére/kiküszöbölésére. Köztudott, hogy a hatékonyság megőrzése érdekében nem szabad túlzottan bonyolítani a tenyésztési programot, különösen tudományosan nem bizonyított hatékonyságú módszerek szempontrendszerbe állításával. A genetikailag szarvatlan, szarvalt és a bőrszarvú marhák öröklődésének megértése az első lépés a szarvaltság megszüntetésére és a bőrszarvúság csökkentésére irányuló sikeres tenyésztési program kidolgozásában. Tapasztaljuk, hogy a bőrszarvúság aránya a genetikailag szarvatlanok között nem jelentéktelen, az MCTE-Genom program általánossá válása lehetőséget ad az Af gén létével is magyarázható esetek kiszűrésére, e tulajdonságok öröklődésének jobb megértésére és felgyorsítja a tudatos tenyésztői munkát.

Felhasznált irodalom:

J. E. Aldersey és munkatársai: Understanding the effects of the bovine POLLED variants Animal Genetics Volume 2020 51. Issue https://onlinelibrary.wiley.com/doi/full/10.1111/age.12915

B.C. Allison: Inheritance of Polledness, Horns and Scurs in Beef Cattle Animal Husbandry Newsletter August 1996 Department of Animal Science, North Carolina State University https://projects.ncsu.edu/cals/an_sci/extension/animal/news/aug96/aug96-3.html

Darrh Bullock és munkatársai: The Genetics of Horned, Polled and Scurred Cattle Kentucky Egyetem Extension (2015-4) https://beef-cattle.extension.org/the-genetics-of-horned-polled-and-scurred-cattle/

Aurelien Capitan és munkatársai: The scurs inheritance: new insights from the French Charolais breed BMC Genetics 200910:33 https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC2719667/

Az Embrió Transzfer programról

Írta Holló Dániel. Közzétéve itt: Szakcikkek

Írta: Heather Smith Thomas

Fordította: Holló Dániel

Ma a szarvasmarha ágazatban vannak tenyésztők, akik először megvásárolják a marhát, majd meg akarnak tanulni mindent, amit csak lehet, így az embrió transzplantációt is. Embrió transzfer – a donor tehénből a recipiens tehénbe történik, ami béranyaként felneveli a vehemet és megelli a borjút –egyfajta reprodukciós lehetőség szarvasmarháknál, immáron több mint 50 éve.

Darrel DeGrofft állatorvos, a Colorado-i Loveland (Colorado Genetics) embriós szakembere szerint, az első embrióátültetésből származó (embrió transzfer ‑ET) borjú 1951-ben született. „Az embrió transzfer Észak Amerikában az 1970-es évek elején jelent meg a kereskedelemben, amit az embrió fagyasztásos technológia követett az 1980-as évektől. Az ET számos előnnyel jár, lehetővé teszi a tenyésztők számára a gyorsabb genetikai minőség javulást az állományban. Évente számos alkalommal tudunk embriókat gyűjteni a legkiválóbb fajtatiszta tehenektől, nagyban növelve a tehén utódainak számát.”

A módszer annak egy útja, hogy a legjobb genetika gyorsabban elszaporodjon az állományban, az által, hogy több utánpótlásra szánt tenyészüszőt vagy értékesíthető embriót kapunk. Amennyiben a donortehén jó teljesítményt nyújt, az ember rengeteg embriót nyerhet tőle néhány éven belül.

Az eljárás lehetőséget nyújt arra, hogy gyorsan növekedjen a borjak száma egy kis állományban. „Van egy ügyfelünk a Wagyu tenyésztők között, aki néhány donor tehén vásárlását fontolgatja. Eddig fagyasztott embriót használt, de most szeretné saját maga gyűjteni és felhasználni azt, hogy kicsit gyorsabban növelje az állományát,” mondta DeGrofft.

„A donor tehenek termékenyítésekor az ember különböző bikákat használhat minden egyes embrió kimosás során, így változatos genetikai anyagot kaphat attól függően, hogy eladásra szánja vagy tenyészetben akarja tartani. A donor teheneket a legkiválóbb genetikai teljesítményük alapján válogatják, ami párosul a piacképességgel és a gazdasági értékkel. Az embrió értékesítés nagyon gyakori manapság. Ügyfeleink gyakran vásárolnak fagyasztott embriót és ültettetik be recipiens teheneikbe” mondta”.

„1973-ban kezdtem az embrió kimosás-beültetés technikájával foglalkozni és azóta is ezt csinálom. Azóta sok dolog megváltozott az ET technológiában, de néhány kiállta az idő próbáját és napjainkban is nagyon értékes. Az ilyen fontos dolgok egyike a takarmányozás” mondja.

Donor és recipiens tehenek takarmányozása és tartása – „A megfelelő energia, fehérje, ásványi anyag stb. ellátottság elengedhetetlen ezeknek a teheneknek. A donor tehenek és recipiensek esetén is az 5,5-6 kondíciópontot szeretnénk látni. Nem előnyös, ha a donor túl kövér. Amennyiben kondíciója 6,5 vagy magasabb, a tőle gyűjthető embriók életképessége kisebb,” mondta DeGrofft.

„Ennek okán vizsgálták kutatási eredmények alapján, hogy miért hajlamosak a kövér tehenek szaporodási problémákra. Túl kövér teheneknek hormonális, anyagcsere és szaporodási problémáik is lehetnek (mind mesterséges termékenyítés, embrió transzfer és hagyományos pároztatás mellett).”

A recipiensek kiválasztása és tartása nagyon hasonló a donor tehenekéhez. „A fiatal borjas teheneket szeretjük erre a célra, amik legalább 65-70 napja ellettek mielőtt recipiensként használnánk. Előnyben részesítjük a középkorú, jól kezelhető teheneket. Fontos azok nyugodtsága: A termelő keresztülhajtja a mosón a teheneket, hogy előkészítse az embrió beültetésre és nem akar nehezen kezelhető teheneket. Elléskor is megkönnyíti a borjak kezelését, fülszámozását stb. ha nyugodt a tehén.”

A recipiens tehén egészséges szaporodásbiológiájú, jó elléslefolyású. „Nem próbálkozunk olyan tehénnel, ami pár évben üresen maradt. Azt akarjuk, hogy ezek a tehenek megfelelő tejtermelő képességgel rendelkezzenek és a takarmányozásukat a donortehenekével megegyezően próbáljuk végezni az embrió átültetése előtt. Multimin 90 nyomelem injekciót használunk mind a donor, mind a recipiens tehenek esetén, a farmer által használt ásványi kiegészítésen túl. Hozzávetőlegesen 12 éve folytatjuk ezt a gyakorlatot és az adatok alapján javult az embrió minőség és a vemhességi arány. Részt veszünk egy idei kutatásban, ahol további kiértékelésre kerül az embriók minősége és termelt mennyisége a nyomelemek használata esetén,” mondta DeGrofft.

A takarmányozás terén az az álláspont, hogy a recipienseknek megfelelő étrendre van szükségük. „Elmondjuk ügyfeleinknek, hogy az embrió beültetése (vagy mesterséges termékenyítés) utáni 30-40 napban, ha lehet nagyon hasonló takarmányozási programot kell követni, mint a korai vemhes egyedek esetén. Ez csökkentheti a korai embrió vesztés kockázatát. A kutatás alátámasztja, mi pedig személyesen látjuk ezt. Az egyik legnagyobb félelmem, mikor az üszőket mesterségesen termékenyítjük a nevelőben, majd néhány nappal később az alig kizöldült áprilisi fűre kihajtjuk őket, ami tápanyagban nagyon szegény. Tudjuk, hogy néhány esetben ez vetéléshez vezet. Az üszőknek a vemhesseég első 30-40 napjában ugyanabban a takarmányozási szintben kell részesülniük, ami segít fenntartani a korai vemhességet,” mondta.

Fontos megvizsgálnunk a takarmányt és a vizet, hogy kiegyensúlyozott legyen az ásványianyagok, a fehérje és energia aránya. „ Gazdaságról gazdaságra találunk területeket (amik nem voltak túl messze egymástól), ahol túl magas volt a szelén tartalom vagy a gazda etethetett valamit, ami sok nitrátot vagy szelént tartalmazott, illetve a talaj molibdénben gazdag volt, ami a rezet köti meg. Sok esetben előfordul, hogy az ember megveszi ugyan azt az ásványi kiegészítőt, mint a szomszéd, ennek ellenére nem a helyes arányt éri el saját földjén és takarmányában,” jegyezte meg.

„Több mint 15 éve dolgozunk együtt egy takarmányozási szakemberrel, akinek szakvéleményére támaszkodunk, mikor az ügyfél által nyújtott információkból takarmány adagot számolunk. Az évek során borzasztó nagy változatosságot találtunk az USA 10 államában elvégzett ET-k során. Nem vizsgált takarmány és víz esetén nem tudják, hogy milyen kiegészítésre van szükségük,” mondta.

„Mindig megkérdezzük, hogy van e megfelelő azonosítás rendszere a recipiens teheneknek. Eddig egyszer fordult elő, hogy nem volt az egyedeknek fülszámuk. Azt javasoljuk, kettő füljelzőt használjanak. Az egyik az embrió beültetésének az idejét jelölje, a másik a párosítást. Nagyon fontos, hogy legyen legalább kétféle azonosítója, néhányan egy fém azonosítóra írják rá, mint a brucellózis azonosítója, vagy más hasonló csíptetőre, arra az esetre, ha a recipiens tehén minden füljelzőjét elhagyná, mondta”. Ebben az esetben nem kérdéses a borjú genetikai származása.

Vemhességek – Mikor embriókat gyűjtünk egy donor húsmarhától átlagosan 6-6,5 embrióhoz jutunk egy kimosás során és 3-4 db-hoz egy szűz üszőből. A donortehenek 30%-a a kimosások során nem produkál életképes embriókat. Statisztikák szerint a gyűjtött embriók 70%-a a donor tehenek 1/3-ától származik. Néhány tehén nagyon jól produkálja az embriókat, némelyik nem. A tulajdonos eldöntheti, hogy meddig elfogadható a tehén teljesítménye, tovább dolgozik vele, vagy visszahelyezi az állományba, hogy évi egy borjú származzon tőle és választ egy másik egyedet donornak,” mondta.

„Az emberek sokat kérdeznek a vemhességi mutatókról. Az elmúlt 30-40 évben a vemhességi arányra legnagyobb hatással a recipiens tehenek minősége és kezelése volt hatással. A donor tehenek többnyire nagyon jól néznek ki és a fagyasztott embriók nagyon jó minőségűek, a fagyasztási eljárás az elmúlt 30-40 évben nem változott. Látjuk az adatokból (nem csak a saját, de más forrásból is), hogy a legfontosabb tényező a recipiens tehén – annak takarmányozása, kora, egészséges szaporaság és a kezelés. Egy jó állományban 55-65 % vemhességi arány érhető el, attól függően, hogy friss vagy fagyasztott embrióval dolgozunk,” mondta DeGrofft.

„Friss embrióval 5-7 %-kal magasabb vemhességi arány érhető el, mint a fagyasztott esetén. 55-65 % sikerességgel számolunk, de vannak ügyfeleink, akik a 65-70 %-ot is teljesítik, mert ismerik a donor és recipiens tehenek kezelésének a helyes technológiáját. Ilyen esetekben jobb eredményeket kapunk, ami nem a mi munkánk következménye,” mondta.

Az ár attól függően változó a cégek közt, , hogy ki kell mosni és lefagyasztani az embriót, vagy beültetni a recipiensbe, illetve in vitro szexált spermával kell azt termékenyíteni, ami mind befolyásolja az árat.

Húsmarhánál nem túl elterjedt, az in vitro vagy szexált spermával történő termékenyítés embriónyerés céljából. „A legtöbb termelő, akikkel dolgozunk, nem kéri, hogy szexált spermát használjunk. Az üszőket tenyésztésbe veszik, míg a bikaborjakat értékesítik.,” mondta DeGrofft

Szexált sperma esetén más forgatókönyv alapján zajlik a tehenek termékenyítése, mint hagyományos szaporítóanyag esetén. Elsődleges oka az, hogy egy szexált spermát tartalmazó szalmában a termékenyítésre alkalmas spermiumok száma alacsonyabb,” mondta.

A Colorado Genetics az összes tevékenységét a termelők gazdaságában végzi. „A gazdák értékelik adottságaikat, a labor az ET programba helyezi a teheneket és szinkronizálja a recipienseket. Az időzítés nagyon fontos, sorsdöntő, hogy megfelelően kövessék a szuperovulációs előírásokat. A tapasztalt inszeminátor ugyanezt a donor tehenek esetén is megköveteli,” mondta.

Embriók nemzetközi piaca – Minden évben nagyobb kereslettel találkozunk a fagyasztott embriók piacán. Különféle helyekről kapunk megkereséseket, mint Dél-Amerika, Európa, Oroszország, Kanada, Ausztrália, Új-Zéland. A nemzetközi piacot nézve egyre fokozódó kereslet figyelhető meg az USA genetika iránt.

Az embrió egy nagyon biztonságos módja a genetika exportálásának. Akkor is szállítható, mikor az élő állat import tiltott. „Nincs olyan ismert betegség, amit az embrió a donor tehénből a recipiensbe átvinne. Szigorú szabályozása van az embrió exportnak, ezért gyakorlatilag nincs veszélye annak, hogy betegségeket terjesszen”, mondta.

„Ha a termelő olyan embriót akar nyerni, amit később nemzetközi exportra szán, olyan spermát kell választania, hogy az a CSS (Certified Semen Services) által jóváhagyott legyen. Igénybe kell venniük az American Embryo Transfer Association állatorvosát, aki gyűjtheti és elkészítheti az embriókat az exportra.”

Az élő állat exporthoz képest a betegségek terjesztésének megelőzésén túl is van előnye az embrió exportnak. „Az ET borjak a cél tenyészetben születnek és nőnek fel, sokkal jobban adaptálódnak a helyi körülményekhez, mint amikor élő állatként érkezik az Egyesült Államokból egy idegen országba” jegyezte meg.

Állomány-egészségügy

Írta Dr. Major Mariann. Közzétéve itt: Szakcikkek

Az összefoglalót dr. Major Mariann készítette az USA Oklahoma State University Szaktanácsadó Szolgálatának Húsmarhatenyésztői Kézikönyve  (2008) 28. fejezetéből, amely D. L. Step, DVM és Glenn Selk munkája

ÁLLOMÁNY-EGÉSZSÉGÜGY

Megjegyzés: A cikk sok fontos és érdekes részletet tartalmaz, de néhány vonatkozásban (pl. egyedazonosítás, engedélyezett vakcinák stb.) tájékoztató jellegű, mivel a hazai szabályozások eltérnek az USA gyakorlatától. További javasolt szakirodalom a honlapunk tagok részére fenntartott területén található Állategészségügyi Preventív Technológia.

Célok:

-          Megtanulni, hogyan használhatóak mintaként egyes egészségügyi irányelvek a húsmarha árutermelő telepek állategészségügyi tervének meghatározásához.

A földrajzi elhelyezkedés, az éghajlati különbségek, az eszközök (erőforrás) elérhetősége, az egyedek közötti eltérések és a lakosság demográfiai statisztikai jellemzői befolyásolják az állattenyésztői mezőgazdasági termelést az egész világon. Egy húsmarha árutermelő (szaporító) telepre kifejlesztett megbízható és gyakorlatias állomány-egészségügyi programtól többet várunk el, mint csak egy recepttől, hiszen a termelési cél jelentősen eltérhet az egyes létesítmények között. Az állomány-egészségügyi programokat úgy kell kialakítani, hogy az találkozzon az egyes állattartók szükségleteivel.

Történetileg elmondható, hogy az állomány-egészségügyi programok a fertőző betegségek kezelésére, a megelőzésre és a parazitás fertőzések felügyeletére összpontosítottak. Ehhez képest a modern (állattenyésztői) mezőgazdaságban az áll a középpontban, hogy javuljon az állomány egészségügyi státusza, a hatékony termelés, a tiszta haszon növekedése érdekében. Az állatorvossal való szoros együttműködés hozzájárul az egyes állományok szükségleteinek felméréséhez és speciális egészségügyi programok kialakításához. A 28. 1. táblázat kialakításának célja az volt, hogy mintaként szolgáljon húsmarha árutermelő telepek számára, az állomány-egészségügyi programok kifejlesztéséhez.

28.1. táblázat   Árutermelő húsmarhaállomány egészségügyi irányelvei^a,b

1. A fenti irányelvek és ajánlások általánosak. Az egyes állományok programjai ettől jelentősen eltérhetnek. Állatorvossal kell egyeztetni a specifikus ajánlásokat figyelembe véve.
2. Követni kell valamennyi készítmény használati utasítását és/vagy az állatorvos javaslatait.

Ez a táblázat a lehető legegyszerűbb, hogy minimális legyen az összes, az ilyen típusú programokkal összefüggő zavaró tényező.

A fejezet további része gyakran hivatkozik a 28.1. táblázatra egyes kiemelt pontok tökéletesebb megértéséhez.

Az oszlopokból álló táblázat információit és irányelveit az állattartók saját helyzeteikre alkalmazhatják, mintegy ellenőrzési listaként, hogy felkészüljenek egyéni termelési ciklusaik egyes eseményeire.

1. 1.A bal oldali oszlop határozza meg a termelési ciklus azon időszakait, amikor a húsmarhát kezelik, amikor az egészségügyet és az értékesítést érintő döntéseket kell meghozni és végrehajtani. Az ezekre az időszakokra megfogalmazott ajánlásokat szívesebben elfogadják a termelők, és ezekben van a legnagyobb lehetőség, hogy javítsanak a teljes állomány egészségügyi státuszán.
2. 2.A középső oszlop mutatja be az alapvető vagy minimális irányelveket a legtöbb húsmarha árutermelő telep állománya részére.
3. 3.A jobb oldali oszlop olyan információkkal szolgál, melyekre egyes állományoknak szükségük van ahhoz, hogy elkezdhessék az egészségügy és a termelés javítását. Az ebben az oszlopban felvázolt speciális szempontokkal kapcsolatban nyomatékosan ajánlott állatorvossal egyeztetni.

És még egyszer ki kell emelni, hogy ezek az irányelvek és ajánlások általánosak. A programokat úgy kell kialakítani, hogy az találkozzon az egyes állományok szükségleteivel és céljaival.

Jelen fejezeten túlmutat az egyes létesítmények hosszú- és rövidtávú céljainak meghatározása. Azonban a kitűzött célok elérésének értékeléséhez valamennyi vonatkozó információt össze kell gyűjteni. Pontos nyilvántartásokkal lehet megbecsülni a célokat, és lemérni az adott üzlet pénzügyi és termelési paramétereit. Az árutermelő húsmarhatartó tenyészetek nyilvántartása lehet olyan egyszerű, mint egy zsebnaptár, de akár komoly számítógépes programmal vezetett is. A választott rendszertől függetlenül fontos, hogy a szükséges begyűjtött információ és az (alkalmazott) működőképes rendszer az ellést megelőzően rendelkezésre álljon.

A fejezet a vemhes tehenekkel indít éppen az ellés előtti időpontban. Ezt az eseményt vagy történést ellés előtti (precalving) periódusnak nevezzük.

Az ellést megelőző időszak

A 28.1. táblázat bal oldali oszlopa olyan, a termelési ciklusban előforduló eseményeket sorol fel, amikor a termelőnek az üzlet szempontjából fontos döntéseket kell meghozni és végrehajtani. A termelőknek olyan személyzetről kell gondoskodni, akik részt vesznek a folyamatban, és amilyen korán csak lehetséges, értékelniük kell a környezetet, általában az első várható ellés vagy a kalkulált ellési idő előtt 1-4 héttel. Először a berendezéseket, a felszerelést vagy az ellési környezetet kell felmérni. Ha a vemhes üszők és tehenek épített környezetben ellenek, a berendezéseknek jó állapotban kell lenniük, megakadályozandó az anyaállat, a borjú, de ugyanúgy a személyzet fizikai sérüléseit is.

A legtöbb, az ellés céljából épített berendezésre csak az év egy részében van szükség, a gazdálkodók és az állattenyésztők gyakran ugyanazon a területen tárolják a felszerelést és a takarmányt. Ezért az ellési területeknek vagy karámoknak megfelelően tisztának kell lenniük, és használatra készen kell állniuk az első borjú várható születése előtt.

Ahol az üszők és a tehenek minden valószínűség szerint a nyílt legelőn vagy szabad körülmények között ellenek, az ellési területnek száraznak kell lennie. Ha sok nőivarú állat ellik előre láthatóan rövid időn belül, az ellési területet forgószínpadszerűen változtatni kell. Tiszta területeket biztosítva és a legelőket váltogatva, a lehetséges ágensek (kórokozók) okozta betegségek kialakulását minimalizálni lehet. Bizonyos területeken és évszakokban fedett hely biztosítása válhat szükségessé az optimális egészségügyi állapot érdekében.

A szarvasmarhánál nem ritka, hogy a normális munkaidő után kezdődik az ellés. Egyes helyzetekben, például nehézellés előfordulásakor, segítség(nyújtás) szükséges.

Kellő idejű beavatkozással az anyaállat és utódjának élete megmenthető, ami befolyásolja a termelő lehetséges jövedelmét. Az elletési felszerelésnek, mint a magzati (borjú) fogók (a borjú húzás eszközei), a szülészeti (OB) láncok és „hurkok”, a személyzet védőruházatai, a síkosító stb. tisztának vagy sterilnek és könnyen hozzáférhetőnek kell lennie, illetve jól kell működnie.

Tapasztalt személyzet nem mindig áll rendelkezésre az ellés alatt; az alkalmazottakat, a családtagokat és a szomszédokat gyakran kéri fel az állattartó, hogy szükség esetén segítsenek az ellés során. Növeli a sikeres születés esélyét egy írott szabályzat, ami felsorolja az ellés során körvonalazódó normál eseményeket, valamint azokat a kritériumokat, melyek az ellés alatti beavatkozás szükségességét indokolják. Az állattartóknak át kellene nézniük és meg kellene beszélniük az eljárásrendet valamennyi, a termelés e fázisában résztvevő dolgozóval, hogy csökkentsék az esetleges komplikációk és problémák mértékét.

A borjak a gyakran előforduló betegségek elleni természetes immunitással vagy védelemmel születnek. Bár a betegséget okozó ágensek elleni kiegészítő védelem nélkül a hosszú távú túlélési esély vagy a termelékenység gyenge. Rövidtávú passzív immunitást a borjúnak az anya föcsteje – az ellés utáni első, ellenanyagokat tartalmazó tej – biztosít. Egyes helyzetekben az újszülött borjak nem kapják meg ezt a védettséget. Ezért, ahogy az a 28.1. táblázat jobboldali oszlopában szerepel, jó minőségű kolosztrumforrást kell biztosítani, hogy az elégtelenül ellátott borjúnak az adható legyen.

Ellés

A nyilvántartások vezetése a management egyik legfontosabb feladata, amit a végtermék előállító húsmarhával foglalkozó vállalkozások a pénzügyi és egészségügyi termelékenység értékelésében is használnak. A jövedelmező húsmarha-állományoknak a nem termelő egyedeket selejtezniük kell. Ebben az eljárásban az egyik kritérium a nehézellés. Bármilyen, az ellés közben nyújtott segítségről feljegyzést kell készíteni a tehén jövőbeni értékeléséhez.

Az egyedi nyilvántartást az újszülött borjúról a születés után a lehető leghamarabb el kell kezdeni. A nyilvántartás vezetéséhez a borjút egyedileg kell megjelölni. Az újszülött borjak azonosítása nem minden vállalkozásban praktikus, bár a termelő rendszerétől függetlenül az állat életében minél korábban érdemes az egyedi nyilvántartás vezetését elkezdeni. Valójában egy naposan könnyű megfogni a borjút, és még ekkor érdemes ellátni egyedi azonosítással. Ez a lépés sokszor nem történik meg az állat életének ebben a szakaszában, mert ez a termelőnek nem megfelelő.

A föcstej fontossága és szerepe a borjú jövőbeni életében mind az egészségügy, mind a végtermék szempontjából az ellés előtti szakaszt tárgyaló részben került megvitatásra. Egy újszülött borjú élénken szopik röviddel a születés után, ami általában a kolosztrum megfelelő felvételét is jelenti. Az először ellő üszőknél a föcstej minősége általában nem olyan jó, mint egy idősebb, felnőtt tehénnél. Ezért azokban az esetekben, amikor elégtelennek bizonyul a passzív immunitás átvitele, az újszülött állat igényét magas minőségű kolosztrummal kell pótolni. Ez a telep vezetését is változtatásra ösztönzi, hogy a jövőben ne legyen szükség a pótlásra.

A passzív immunitást befolyásoló tényezők

Egy sikeres húsmarha árutermelő telepen az elvárás az, hogy a tehenek nagy százalékától válasszanak élő borjút minden évben. Ehhez a borjúnak életben kell maradnia a születéstől a választásig. A borjúként, a választott növendékként és a hizlalás végéig egészséges szarvasmarhák jövedelmezőbbek és általánosságban sokkal gazdaságosabbak. Ráadásul az egészséges marhából, amit nem kezelnek rendszeresen antibiotikumokkal vagy egyéb állatgyógyászati készítményekkel, nagyobb valószínűséggel egészséges, jó minőségű vágott test érhető el, kevesebb az injektálás helyén kialakuló sérülés, továbbá nincs antibiotikum- és gyógyszer-maradékanyag. Ahogy csökken a betegségek gyógyításához vagy a megelőzéshez antibiotikummal kezelt marhák százalékos aránya, a fogyasztóknak a marhahús egészségességébe vetett bizalma is nőni fog. Összességében elmondható, hogy az erős természetes vagy egyes betegségekkel szemben megszerzett immunitással rendelkező egészséges állatok iránt nagyobb a kereslet.

A betegségekkel szembeni ellenálló képesség nagymértékben függ az ellenanyagoktól és immunglobulinoktól, melyek lehetnek aktív és passzív eredetűek. Az aktív immunitásban a szervezet ellenanyagokat termel válaszul a fertőzésre vagy a vakcinázásra. A passzív immunitás átmeneti védelmet biztosít egyes immunanyagoknak a már ellenálló egyedektől való átvételével.

A passzív immunitás példája az ellenanyagok átadása az anyaállattól a borjúnak a föcstejjel. Ez az átadás kizárólag akkor sikerülhet, ha az a születést követő első 24 órán belül megtörténik.

Az USDA kísérleti állomásán, Nebraskában tanulmányoztak szabadon tartott húsmarha borjak populációjában egyes egészségügyi események és a növekedési teljesítmény közötti összefüggéseket, e faktorok és a passzív immunállapot között. Vérmintákat gyűjtöttek a születést követő 24. órában 263 keresztezett fajtájú borjúból, hogy meghatározzák a föcstejből felvett (passzív) maternális immunitás mértékét. A növekedési teljesítményt és az egészségügyi eseményeket a kísérlet során a vizsgált állományban a születéstől a választásig, majd a választást követően a hizlalási periódus egészén keresztül monitorozták.

A passzív immunitás legalacsonyabb szintjét azon borjak között tapasztalták, melyek a választás előtt megbetegedtek vagy elpusztultak.

A borjaknál, melyek nem rendelkeztek megfelelő passzív immunitással, 5,4-szer nagyobb volt az esélye a választás előtti elhullásnak, 6,4-szer nagyobb valószínűséggel betegedtek meg életük első 28 napja során, és 3,2-szer nagyobb volt a kockázata, hogy a választást megelőzően bármikor betegek lettek, összehasonlítva a megfelelő passzív átvitellel. Annak az esélye, hogy a hizlalótelepen beteg lesz a borjú, szintén háromszor nagyobb volt, összehasonlítva az elégtelen és a megfelelő védettséggel rendelkező állatokat.

A passzív immunállapot közvetett módon volt kapcsolatban a növekedési rátával a borjú egészségére gyakorolt hatásain keresztül. A betegség az élet első 28 napja során összefüggésben volt a 35 fonttal (15,9 kg) kevesebb várható választási súllyal. A légzőszervi betegségek a hizlalótelepen 0,09 fonttal kevesebb alacsonyabb várt átlagos napi súlygyarapodást eredményeztek. Tehát a passzív immunitás, amihez a föcstejből jut hozzá, fontos, a borjak egészségét meghatározó tényező a választás előtt és után is, és közvetetten befolyásolja a borjú növekedési arányát ugyanezen időszakokban.

Számos tényező befolyásolja a kisborjúnál felszívódó immunglobulin mennyiségét. Néhány ezek közül közvetlen összefüggésben van az anyaállattól rendelkezésre álló kolosztrum mennyiségével. Ezek a tényezők magukban foglalják:

-          az anyaállat genetikai felépítését,

-          az anyaállat korát,

-          az anyaállat tápláltsági állapotát.

Természetesen a tejelő hajlamú vagy a nagyobb mennyiségű tejet adó húshasznú tehenek nagyobb mennyiségű koloszrumot termelnek. Kevésbé egyértelmű, hogy az ellenanyag molekulák koncentrációja is hasonlóan alakul. Néhány esetben a kisebb mennyiségű föcstej nagyobb koncentrációban tartalmaz immunglobulinokat, kiegyenlítve a mennyiségbeli különbséget. Az érett tehenek következetesen több föcstejet adnak, mint a kétéves, először ellett üszők, a hasonló genetikai háttér ellenére is. Ennek következtében nem csoda, hogy a kétéves tehenek borjai – az idősebb tehenek utódainál – hajlamosabbak egyes betegségekre. Az elléskor jobb kondícióban lévő tehenek láthatóan nagyobb passzív immunitásban részesítik borjaikat. Ez a legnyilvánvalóbb a fiatal tehenekben. Egy Coloradóban végzett kutatás szerint azoknak a borjaknak, melyek sovány tehenektől származnak (5-nél kevesebb testkondíció pont (TKP)) alacsonyabb a keringő ellenanyag szintjük 24 órás korukban, mint azoknak a borjaknak, melyek olyan üszőktől származnak, amelyek a megfelelőtől a jó kondícióig értékelhetők (TKP 5 vagy 6) elléskor (Odde, Abernathy és Greathouse).

A borjú föcstej-felvételének időzítése szerepet játszhat a passzív immunitás átvitelében. Kutatások világosan igazolták, hogy a nagyon nagy molekulájú ellenanyagok felszívódása az élet első 24 órájában lehetséges (Besser és Gay). Az újszülött borjú bélcsatornájának nyálkahártyája változásokon megy keresztül (ezt intestinalis zárásnak nevezzük), amivel csökken az immunglobulinok bélből való felszívódásának lehetősége. Valójában az abszorpció legnagyobb része az első 12 órában megy végbe. Mire a borjú 6 órás lesz, a felvett ellenanyagoknak már csak a 66 %-a szívódhat fel. Amikor a borjú 12 órás, a rendelkezésre álló ellenanyagok kevesebb, mint fele szívódik fel a vérbe, és amikorra az állat 24 órás lesz, majdnem teljes az intestinalis zárás. A lassú vagy gyenge borjaknak sokáig tart a felállás és ezért hosszú időbe telik, mire a szopáshoz keresni kezdik a tőgyet. Egy másik tényező, ami befolyásolhatja a passzív immunitás átadását, az anyaállat tőgyének formája és mérete. A nagy, lelógó csecsbimbókkal és/vagy nagyon alacsony tőgyfelfüggesztéssel rendelkező tehenek esetében a borjúnak nehéz megtalálni és a szájába venni a csecsbimbót, hogy szopni tudjon.

Azok a borjak, amelyek hosszú, nehéz ellésnek voltak kitéve, gyakran legyengülnek, és lassan tudnak csak felállni. Ráadásul a légzési acidózis, ami a nehézellés eredménye, további negatív hatással lehet a bélcsatorna felépítésére és annak felszívóképességére. Ilyen fajta kombinációja az elhúzódó ellésnek és felállásnak, valamint az acidózisnak, gyakran jelentősen csökkenti az ellenanyagok felszívódását. A Coloradói Állami Egyetem kutatói azt találták, hogy nagyobb az ellenanyagok koncentrációja azoknak a borjaknak a vérében, amelyek könnyen és gyorsan születnek meg összehasonlítva azokkal a borjakkal, melyek egy hosszú, nehéz vajúdás és ellés (után) jönnek világra (Odde, Abernathy és Greathouse).

A borjak, melyek kemény időjárási stressznek kitéve születnek meg csakúgy, mint azok, melyeket elválasztanak az anyjuktól, csökkent felszívódási képességet mutatnak még akkor is, ha a kolosztrum rendelkezésre állt.

A következő telepirányítási tényezők fokozzák a passzív immunitás fejlődését:

1. Megfelelő fejlesztési programot kell biztosítani a tenyészállat utánpótlásra szánt üszőknek, és kielégítő ellés előtti (prepartum) táplálást nyújtani a tehénállománynak, hogy az üszőknek a kb. 6-os, a teheneknek pedig legalább az 5-ös kondíciót biztosítsuk elléskor.
2. A tenyészüszőket olyan bikával párosítsuk, aminek alacsony születési súlyú borjai vannak, míg az átlagos súlyú borjakat nemző bikákhoz tegyük a teheneket, hogy csökkentsük a nehézellések előfordulását.
3. Korai szülészeti segítségnyújtás javasolt az üszőknél és teheneknél, hogy a kisborjú ne váljon túlságosan acidotikussá – ne savasodjon el, és ne gyengüljön le, mert ezzel képtelen lesz arra, hogy a föcstejet kiszopja, és így akadályozott az immunglobulin-felszívódása is.
4. Legalább kb. 2 l friss vagy kiolvasztott föcstejet kell adni az élet első 6 óráján belül és még 2 l-t a következő 12 órán belül az előszörre kevés tejű elsőborjas üsző újszülött borjának vagy az önálló szopáshoz is gyenge kisborjúnak.

Egyéb teendők az újszülött borjúval

Az ellés során a köldökzsinór, amin keresztül a magzat az életéhez szükséges tápanyagokat kapja meg a vemhesség alatt, rövid időre nyitottá válik. Ez alatt a rövid idő alatt baktériumok juthatnak be a köldökön keresztül és betörnek az újszülött állat véráramába. Legtöbbször a kolosztrum felvételével megszerzett passzív immunitás kiküszöböli a borjú fertőzéseit. Bár néhány esetben előfordul, hogy a fertőzés legyőzi az immunrendszert. Azokban a helyzetekben, amikor a fertőzés elárasztja a szervezetet, fertőtlenítőszereket (jód vagy klórhexidin) kell alkalmazni az újszülött borjak köldökénél. A köldökzsinór fertőtlenítő oldatba történő bemártása a probléma rövidtávú megoldása. A telepi technológiában megfelelő eljárást kell kialakítani, hogy megelőzzék vagy megszüntessék ennek az eljárásnak a szükségességét.

Ha a vezetés haladó gondolkodású és előzetesen képes meghatározni az egyes állatokkal kapcsolatos jövőbeni szándékot, az ivartalanítást és a szarvtalanítást ebben az időszakban is el lehet végezni. Praktikusabb és hatásosabb az előbb említett két eljárást mégis inkább a jelölési időszakban elvégezni, mint röviddel az ellés után.

Jelölési időszak

Történelmileg a jelölési időszak kifejezés azt az időt jelölte, amikor a fiatal szarvasmarhát felhajtották, és azonosítandó a tulajdonost, izzó vas billoggal besütötték. A marhatartók és az állatorvosok ezt a kifejezést használják arra az időszakra is, amikor már minden borjú megszületett és csoportként lehet velük dolgozni. A borjak ekkor általában 2-4 hónaposak, de ez a tartomány telepenként és akár évszakonként (időszakonként) is jelentősen váltakozhat.

Egészségügyi szempontból ez az időszak alkalmas arra, hogy felkészítsük a borjút a jövőbeni tervekhez.

Bármikor kell kezelni a szarvasmarhát, az stresszt jelent. A túl sok stressz befolyásolhatja a teljesítményt és árthat az egészségnek. A jelölési időszakban kezelt fiatal borjaknál jelentős előnnyel járhat, ha a borjút visszaengedik megszokott környezetébe, ideértve azt, hogy a beavatkozás végeztével visszamehet szopni az anyjához. Úgy gondolják, azzal, hogy a borjú visszatérhet a megszokott környezetbe, tompítható a kezelések okozta stresszhatások egy része, elősegítve ezzel, hogy a borjú genetikai potenciáljához közelebb teljesítsen, és ennélfogva növekedjen a teljesítménye.

Ha az egyedi azonosítást még nem végezték el, ezt ebben az időszakban kell megtenni. Még akkor is, ha ez az első lehetőség az állatok egyedi azonosítására, valamennyi borjú adatát össze kell vezetni az anyaállatokról vezetett nyilvántartással. Az egyedi nyilvántartási adatokat az előzetes azonosítástól függően kell elkezdeni vagy naprakésszé tenni.

Azokat a bikaborjakat, melyeket hizlalásra szánnak, ebben az időben lehet ivartalanítani. Mind termelési, mind gazdasági szempontból érdemes elvégezni ezt az egészségügyi beavatkozást. Termelési oldalról nézve egyes tanulmányok szerint az implantált (hormonális hozamfokozó) ivartalanított, még szopós tinók ugyanúgy fejlődnek, mint a szopós bikaborjak (Baker és Lents). Gazdasági szempontból az ivartalanított bikaborjak kedvezőbben értékesíthetők, mint az ugyanolyan minőségű bikák.

Négy vitatott kérdéshez kell megjegyzést fűzni ebben a fejezetben a szarvtalanított szarvasmarhákkal kapcsolatban. Az árutermelő állományokban mind a négy problémával és valamennyi termelésre gyakorolt hatásával is tisztában kell lenni.

Az első kérdés a marha viselkedési jellemzőit foglalja magába. A szarvakkal rendelkező marha szarvait támadásra használja, hogy előnyt szerezzen az etetőknél és megszilárdítsa társadalmi helyzetét. Amikor a marha szarvait használva felöklel egy másik állatot, izomsérülések keletkeznek. A sérüléseket el kell távolítani a vágás/húsvizsgálat során, ami csökkenti a vágott test értékét. Az ún. Best Quality Audit (Marhahús Minősítő Felülvizsgálat) szerint az ilyen sérülésekkel magyarázható 0,75 dolláros értékcsökkenés minden etetett állatra vonatkozóan az USA-ban. Valójában minden sérülést nem lehet kiküszöbölni, bár a szarvak okozta sérülések a szarvtalanítással elkerülhetők.

Egy másik kérdés az állatok jólétét érinti. A cowboyokra jellemző, hogy marhatenyésztőként mindent úgy csinálnak, ahogy azt a hagyomány diktálja, abba senki sem szólhat bele. A modern állattartó létesítmények a fogyasztók hatására már eltávolodnak ettől a gondolkodásmódtól. A fogyasztók biztosak akarnak lenni abban, hogy az általuk fogyasztott terméket az állat jólétére tekintettel állították elő. A termelőknek mindezt tekintetbe véve úgy kell előállítaniuk a terméket, hogy az találkozzon az elvárásokkal.

A harmadik, szarvakkal kapcsolatban felmerülő probléma, hogy a marhákat gondozó, kezelő személyzet biztonságát veszélyeztethetik. A termelő, a családtagok és az alkalmazottak is súlyosan megsérülhetnek, és ez kihat a létesítmény eredményességére. Bár a szarvtalanítással nem kerülhető el valamennyi lehetséges sérülés, azzal mégis kiküszöbölhető az egyik tényező.

Az előbb említett okok miatt a marhák szarvának végére gyakran gombot húznak vagy teljesen szarvtalanítják őket közvetlenül akkor, amikor a hizlalótelepre érkeznek. Néhány esetben, a homloküreg nyúlványa (sinus cavity) belenyúlik a szarv alapjába. Amikor az állatot részben vagy teljesen szarvtalanítják ez az üreg feltárul, amiben fertőzés indulhat meg. A sikeres kezelés nagyon időigényes és költséges. A sinus-fertőzésekkel terhelt marha kevésbé termelékeny, ami csökkenti az állattartó lehetséges hasznát is. A szarvaknak nincs gazdasági értékük a marhahús-termelés során, így minden, genetikailag szarvalt állatot szarvtalanítani kell a jelölési időszakban, amikor az a legkevesebb komplikációval és kisebb mértékű stresszhatással megoldható.

Az állatorvosok rendszerint azt ajánlják, hogy a termelők használják ki a jelölési időszak adta lehetőséget arra is, hogy elkezdjék az állatok immunrendszerének felkészítését egyes gyakran előforduló – például a Clostridiumok okozta – betegségekkel szemben. A Clostridiumok olyan baktériumok, melyek a környezetben spórás formában találhatóak meg és a szarvasmarha megbetegedését és halálát okozhatják. Az egyes Clostridium fajok különböző kedvenc (predilekciós) helyeken telepszenek meg az állati testen belül. A legismertebb a Clostridiumok okozta betegségek közül a ’blackleg’= sercegő üszök, ami súlyos izomkárosodással és szövetelhalással jár. A piacon rendelkezésre álló termékek anatoxinokat, toxoidokat tartalmazó oltóanyagok formájában szerezhetőek be, és rendszerint hét vagy nyolc különböző clostridialis betegséggel szemben tartalmaznak összetevőket vagy antigéneket. A döntés egy 7 vagy 8 komponensű vakcina mellett függ az állomány földrajzi fekvésétől és a populációban előforduló kockázat mértékétől és típusától. Egy helyi állatorvos tisztában van a speciális földrajzi elhelyezkedések szükségleteivel.

A jelölési időszakban külső és/vagy belső parazita-mentesítés lehet szükséges. Egy alapos és gazdaságos parazita ellenőrzési program sok tényezőtől függ, beleértve az életciklust, a táplálékforrást és a telep vezetését. Az ajánlott parazita ellenőrzési programok szintén függnek az elhelyezkedéstől és az évszaktól.

A betegségek gyakorisága eltérő az egyes állományokban. Egy újabb USA-beli nemzeti tanulmány szerint a légzőszervi betegség volt a szopós borjaknál jelentkező veszteségek leggyakoribb okozója, míg az időjárással összefüggő veszteség csak a második.

A leggyakrabban előforduló vírusokat magába foglaló BRD (szm. légzőszervi betegség komplex), beleértve a szm. fertőző rhinotracheitis vírusát (IBRV, Red Nose vírus), a szm. vírusos hasmenése vírusát (BVDV), a parainfluenza-3 vírust (PI-3V) és a szm. légzőszervi syncytial vírust (BRSV). Különböző vakcinák szerezhetőek be a fenti vírusos betegségekkel szemben. Azon állományokban, melyekben a vírusos hátterű BRD elterjedtsége magas vagy nagy kockázatú a szerzett BRD, a vakcinázás ebben az időszakban hasznos lehet.

A leptospirózis egy ún. spirocheta szervezet, ami vérszegénységet és elhullást okozhat a borjaknál. A betegség előfordulási gyakorisága jelentősen váltakozhat egy kis földrajzi területen belül csakúgy, mint állományról állományra. A borjakat a Leptospira különböző szerovariánsai vagy fajai fertőzhetik meg. Az ellátó állatorvos biztos ismerettel rendelkezik arról, hogy mely szerovariánsok fontosak, és az egyes állományokban milyen specifikus program a leghatékonyabb.

Az ún. ’pinkeye’ = rózsaszín szem betegséget a Moraxella bovis nevű baktérium okozta hagyományosan. Az újabb ismeretek és az állatorvosi tapasztalatok szerint a rózsaszín szem betegség kialakulásának összetett oka van. A tapasztalatok és helyszíni beszámolók egy rózsaszín szem betegség elleni vakcinázást is tartalmazó állategészségügyi program hatékonyságát illetően bizonytalanok. Ha a pinkeye-t is tartalmazza egy vakcinázási program, a termelőknek tisztában kell lenniük a betegség hátterében lévő kórokozókkal.

Egy másik szempont a jelölési időszakban a tetanusz megelőzése. A tetanusz kórokozója a Clostridium tetani. A tetanusz nem gyakori szarvasmarhában. A betegség jelentkezhet önállóan elhalt szövetekkel, szennyeződött sérülésekkel kapcsolatban, műtéti területeken és/vagy a környezetből, szennyezett felszerelésből származó nagy mennyiségben a szervezetben elszaporodó organizmusok miatt. A tetanusz prevenció ezekben a helyzetekben szükséges lehet, és be kell venni a megelőzési egészségügyi programba.

Az előbb említett állomány-egészségügyi ajánlások nem tartalmazzák a szarvasmarhában előforduló valamennyi betegséget, csupán kiinduló pontként szolgálnak az állattartóknak és az állatorvosoknak egy húsmarha-állományban alkalmazható egészségügyi program kialakításához.

Választás

Az, hogy a borjút milyen korban választják el anyjától, különböző tényezőktől függ, köztük az állattartói szándéktól, az üzlet pénzügyi helyzetétől, a rendelkezésre álló takarmánytól, munkaerőtől, felszereléstől. Az Egyesült Államokban a húsmarha borjakat rendszerint 5 és 9 hónapos kor között választják. A választott borjak többsége nagyobb vegyes csoportokba kerül további hizlalásra (legelésre), illetve a termelés befejező fázisaihoz.

A választás és az átcsoportosítás nagyon megterhelő esemény egy borjú életében pszichológiailag, élettanilag és fizikailag. Ezek a stresszorok megnövelhetik az állatok betegségekre való fogékonyságát gyengítve az immunrendszert. A betegséget okozó ágenseknek, más néven kórokozóknak való kitettség növekszik a marhák összekeverésével. E kitettség forrásai lehetnek tünetmentes állatok, melyek hordozzák a betegséget, esetleg olyan állatok, melyekben lappang a kórokozó, de a betegség klinikai tünetekben való megjelenésére nincs elég idő.

Természetes, hogy az egészséges állatok jobban teljesítenek, mint a betegek. Az állattartóknak meg kell érteniük, hogy az éppen vakcinázott állatok (még) megbetegedhetnek. A telepirányítás egyik eszközeként a vakcinák javíthatják az állat egészségét, és ily módon elősegíthetik, hogy az egyed genetikai potenciáljának megfelelően minél jobb teljesítményt nyújtson. Azonban a vakcinázások nem helyettesítik a megbízható managementet. Az állatorvosoknak és az állattartóknak a telepi technológia részeként kellene használniuk a piacon beszerezhető jó minőségű termékeket, amikor állományszintű megelőzési egészségügyi programokról döntenek.

A választás előtt a termelőknek meg kell határozniuk, hogy az adott gazdaságnak mely értékesítési lehetőség a legjobb. Újabban a termelők nagyobb érdeklődéssel, és szívesebben vesznek részt az ellenőrzött forrásból származó és/vagy igazolt eljárással feldolgozott termékek értékesítésében. Ezt támogatva biztosít a termelőknek speciális értékesítési lehetőségeket néhány USA-beli állami társaság és egyes élőállat aukciós piac.

Ez az ún. speciális értékesítés olyan marhával „látja el” a vásárlót, melynek ismert az egészségügyi háttere, így csökkentve a vevő tenyészetében jelentkező kockázati tényezőket.

Választáskor a borjakat vakcinázni kell a Clostridiumok okozta betegségek ellen, a légzőszervi vírusok ellen (IBRV, BVDV, PI-3V, BRSV) és leptospirózis ellen. Az, hogy melyik a legjobb márkájú, fajtájú vakcina, illetve, hogy elölt vagy módosított/gyengített élővírusos vakcinát (MLV) kellene használni, fontos kérdések. Olyan sok változó tényező létezik a környezetet, a vezetést és az eszközökhöz való hozzáférési lehetőségeket figyelembe véve, hogy nem lehet egy mindenre kiterjedő egészségügyi vagy tudományos alapú javaslatot kidolgozni a választott hústípusú borjak részére. A legjobb és leghelyesebb tanács, ami adható, hogy konzultálni kell az állatorvossal a használni kívánt termékek típusáról és márkájáról.

A belső és/vagy külső parazitamentesítés is szükséges lehet ebben az időszakban. Egy alapos és gazdaságos mentesítési program nagyon sok tényezőtől függ.

A brucellózis kevésbé elterjedt, mint néhány évtizeddel ezelőtt. Az USA több állama is elérte a brucellózis-mentes státuszt a Szövetségi Brucellózis Mentesítési Program előírásai szerint. Azonban a program sikere ellenére, az Egyesült Államokban még mindig előfordul a betegség. Ezért az üszőket brucellózis ellen vakcinázzák (hivatalos borjúkori vakcinázás = OCV).

A brucellózis ellen vakcinázott üszőket előnyösebben tudják értékesíteni a nem vakcinázott nőivarú állatokkal összehasonlítva. A termelőknek fel kell mérni értékesítési lehetőségeiket, és az állománypótlási igényeket, mielőtt arról döntenek, hogy előnyös-e az üszők brucellózis elleni vakcinázása. Jelenleg Oklahomában az üszőket 4 és 10 hónapos koruk között vakcinázzák brucellózis ellen. A brucellózis elleni vakcinázásra alkalmas idő a választás, amikor az üszők 5 és 9 hónapos kor közöttiek. A kor szerinti korlátozás eltérő az államok között és ezt a különleges vakcinázást egy állatorvosnak kell irányítania és elvégeznie.

A ’pinkeye’ vakcinázások egyes állományokban vagy helyzetekben indokoltak. És még egyszer: a szemproblémák hátterében álló kórokot azelőtt kell meghatározni, hogy bevezetnénk egy ’pinkeye’ vakcinázási programot.

Állománypótlásra szánt üszők

Az állománypótlásra kiválasztott nőivarú állatok minőségétől függ egy árutermelő szaporító állomány jövőbeni termelékenysége. A gazdáknak úgy kell kiválasztani ezeket az állatokat, hogy hozzájáruljanak az állomány genetikai javulásához vagy fejlődéséhez. Ezek az állatok nagy hatással vannak a vállalkozás jövőjére mind termelési, mind gazdasági szempontból. Ezért az állománypótlásra szánt üszőknek egészségügyi szempontból a lehető legtöbb esélyt kell megadni tenyésztési karrierjük megkezdéséhez.

A következő, tenyésztést megelőző ajánlások a 13 és 16 hónapos kor közötti, állománypótlásra szánt üszőkre vonatkozóan készültek. Az egyedi azonosításnak és nyilvántartásba vételnek ekkorra már meg kellett történnie.

A legtöbb helyen az üszőknek már megfelelően vakcinázottnak kell lenniük a gyakori Clostridiumok okozta betegségekkel szemben. Bár abban az esetben, ahol az üszők nem részesültek kellően hatékony vakcinázásban a clostridialis betegségekkel szemben (7 vagy 8 komponens), vagy olyan helyzetekben, ahol e kórokozók okozta megbetegedések valószínűleg mégis előfordulnak, ajánlott egy ún. booster (fokozó, emlékeztető) vakcinázás.

Ahogy fentebb említésre került, nem lehet általános ajánlást készíteni a vakcina specifikus gyártmányára vagy típusára vonatkozóan. Azonban a legtöbb szakember egy módosított élővírusos vakcinát (MLV) ajánl az állománypótlásra szánt üszőknek ebben az időszakban, ami tartalmazza az IBRV-t, a PI-3V-t, a BVDV-t és a BRSV-t.

A vakcinázásokat legalább 30 nappal a tenyésztésbe vétel előtt végre kell hajtani.

Állománypótlásra szánt állat esetében a ciklusba lendülés képessége, a vemhesülés és az életképes borjú kihordása fontos.

A campylobacteriosis (más néven: vibriosis) kórokozói terméketlenséget okoznak. A vibriosis nemi úton terjed, és a fejlődő magzat halálát okozza (kora embrionális halál). Az első jele, hogy az állatok esetleg vibriosisban szenvednek az, hogy a nőivarú állatok abnormális időben visszaivarzanak csakúgy, mint az, hogy a természetes 21 napos intervallumok helyett 33-38 napos ciklusaik vannak. A vibriosis nem általános probléma; a betegség előfordulási gyakorisága jelentős változatosságot mutat. Ezért a problémával érintett területeken a tenyésztésbe vételt megelőző vakcinázás a telepirányítás fontos eszköze lehet.

A leptospirózist korábban – a jelölési időszaknál – már megemlítettük, mint a borjakban anémiát (vérszegénység) okozó és elhullással járó betegséget. Ezek mellett nőivarú állatokban – köztük az állománypótlásra szánt üszőkben – szaporodásbiológiai problémákat okoz. A betegség vemhesség későbbi szakaszában rendszerint vetélésben és terméketlenségben jelentkezik. Azokban az állományokban, melyek szaporodásbiológiai rendellenességeket mutató leptospirózison esnek át, gyakran nagyszámú az üres tehén a lezárult ellési szezont követően. A felnőtt állomány normál idejű vizsgálatakor a tehén vemhes volt, de később nem lett borja. Azokon a területeken, ahol sok, leptospirózis okozta szaporodásbiológiai problémát tapasztalnak, a vakcinázás szükségessé válik, hogy minimalizálni lehessen a baktérium okozta veszteségeket. Általánosságban ajánlott a tenyésztésbe vételt megelőzően programba illeszteni a leptospirózis elleni vakcinázásokat.

Az állománypótló üszők, melyeket az előzőekben vázolt ajánlásokat követve készítenek fel, jó állategészségügyi státusszal kezdhetik meg szaporodásbiológiai pályafutásukat.

Felnőtt (tehén)állomány és bikák

A tenyészbikáknak és a felnőtt tehénállománynak egészségügyi szempontból hasonló szükségletei vannak. A tehénállományt általában egyszer, vagy esetleg kétszer kezelik évente. Normális körülmények között a felnőtt hústípusú teheneknél ritkán tapasztalható klinikai tünetekben jelentkező légzőszervi vagy bármilyen Clostridiumok okozta betegség. Elsődleges egészségügyi problémát felnőtt hústeheneknél a szaporodásbiológiai betegségek jelentenek. Vírusos betegségek, melyek reprodukciós zavarokat okozhatnak az IBR és a BVD. Ezért a felnőtt hústeheneket ezen betegségek ellen évente vakcinázni kell(ene). Itt is felmerül a kérdés: „Melyik a legjobb típusú vakcina, amit használni lehet?” és „Elölt vagy módosított élővírusos vakcinát érdemes-e inkább használni?” A termelőknek szorosan együttműködve kell dolgozni az állatorvosukkal és az adott állomány szükségleteihez igazítva kell testre szabni a programot.

A leptospirózis egy másik olyan kórokozó, ami vetélést és terméketlenséget okozhat. A tehenek szintén vakcinázhatók e kórokozó ellen.

A felnőtt marha ritkán szenved a PI-3V és a BRSV légzőszervi vírusok okozta problémáktól. A legtöbb esetben nem szükséges az évenkénti újravakcinázás e két kórokozó ellen. Ennek ellenére ritkán, ahol az állományok ezektől a vírusoktól szenvedhetnek, hasznos lehet az éves revakcinázási programokba foglalni ezt.

Az anaplasma egy vérben élősködő parazita, mely az állat vörösvérsejtjeihez tapad. Az állat immunrendszere az anaplasmával fertőzött vörösvérsejteket ismeretlenként érzékeli és eltávolítja a vérkeringésből. Ez kifejezett anaemiát (vérszegénységet) eredményez. Az anaplasmosissal összefüggő klinikai tünetek függnek az életkortól, és magukban foglalják a lázat, az étvágytalanságot, a levertséget, a súlyvesztést, a vetélést és az elhullást. Az egy évesnél fiatalabb állatoknál ritkán tapasztalhatóak klinikai tünetek, mert nagyon jól működő csontvelőrendszerük van, ami a károsodott vörösvérsejteket pótolja. Az 1 és 2 év közötti állatok mutathatnak klinikai tüneteket, bár az elhullás nagyon ritka. A 2 évesnél idősebb szarvasmarhák, melyeket korábban nem immunizálták a betegség ellen, súlyos klinikai tüneteket mutathatnak és elhullhatnak. A rutin egészségügyi beavatkozások során meg kell akadályozni a vérrel történő átvitelt, például szennyezett, vakcinázáshoz használt tűkkel vagy a szarvtalanító felszereléssel. Az egyetlen megelőzési lehetőség 2004 tavaszától anaplasmosis ellen a felszerelés higiéniája és tetraciklin használata. Jelenleg nem állnak rendelkezésre az USDA által engedélyezett vakcinák.

A vibriosis előfordulása kifejezetten helyfüggő. Azokban az állományokban, ahol a vibriosis kitörését tapasztalják, a tenyésztésbe állítás előtt szükséges ún. booster/felerősítő vakcinázás. A vakcinázást 30 nappal azelőtt kell elvégezni, hogy a bikát a tehénállományra tennék.

A parazita mentesítési program a felnőtt tehénállományra vonatkozóan a paraziták típusától és az egyes programok stratégiai céljaitól és az alkalmazási környezettől (kihívásaitól) függ.

Sok állattartó hiszi azt, hogy a bikaállományoknál nincs szükség semmilyen egészségügyi program bevezetésére. Ilyen szempontból elhanyagolni a bikaállományokat nagyon költséges hiba lehet. A bikáknak alapvetően ugyanazon a vakcinázási programon kell átesnie, mint a teheneknek, ami tartalmazza az IBRV-t, BVDV-t és a leptospirózist. Ugyanazokat az okokat figyelembe véve, amiket a felnőtt teheneknél említettünk, ritka esetben szükséges lehet a PI-3V, BRSV és a vibriosis elleni vakcinázás.

Egy teljes egészségügyi program másik fontos szempontja a tenyésztésre való alkalmassági vizsgálat a bikáknál azelőtt, hogy a nőivarú állatok közé tennénk őket.

A tenyésztésre való alkalmassági vizsgálatnak ki kell terjednie az ivarszervek anatómiai vizsgálatára, a spermiumok mobilitására, azok morfológiájára (fizikális jellemzők), mozgására, a látóképességre és a kondíciópontokra. Egy bika, amely teljesíti a tenyésztésre való alkalmassági vizsgálat követelményeit, tenyésztési célra a tudomány mai állása szerinti legjobban meghatározható módon is megfelelő.

Erre azért mutattunk rá, mert ajánlott, hogy a vizsgálatot azelőtt végezzék el, hogy az állatot a nőivarú egyedekkel összeengednék. Ha egy bika nem felel meg a vizsgán, az állattartóknak elég idő kell ahhoz, hogy a bikát egy egészséges egyeddel pótolják a tenyésztési szezonra.

Az ellés előtti 60 nap, valamennyi nőivarú egyed

A nőivarú állatoknak semmilyen vakcinázásra nincs szükségük az ellési szezon kezdetét megelőző 60 napban, ha a vakcinázási program megfelelő volt az év folyamán. Néhány helyzetben a vemhes állatoknak szükségük lehet hasmenést okozó patogének elleni vakcinázásra abban a reményben, hogy némi védettséget sikerül majd a kolosztrumon keresztül az újszülött borjúnak átadni. Ha ilyen típusú (hasmenést megelőző) vakcinázás szükséges az állomány-egészségügyi program részeként, az állattartóknak nagyon alaposan meg kell vizsgálniuk a telepirányítási technológiát. A legtöbb esetben, a tartástechnológiában bevezetett változtatások, köztük az ellési környezet, a takarmányozás stb. bármilyen hiányosságot javítani képesek, ezzel szükségtelenné téve a vakcinázást.

Összegzés

A fejezet remélhetőleg mintaként használható állattartóknak és állatorvosoknak egyaránt, amikor állategészségügyi terv kidolgozásáról döntenek egy árutermelő húsmarha szaporítótelepen.

Ellési időszak

Írta Köteles Norbert. Közzétéve itt: Szakcikkek

Az ellési időszak kiválasztása

Az összefoglalót dr. Major Mariann készítette az USA Oklahoma State University Szaktanácsadó Szolgálatának Húsmarhatenyésztői Kézikönyve  (2008) 26. fejezetéből

Célok:

-          Megvitatni az őszi, a tavaszi és a mindkét (őszi és tavaszi) ellési szezon alkalmazása mellett és ellen szóló érveket.

-          Áttekinteni az állattartók által választható ellési szezonokat.

-          Olyan lehetőségeket javasolni, melyeket az állattartók a jövőbeni kutatási eredmények alapján figyelembe vehetnek.

Hagyomány

A hagyományos ellési szezonok az amerikai Nagy Alföld (’Great Plains’) területén teljes összhangban vannak a szarvasmarha természetes fajfenntartó jellemzőivel. Néhány kivétellel a vadonban élő nagyemlősök tavasszal hordják ki utódjukat, így a tejtermelés és az újra ciklusba lendülés időszaka egybeesik a meleg évszakban takarmányként használható növények növekedési időszakával. Ehhez hasonlóan a borjúneveléssel foglalkozó állattartási programok is a hagyományos tavaszi ellési szezonra összpontosítanak. A 285 napos vemhességi idővel számolva egyértelmű, hogy a kora nyári fedeztetés a következő évben újra tavaszi borjút eredményez. A húsmarhatartók jobb munkaszervezéssel és takarmány-hasznosítással, valamint némileg manipulálva a természetes körülményeket, rövidebb és behatároltabb ellési szezon kialakításával eredményesebben termelnek. A dél-nyugaton élő gazdák előnyben vannak északi szomszédaikkal szemben, mivel a tenyészszezont korábban (áprilisban vagy májusban) kezdik, hogy februári vagy márciusi borjaik szülessenek. A kora tavaszi borjakat ősszel korábban, az északi borjak tömege előtt tudják választani, és azok általában súlyosabbak a választáskor, mivel idősebbek. A déli síkságokon és délkeleten a marhatartó telepeknek megvan az a további lehetőségük is, hogy a hideg évszak legelőinek hasznosításával az őszi borjak a következő tavaszon vagy nyáron értékesíthetők.

Miért kell(ene) változtatni?

A hagyományos telepvezetési gyakorlatban komoly kihívást jelent a magas költség-ráfordítás melletti alacsony választási borjú ár. Több kutató igyekszik nem tradicionális alternatívát keresni. Erőfeszítéseik célja, hogy csökkentsék a ráfordítás költségeit és emelkedjen a termék értéke, mely elhagyja az állattartó telepet. Átlagosan a teljes termelési költség több mint egy harmada tulajdonítható a legeltetésre és a takarmány-vásárlásra fordított összegnek. A legnagyobb eséllyel ezek a költségek csökkenthetők, részben a borjú-előállítás olcsóbbá tételével; ezért meg kell vizsgálni a nem hagyományos ellési és tenyészszezon alkalmazásának lehetőségét.

Az állattartóknak meg kell határozni, hogy mikor kezdődjön, és mikor fejeződjön be a tenyészszezon, ezzel meghatározva azt is, hogy az ellések mikor kezdődjenek, és meddig tartsanak, hiszen a vemhesség időtartama relatíve állandó. A termelő azt is meghatározza, hogy a borjakat mikor választja és értékesíti. A fedeztetés, az ellés, a választás és az értékesítés dátumait nem szigorúan a természet határozza meg; azok a vezetőség döntésétől is függnek, mely nem alkalmazkodik a hagyományokhoz. Meg kell jegyezni, hogy a húsmarha az egyetlen a hústermelő állatfajok közül, amely felnevelheti utódait.

Választási lehetőségek

A déli síkságokon lévő termelők több alternatíva közül választhatnak, ami az ellési szezont illeti. A szezonok hossza a 45 napostól a 365 naposig váltakozhat. Tavasszal és ősszel válaszhatóak ellési szezonok, de óriási különbségek lehetnek abban, hogy bármelyik időszakon belül melyik hónapot jelölik ki elsődlegesnek az ellésre. Óriási jelentőségű első lépés annak eldöntése, hogy egy vagy két ellési szezont alkalmazzanak. Sokszor az elhúzódó tavaszi szezonok miatt alakul ki egy második, őszi szezon. Két ellési szezon azokban az állományokban a legalkalmasabb, ahol több mint 80 tehenet tartanak. Ahhoz, hogy realizálódjon az árelőny a megnövekedett telepmérettel kapcsolatban, legalább 20 bikaborjút kell előállítani egy időszakban, ezért legalább 40 ellő tehén kívánatos minden egyes szezonban.

Egy ellési szezon helyett kettővel csökkenthető a bikákra fordított költség. A megfelelően tenyésztett és tartott tenyészbikák mind ősszel, mind tavasszal használhatók, ezzel felére csökkentve a szükséges bikalétszámot.

További, bár kisebb jelentőségű előnye a két ellési szezonnak, hogy az őszi születésű üszők további néhány hónapig tarthatók azelőtt, hogy tenyésztésbe állítják őket a tavasszal. Így az újonnan beállított üszők az első elléskor nem kettő, hanem két és fél évesek. Ezek az üszők nagy valószínűséggel a tenyészszezon elején vemhesülnek, ellési problémák ritkábban fordulnak elő náluk.

Sok állattartó kedveli a dupla ellési szezonok használatát az értékesítési kockázat megoszlása miatt: az, hogy a borjakat két részletben, két különböző időpontban lehet eladni, kiegyenlítheti a hullámzó marhapiacot.

A két szezon megengedi, hogy több időt fordítsanak a tehenek és az üszők ellés közbeni ellenőrzésére. A legelők gondozására és bekerítésére nagyobb szükség van, ha mind őszi, mind tavaszi ellési szezonnal sikeresen számolni akarnak. Az őszi és a tavaszi állományt elkülönítetten kell gondozni az év túlnyomó részében, mert azok eltérő termelési szakaszban vannak és különböző a tápanyagigényük.

Tavaszi ellés körüli döntések

Azok a gazdák, akik jobban kedvelik a tavaszi ellési rendszert, több lehetőség közül választhatnak. A kora tavaszi (február és március) ellést használják ki Oklahomában és Észak-Texas egyes területein. Ebben az időszakban gyakran nedves, hideg időjárási körülmények között zajlik az ellés. Az újszülött borjaknál az időjárási stressz néhány közvetlen időjárásfüggő elhulláshoz vagy nagyon nehezen kezelhető hasmenéshez vezethet. A laktáló tehenek jelentős energia- és proteinbevitelt igényelnek februárban, márciusban és áprilisban, mielőtt a tavaszi legelők biztosítani képesek az állatok teljes tápanyag-igényét. A fedeztetési szezon áprilisban vagy májusban kezdődik, és egészen június végéig tart. Ekkor az időjárás okozta stresszhatások minimálisak, kivéve a szinte minden június elején tapasztalható hőségrohamot. A kora tavaszi borjak elég idősek már ahhoz, hogy a nyár közepére hasznosítani tudják a szilárd takarmányt, és október közepétől – kb. 8 hónaposan – választhatóak legyenek. A megfelelő nyári legelőkkel a borjak képesek elérni genetikai potenciáljukat, a választási súlyt tekintve.

Néhány állattartó fontolgatja, hogy a tavaszi ellési szezont későbbre tolja a tavasz folyamán, esetleg koranyárra. Egy Nebraskában folytatott vizsgálat az ellési célhónapot júniusban határozta meg. Ezzel a változtatással a tehenekre fordított költség jelentős csökkentése volt a cél. Ebben az esetben az ellés az év azon szakaszára esik, amikor a borjakat érő időjárási stresszhatások kismértékűek. A tenyészszezon augusztusban és szeptember elején kezdődik. A tehenek a homokdombok legelőin telelnek, nagyon kevés kiegészítő takarmánnyal. Szénát kizárólag akkor adagolnak az állatoknak, ha a téli időjárás zorddá válik. Öntözött legelőket a homokdombokon a kora tavaszi legeltetés során használnak. Azt remélik ezzel, hogy a tehenek megfelelő kondíciót érnek el tavasszal ahhoz, hogy májusban a kívánt kondícióval elljenek. Ahhoz, hogy a tehenek megfelelő kondícióval vágjanak neki a télnek, a borjakat ősszel, a megszokott időpontban kell választani még akkor is, ha azok jelentősen fiatalabbak. A több éven át tartó tanulmány eredményei azt sugallják, hogy a program sikeres lehet.

A meleg időjárás és a fedeztetési szezon

Az első igazi gond, mellyel e lehetséges változtatás során szembe kell nézni az, hogy a tenyészszezon a nyár végére esik. A hőstressz a legeltetett tehenek számára jelenthet problémát például Oklahomában és Texasban, ahol a napközbeni hőmérséklet felülmúlhatja a 36 ^oC-ot (95 ^oF), míg éjszaka sem süllyed 27 ^oC (80 ^oF) alá több egymást követő napon. A több órán át tartó hőség a marha testhőmérsékletének emelkedését okozza, bár ez nem jelentős mértékű. Viszont a hőstressz a hústípusú tehenek reproduktív képességére hatást gyakorol. A vizsgálatban a teheneket szinkronizálás után természetes úton fedeztették, majd mérsékelt, illetve jelentős hőstressznek tették ki a fedeztetést követő 8. naptól a 16. napig. (26.1. Táblázat)

Minden állatot levágtak a 17. napon, aztán megvizsgálták a méhüket és az embriókat. Azt tapasztalták, hogy a nagy hőstressznek kitett tehenek fele volt vemhes, és az embrió, illetve a burkok fele olyan súlyúak voltak, mint a kontroll teheneknél. A komoly hőstressz, ami a fedeztetést követően rövid időn belül éri az állatokat, biztosan kedvezőtlenül hat az embrió túlélési képességére, s így a vemhességi rátára is.

26.1. Táblázat A hőstressz hatása a húshasznú tehenek reprodukciójára

Forrás: Biggers et al, 1987

A forróság hatása a bikák termékenységére

Különböző kísérletek folytak több éven át arra vonatkozólag, hogy a magas hőmérséklet milyen hatást gyakorol a bikák termékenységére. Kutatók 1963-ban 40 ^oC-os (104 ^oF) hőmérsékletű és 54 %-os páratartalmú környezeti hatásnak tettek ki bikákat 8 órán keresztül, majd a hőmérsékletet 28 ^oC-ra (82 ^oF) csökkentették, míg a páratartalmat 72 %-ra emelték a 24 órás periódus maradék idejére. Ezt a hőmérsékleti körülményt tartották fenn 7 napig, utánozva ezzel a természetes szubtrópusi területek környezeti viszonyait. A kísérlet szerint a magas hőmérséklet károsítja a spermiumok mobilitását, a sperma koncentrációját és az ejakulátumban csökkenti a spermiumok számát.

Újabb kísérlet szerint oklahomai tudósok 36 ^oC-os (95 ^oF) ellenőrzött környezetbe helyeztek bikákat 8 órára, majd a maradék 16 órán keresztül 30,5 ^oC-os (87^oF) hőmérsékletet biztosítottak, míg hasonló állatokat állandó, kb. 23 ^oC-os (73 ^oF) hőmérsékletben tartottak. Ezt a feltételrendszert 8 héten át alkalmazták, majd az összes állatot 23 ^oC-os (73 ^oF) környezetbe helyezték újabb 8 hétig. A kísérlet során a hőstressznek kitett bikák rektális hőmérséklete 0,9 fokkal volt magasabb, mint nem stresszelt társaiké. A mobilis spermiumok százalékos aránya jelentősen csökkent a stresszelt állatoknál a hőstressz 2. hetére (26.1. Grafikon).

1. grafikon A tenyészbikák mozgó spermáinak aránya a hőstressz alatt és azt követően (Forrás: Meyerhoffer et al, 1985)

A hímivarsejtek mobilitása nem tért vissza a normál értékre a hőstressz vége utáni nyolcadik hét végéig. Ez magyarázatot ad a fertilitás csökkenésére, ami a nyári és a kora őszi fedeztetésekkel kapcsolatban előfordul. A kísérletek is azt igazolták, hogy a magas környezeti hőmérséklet káros hatást gyakorolhat mind a tehenek, mind a bikák termékenységére.

Egy 2001-es vizsgálatban az északi, közép-nyugati és déli államok kísérleti állomásainak adatait tekintették át. Északon (Montana, Dél-Dakota) a tavaszi és a későnyári tenyészszezonok hasonló reprodukciós teljesítményhez vezettek. Kansas államban, Közép-nyugaton jelentős csökkenést tapasztaltak az előszörre mesterségesen termékenyített tehenek fogamzási arányában májustól júniusig, és további csökkenés volt tapasztalható júliusban. A közép-nyugati (Illinois) adatok 14 %-kal magasabb vemhesülési arányt mutattak azoknál a teheneknél, melyeket májusban és júniusban fedeztettek, összehasonlítva azokkal, melyeket júliusban és augusztusban. A déli államok (Louisiana, Texas, Új-Mexikó) adatai az elvártnak megfelelőek. A tehenek, melyeket Új-Mexikó magasan fekvő sivatagos területein fedeztetik, kiváló szaporodásbiológiai teljesítményt mutatnak a tavaszi és a nyári hónapokban. Az alacsony éjszakai hőmérséklet és páratartalom kényelmes környezetet biztosít a szarvasmarha szaporodásához. Jóllehet Louisianaban és Texasban – ahol a tavaszi és különösen a nyári hónapokra eső tenyészszezonban, mind a hőség, mind a páratartalom problémás – nagyon alacsony a vemhesülési százalék, különösen júliustól szeptemberig. Oklahomában a hagyományosan késő tavaszi és nyári ellési szezon megkívánja, hogy a fedeztetés július végén, augusztusban kezdődjön, s arra így a hőség és a páratartalom is befolyással van; ennek hatására a termékenység csökkenését várhatjuk.

Teendők a késő tavaszi és nyári borjakkal

Fontos kérdés, hogy mi a teendő a késő tavaszi és nyári ellésből származó borjakkal. A gazda saját érdekei ellen dolgozik, ha a borjakat 7 hónapos korukig anyjuk mellett hagyja, mivel a tehenek nagyon lesoványodnak vagy jelentősen több takarmányra van szükségük a borjak felneveléséhez a tél derekán. Ezért a borjakat ennél a rendszernél ősz elején ajánlott választani, kb. 120 napos korukban. A nebraskai program szerint a borjakat télen lucernaszénán, kiegészítésképpen abrakon és a téli legelőn tartják, így eladásra alkalmasak, mikorra a nyári legelők füve sarjadni kezd. A borjak téli etetésének költsége némileg csökkenti azt az előnyt, amit a tehenek csökkentett takarmányozásával nyernek. A gabonalegelők biztosítani tudják ezeknek a könnyűsúlyú borjaknak a takarmányforrást Oklahomában és Észak-Texasban. Egy másik kulcskérdés a tehenek kondíciója az elléskor, ha a tél folyamán nélkülözniük kellett és a tavaszi legelők növekedése későbbre esik. A sovány tehenek elléskor kevesebb és szegényesebb összetételű föcstejet adnak, ami nagyon fontos lenne a borjak korai egészségvédelmében, de ennél is fontosabb, hogy ezek az egyedek nagyon lassan foghatók újra tenyésztésbe, ezzel együtt a következő években később ellhetnek, vagy akár üresek maradhatnak. A nebraskai kísérletet érdemes fontolóra venni azokon a területeken, ahol a várható klimatikus feltételek a fedeztetés során nem károsítják a szaporodásbiológiai teljesítményt. A júliusi, augusztusi és a kora szeptemberi hőstressz problémája arra figyelmeztet, hogy körültekintőnek kell lenni, mielőtt az ellési szezont tavasz végére vagy a nyár elejére tolják más régiókban.

Az őszi ellés

Az őszi ellés előnyeit és hátrányait az egész év folyamán hűvös időszakhoz alkalmazkodott füvek — mint például a csillagpázsit hibridek — bevezetése óta vitatják Oklahomában. Sok állattartó, aki az állam középső és nyugati területein él, kizárólag meleg évszaki legelőkkel rendelkezik, ami magába foglalja az őshonos gyepeket és a csillagpázsitot (Bermudagrass). A kizárólag a meleg évszakban legeltető termelők meglepődnének az őszi ellés adta előnyökön.

Nagyon vonzó cél, hogy a választott borjú kihajtható legyen a nedvdús tavaszi vagy kora nyári legelőkre. Megvizsgálva a húsmarha árak százalékos változását 10 éves átlaggal számolva, látható, hogy nagyon erős kereslet mutatkozik az őszi születésű borjak iránt tavasszal és nyár elején. Előre megjósolható, hogy a bikaborjak mintegy 3-4 %-kal az éves átlag feletti áron kelhetnek el márciusban és áprilisban. Az állattartók ugyanakkor 2-4 %-kal az átlag alatti áron értékesíthetnek csak, ha erre októberben és novemberben kerül sor, hiszen ekkor a választott borjúk elárasztják a piacot.

Azokon a telepeken, ahol az ellésre szeptemberben és októberben kerül sor, a teheneknél kiváló reproduktív teljesítményt tapasztalhatnak. A tehenek kondíciója a nyári legelők után kitűnő. Ezek az állatok gyorsabban újraivarzanak, mint a soványabb tavasszal ellők; és a tenyészszezon november végén és decemberben, általában mérsékelt időjárási körülmények között fejeződik be. További előnye az őszi ellésnek, hogy az ekkor születő borjak átlagsúlya kisebb, mint a genetikailag hasonló tavaszi borjaké, ami könnyebbé teszi az ellést. A nehéz ellések ritkább előfordulási aránya szintén elősegíti, hogy az állatok újra ciklusba lendüljenek, és részben magyarázza az ősszel ellő teheneknél tapasztalt magasabb vemhesülési arányt.

A gazdák, akik a natív legelőkön teleltetik ki a teheneket, sokszor úgy gondolják, hogy túlságosan költségesek az ősszel ellő állatok, mert egész télen etetni kell a laktáló teheneket. Azonban a felső közép-nyugati gazdák mégis úgy tapasztalják, hogy az őszi ellésnek nem kell feltétlenül drágábbnak lennie. A trükk az, hogy csökkenteni kell a drága takarmány etetését, miután a tenyészszezon véget ért. Ez a vemhes, ősszel ellett tehenet egészségesen átsegíti a télen ahhoz, hogy a nyári hónapok alatt visszanyerje kondícióját, miután borját leválasztották.

Az ősszel ellő tehenek részére nagyon fontos, hogy rendelkezésre álljon megfelelő takarmány. A betárolt takarmány ősszel és tél elején elégséges ahhoz, hogy fehérje-kiegészítéssel fenntartsa a kondíciót. Tél végén és nagyon kora tavasszal a laktáló, tavasszal ellő tehenek energiaigénye eléri azt a pontot, ahol önmagában csak a fehérje nem elég, további kiegészítő takarmányozásra van szükség. Ez nem jelentkezik az ősszel ellőknél, mert azok kiváló kondícióban vannak ekkor; az őszi fedeztetéskor korán ivarzani kezdenek. A legtöbb ősszel ellő állat vemhesül a következő év elejére. Ezeknél a teheneknél némi kondícióromlás tapasztalható a tenyészszezon vége és a tavaszi legeltetési időszak között. Ezért fehérje-kiegészítés és szénaetetés szükséges az alaptakarmányozás mellé. Várható, hogy az ősszel ellő egyedek 20 %-kal több takarmányt fogyasztanak, mint a tavasszal ellők, mert hosszabb ideig tart a laktációs periódusuk. Az oklahomai állományok standardizált teljesítmény ellenőrzésbe (SPA) bevont adatbázisa alapján ez hatással van a saját előállítású és vásárolt takarmányok összesített költségeire.

Az ősszel ellő állománynál az egy tehénre számított teljes takarmányozási költség 133 dollár évente, míg ugyanaz a tavasszal ellőknél 126 dollár. A legtöbb termelőt meglepi, hogy ez a két érték annyira hasonló. Ha az őszi borjakat 7-8 hónaposan választják, a választási súly kisebb lehet az elhanyagolható fehérjebevitel miatti csökkent tejtermelés miatt.

Sok állattartó az ősszel ellő állományaiban a borjakat 9 hónaposan választja, hogy nagyobb választási súlyt érjenek el. Megvizsgálva az őszi ellésű állományokban a drámaian lecsökkentett takarmánybevitelt, reálisan merül fel a korai választás lehetősége. Első pillantásra a 60-90 napos korban történő korai választás lehetetlennek tűnik, hiszen ekkor tél van. Azonban több kísérlet is alátámasztja, hogy a fiatal borjak mégis túlél(het)ik ezt. Ez hatással van a tehenek takarmánybevitelére. Oklahoma keleti részén az ősszel ellő teheneket a korai választás után gyenge minőségű szudánifű-szénán, kiegészítés nélkül teleltették ki; ezek az állatok 19 nappal korábban vemhesültek, mint azok a tehenek, melyek gondozták borjukat és melyeket fűvel és hüvelyesek szénájával is etettek. A fennmaradó fontos kérdés, hogy milyen a fiatal borjak túlélő- és gyarapodási képessége. Az elvárás az, hogy a választásig kevesebbe kerüljenek, mint amennyit a tehenek takarmányozási költségén sikerül megspórolni. A búzalegelő kiváló minőségű takarmányt ad, ami biztosítja annak a lehetőségét, hogy ezek a nagyon kis súlyú borjak versenyképes költségen nőjenek fel. A borjak nem fejlődnek olyan jól, mint amikor anyjuk mellett vannak. Azoknak a gazdáknak, akik ezt az eljárást próbálják alkalmazni, kisebb választási súllyal kell számolniuk. A borjak egészsége az igazi cél, ami meglepően kedvező egyes tesztek szerint. A legrosszabb abban az esetben, amikor a téli legelőn a különböző csoportokat összekeverik. Ekkor akár 30 %-os lehet a megbetegedési arány és akár 10 %-os elhullási veszteség is bekövetkezhet. A borjak ebben az életkorban jelentős passzív (maternális) immunitással rendelkeznek.

Az ellési szezon hossza

394 texasi, oklahomai, Új-mexikói gazdaság SPA kutatási adatainak összevetése alapján az adatbázis betekintést nyújt az ősrégi vitába, hogy legyen-e folyamatos fedeztetés, vagy meghatározott fedeztetési ciklusok. Pozitív összefüggés található a tenyészszezon napjainak száma és a választott borjak meghatározott súlyára számított költségek között. Negatív összefüggést tapasztaltak viszont a fedeztetési szezon napjai és az egy évre kiszámított, tehenenkénti választott borjak meghatározott tömege között. Az adatok szerintminden nappal, amivel a tenyészszezon meghosszabbodik, a választott borjankénti 45, 3592 kg-os (100 lbs) termelés éves költsége 4,7 centtel nő, míg a tehenenkénti választott borjak tömege évente 0,071 kg-mal (0,158 lb) csökken.

A tenyészszezon hossza az adatok alapján 11-től 365 napig terjed. Az a tartó, aki a bikát egész évben a gulyán hagyja, magasabb költséggel kell, hogy számoljon a választott borjakra vetítve, mint az, aki csak 75 napos szezont használ. Ugyanaz a gazda mintegy 20,5 kg-mal kevesebb borjút értékesít tehenenként egy évre vetítve átlagosan, mint az, akinél 75 napos a fedeztetés.

Hogyan indítsunk ellenőrzött ellési szezont?

A legtöbb állományban, ahol egész évben tart az ellési szezon, már fennáll egy természetes ellési koncentrálódás. A táplálkozás a fő faktor, ami a tehén ciklusáért és a vemhesülésért/megtermékenyülésért is felelős. Mivel a legelők általában tavasszal és kora nyáron érik el minőségi csúcspontjukat, egy természetes ellési koncentrálódás tél végén és tavasszal várható. Egyetlen ellenőrzött tenyésztési program sem képes teljesen kiküszöbölni azt, hogy néhány tehén elmarad az időszerű ellési programtól. Bár kihasználva az állomány természetes koncentrálódását, ez a probléma minimalizálható.

Az amerikai szakemberek szerint ahhoz, hogy az egész éves ellési rendről áttérjünk a 90 napos ellenőrzött ellési szezonra egy 3 éves periódus látszik megfelelőnek, ahol kevesebb veszteséggel és problémával kell számolni, mint az egyéves átállásnál. Az következő lépések ajánlottak ahhoz, hogy egy szabályozott tenyésztési rendszert vezessünk be:

1. Építeni kell egy erős, jó minőségű karámot vagy nagyon jól bekerített legelőt kell kialakítani a bikának. A hagyományos kerítés mellett villanypásztor is szükséges.
2. Le kell venni a bikát a gulyáról. Az időpontot úgy kell kiválasztani, hogy figyelembe vesszük a legutolsó dátumot, amikor szeretnénk, hogy borjú szülessen.
3. Hatvan nappal – vagy ehhez a dátumhoz közeli alkalmas időpontban – azután, hogy a bikát levették a gulyáról, valamennyi tehénnél vemhességi vizsgálatot kell végezni, és minden üresen maradt tenyészérett nőivarú állatot, amit együtt tartottak a bikával, és minden nem vemhesült tehenet, aminek már legalább 5 hónapos vagy idősebb a borja, le kell selejtezni.
4. Úgy kell visszaállítani a gulyára a bikát az első évben, hogy az ellési szezon hat hónap legyen.
5. Az állománypótlásra szánt üszőket 20-30 nappal az állomány számára hosszú távra tervezett vemhesülési dátum előtt kell tenyésztésbe állítani.
6. A második évben a fent leírt rendszert kell követni azzal a különbséggel, hogy a fedeztetést úgy kell elkezdeni, hogy az ellési szezon kb. 4 és fél hónap hosszúságú legyen.
7. A harmadik évben is követni kell az előzőekben felvázolt sémát, kivéve, hogy a tenyészszezon kezdetét úgy kell ütemezni, hogy az ellés 75-90 napig tartson. Valamennyi üres tehenet selejtezni kell ebben az évben a vemhességi vizsgálatot követően függetlenül attól, hogy borjaik mennyi idősek. A fedeztetési szezon hossza valószínűleg tovább csökken a következő években.

A szabályozott fedeztetési és ellési szezon fenntartása az egyik legfontosabb eszköz a húsmarha-tartóknál. Egy egységes, nehezebb és értékesebb borjúállomány előállításánál kulcsfontosságú, hogy a tenyészszezon rövid legyen. A rövid fedeztetési időszak továbbá hatékonyabb takarmány-hasznosítást és a tehénállomány sikeresebb egészségügyi státuszát eredményezheti.

Összegzés

Nem létezik olyan ellési és fedeztetési szezon, ami minden telepnek megfelel. A nagyobb méretű állományokban – az USA déli, sík területein – érdemes megfontolni két ellési szezon kialakítását. Megtakarítható a bikákra fordított költség és gazdasági előnyökkel jár az állománypótlásra szánt üszők idősebb korban történő beállítása is. Tekintetbe kell azonban venni a 2 ellési szezon követelte, megnövekedett munkaerő-szükségletet.

Több állattartó – akik hagyományosan tavaszi ellési programokat folytatnak – tervezi, hogy átvált az őszi elletésre, esetleg azt is bevezeti. Ez nem jár plusz költséggel. Az őszi ellésből előny kovácsolható az aktuálisan magasabb szezonális értékesítési trendeket figyelembe véve. Oklahomában a tavaszi ellési időszak eltolását tanulmányozzák (májusra és júniusra) a potenciális vemhesülési problémák miatt, amit a nagyon meleg időjárás okoz.

Bármilyen, a fedeztetési, ellési és választási szezont érintő változtatás előtt figyelembe kell venni az értékesítési szándékot és lehetőségeket: képes-e az adott gazdaság hosszabb ideig tartani a borjakat, hogy azok a legjobb áron keljenek el a piacon — értékelve a szezonális árváltozásokat.

A hő stressz hatásai

Írta Dr. Domokos Zoltán. Közzétéve itt: Szakcikkek

A hő stressz hatásai

Írta Heather Smith Thomas, fordította Domokos Zoltán

(A cikk megjelent a Charolais Journal 2013 augusztusi számában)

A hő stressz hatására bekövetkező elhullási veszteség a sok millió dollárba kerül évente a szarvasmarhatenyésztők számára. A forró időjárás súlyos hatással van az újszülött borjakra, a kövér marhára és hatással van a termékenységre és az újra termékenyülés arányára is.

BORJAK – Dr. Ram Kasimanickam, a Wasingtoni Állami Egyetemről elmondta, hogy a hő stressz kiszáradáshoz vezethet. A kiszáradás fokának értékelésére a tenyésztők pontozásos rendszert alkalmazhatnak, mivel fontos annak meghatározása, hogy a borjak milyen súlyos mértékben száradtak ki. Hat-nyolc százalékos mérték esetén a borjúnak feszes a bőre, száraz az orra, gyenge a szopási reflexe és beesett a szeme. Amennyiben ez komolyabb (8-10 %-os) mértékű, a szemek még szárazabbak és még beesettebbek, az orr száraz és a pulzusszám megemelkedett. A szív gyorsabban ver, így próbálván ellensúlyozni azt, hogy kevesebb folyadék van a keringési rendszerben.

Különösen erős hő stressz hatására a kiszáradás mértéke eléri a 10-14 %-ot. A borjú ilyenkor nem reagál az izgatásra és a végtagok is hidegek. Az állat kómába esik és elpusztul.” A hő stressz hatása alá került borjaknak elektrolitokkal kiegészített folyadék kiegészítésre van szükségük. Súlyos esetekben intravénás folyadék kiegészítésre van szükség.

Kasimanickam kutatásai szerint a hőmérséklet szintén hatással van a borjak növekedési sebességére is. A szervezet energiáinak egy része nem a növekedésre fordítódik, hanem arra, hogy megbirkózzon a hő stresszel. Hosszú távú hatása a satnya növekedés, az ivarérés késlekedése, és feltehetőleg hatást gyakorol a reprodukciós teljesítményre.

ÁLLATOK HIZLALDÁBAN – A vágásra hizlalt/nevelt állatok nagyon hajlamosak a hő stresszre, mivel nagyobb a testtömegük, mint egy fiatalabb, vagy soványabb állatnak és nagyobb nehézséget okoz nekik a testhőmérséklet leadása. Dr. Terry Mader Nebraszkából néhány tanulmányt végzett a hő stresszel kapcsolatban, az étrend vonatkozásában.

Dr. Mader javaslatokat tett a takarmányozási rendszereket és összetételeket illetően, a hőhatás enyhítése érdekében. Egy tanulmányban három hízócsoportot alakított ki. Az egyik csoportban 60 % bármilyen rostot javasolt a befejező takarmányban. A másik csoport 85-95 %, míg a harmadik 28 % rostot kapott. Megállapította, hogy a 28 % szálastakarmányt kapott csoportnak kisebb volt a légzésszáma és szignifikánsan alacsonyabb volt a testhőmérséklete forró környezetben, mint a másik két csoport esetében. Ennek az az oka, hogy a marha képtelen leadni az erjedő szálastakarmány emésztése során termelt hőmérsékletet.

A szervezet maghőmérséklete rendszerint néhány órával követi a környező hőmérséklet csúcsait és mintegy újabb hat órát vesz igénybe számára a felvett hőmérséklet leadása. Az elhízott állatoknak még több időbe telik a felvett hőmérséklet leadása. Amennyiben nem esik sokat a levegő hőmérséklete az éjszaka folyamán, előfordulhat, hogy reggelig sem süllyed normálisra a szervezet hőmérséklete. Amennyiben sokáig tart a forróság, a testhőmérséklet emelkedése kumulálódik és végső soron komoly hő stresszt okoz.

Megfelelő mennyiségű vizet kell biztosítani oly módon, hogy minden egyes állat hozzáférjen. Ellenkező esetben néhány domináns állat a víz közelében megállhat, nem engedve a félénkeket a vízhez.

Kasimanickam szintén javasolja, hogy ne kezeljük, ne mozgassuk és ne dolgozzunk a marhával extrém melegben. Tanácsolja, hogy ne tartózkodjon az állat félóránál tovább a kezelési területen, mivel a beszorított csoportokban való álldogálás megnöveli a hő stressz kockázatát.

REPRODUKCIÓS PROBLÉMÁK – A forróság csökkentheti a termékenységi arányt. A stressz megnöveli a kortizol hormon szintet és ez végső soron módosítja a reprodukcióra ható hormonok szintjét. Forróság idején ennek következtében csökken a peteérés aránya, mondja Kasimanickam.

A hő stressz szintén hathat a korai embrionális fejlődésre, amennyiben a tehén vemhessé válik. Ez tovább terméketlenségi tünetet okozhat. Amikor a gazda megfigyeli a fogamzási és vemhességi arányt a gazdaságban, esetleg olyan problémát érzékel, amely nem a forró hónapok idején mutatkozik, hanem néhány hónappal később, mivel időt vesz igénybe, amíg ezek a tünetek kialakulnak. A forróság hatással van a termelt ivarsejtekre (akár a tehenek, akár a bikák állítják elő) és 90-130 napra van szükség az ivarsejtek kifejlődéséhez. A gazda ennek következtében később (az ősz folyamán) szembesülhet ezek hatásával – és nem a forró hónapok idején.

Kíméletes választás

Írta Dr. Domokos Zoltán. Közzétéve itt: Szakcikkek

Kíméletes választás

Választáskor a tehenek látható közelségben tartása megnöveli a nyereségességet

Írta Linda Eck, fordította Dr. Domokos Zoltán

A testsúly megőrzése és a borjak szopósborjú kategóriából a leválasztott állapotba való gyors átjuttatása azoknak a marhatenyésztőknek jelentős nyereséget jelenthet, akik meg tudják találni az anyatehén és a borja közti kötelék elszakítása helyes módszerét.

Ugyanakkor, mint ahogyan így van ez sok más esetben is, ami a legjobb eredményt hozza az egyik helyen, máshol egyáltalán nem működik. Az ilyen dolgok egyike a kerítésen túlra választás.

Nem minden gazdaságban vannak felkészülve arra, hogy választást követően úgy legyenek képesek a teheneket tartani, hogy azoknak akár összeérjen az orruk a borjaikkal, de néhány módosítás könnyű és stresszmentes útja lehet a borjak választásához szükséges idő csökkentésének és a gyarapodásuk folyamatos biztosításának.

Az elmúlt tíz év alatt fokozódó mértékben növekvő bevételeket jelentett a kötelék oly módon való megszakítása, hogy lehetővé tették a teheneknek és a borjaknak, hogy lássák, hallják, szagolják egymást egy jól megépített választáskor jelentkező igénybevételnek megfelelő kerítés használatával, amely nyugodt, stresszmentes és egészséges borjakat eredményez, amely lehetővé teszi a folyamatos növekedést és súlygyarapodást. A borjaknak az anyjuk közelében, megszokott környezetben való tartásával a gazdák lehetővé teszik a teheneik számára, hogy úgy zárják le a borjúnevelési időszakukat, hogy választást követően lássák a borjaikat, amikor az életük egyik legstresszesebb napjait élik meg.

A stressz minimumra csökkentésével a gazdák növelhetik az eredményességüket, a borjak kevesebbet bőgnek, és többet esznek annak következtében, hogy látják az anyjukat. A Kaliforniai Davis Egyetemen elvégzett kutatásról beszámoló tanulmány kiemeli az erről a választási eljárásról készített statisztikát, miszerint az ún. „kerítéses” elválasztású borjak mintegy 50%-kal jobban gyarapodtak a hagyományos választási módszerrel választottakhoz képest. Szintén beszámoltak arról, hogy ezek a borjak kevesebb jelét mutatták a stressznek, mint azok, amelyeket hirtelen választottak le – tekintet nélkül arra, hogy a borjak hizlaldába, vagy másik legelőszakaszra kerültek-e.

Az ország területén zajlott kutatások és kísérleti bemutatók továbbra is azt mutatják, hogy érdemes támogatni ezt a választási eljárást, mivel azok a borjak, amelyeket csak egy kerítés választott el az anyjuktól, megengedve, hogy az orrukat is összeértethessék, a legtöbb esetben többet ettek és többet pihentek a kontrollhoz képest, amelyet a választást követően a megszokott helyétől idegen területre vittek. A kevesebb kerítés melletti járkálással és bőgéssel töltött idő megjavítja a takarmány hasznosulását és egészségesebb, nyugodtabb viselkedésű borjakat eredményez és csökken az elhullás aránya is.

Természetesen, a legelőn, „kerítéses” elválasztási módszerrel választásnak van egy még nagyobb előnye: jobban kihasználható ugyanannak a élelmiszerforrásnak a folyamatos jelenléte, amit már korábban is fogyasztottak és megszoktak – az abrak és széna kiegészítés mellett.

Amikor a választási eljárások előnyeit és a hátrányait értékeljük, vegyük figyelembe, hogy a tanulmány rávilágított egy másik fontos tényezőre is. A Kaliforniai Kutatási Projektbe vont összes választott borjú az első hét napot követően egy helyre került. A „kerítéses” választású borjak képesek voltak fenntartani a gyarapodásban mutatott „repülőstartot”: 2 hét után 11 kg-mal múlták felül a hagyományos módon, hizlaldába választott kortársaikat és ez a különbség 10 hét után 14 kg-ra növekedett.

Azzal a legtöbben egyetértünk, hogy a nagyobb gyarapodás és az állatok figyelemmel kísérése attól függetlenül fontos, hogy a borjak árutermelésre kerülnek, vagy tenyészbika és tenyészüsző előállítási programba kerülnek-e majd a későbbiekben. A menedzselési eljárások helyes arányának megtalálásához szükséges lépések hozzátartoznak a farmgazdálkodás 21. századi kihívásaihoz.

A „kerítéses” választási eljárás tervezésének két lényeges tényezője van:

Tartsuk a borjakat a megszokott környezetükben. Ez azt jelenti, hogy választáskor a teheneket (és ne a borjakat) mozdítsuk el a helyükről. A borjaknak a választást megelőzően mindenképpen néhány napot azon a legelőn kell tölteniük, mielőtt a teheneket egy szomszédos legelőre terelnénk.

Stabil kerítés biztosítása elengedhetetlen. Lehet ez szögesdrótkerítés, körülvéve villanypásztorral, csőből készült kerítés, fonott kerítés, vadhálós kerítés, vagy Új-Zélandi elektromos kerítés. Ez nyilvánvalóan kulcskérdés a folyamat stresszmentessége érdekében.

A cikk megjelent a Charolais Journal (USA) 2012 decemberi számában

Szexált sperma

Írta Dr. Domokos Zoltán. Közzétéve itt: Szakcikkek

Szexált spermával kapcsolatos információk

(Felhasználása ET és IVF során)

(Írta Trans Ova Genetics, fordította Domokos Zoltán)

A szexált spema ereje

Amikor a gazdák arra a következtetésre jutnak, hogy a tenyésztési programjuk végrehajtása érdekében az egyik ivar borjai értékesebbek lehetnek számukra, mint a másik, akkor az ivaronként csoportosított, szexált sperma technológiáját használhatják. A szexált sperma 2003-ban vált kereskedelmi forgalom számára hozzáférhetővé. Ettől kezdve ez a technológia lehetővé tette a tenyésztők számára, hogy fokozzák a bikák, vagy nőivarú állatok előnyös genetikai értékeit, amelyek számos tenyészbikától származtak, amelyektől spermát gyűjtöttek, szexáltak és azt követően lefagyasztottak. Dr. David Faber, a Trans Ova Genetics elnöke kiemelte, hogy a Trans Ova a szexált sperma felhasználásának lehetőségét 2005 óta biztosítja az embrió kimosást (ET) és mesterséges körülmények között történő termékenyítést (IVF) felhasználó ügyfelei számára. Ugyancsak kifejlesztettek egy technikát a korábban lefagyasztott sperma felolvasztást követő szexálására is. Ezt a technológiát fordított eljárásnak szintén nevezik: IVF-fel párosítva, megnyitotta a tenyésztők számára a kaput a szexált sperma használatára minden jó minőségű fagyasztott spermával rendelkező bika számára.

Manapság a szexált sperma zömében 2-3, vagy 5 milliós sejtszámmal dozírozva, ¼ cm³-es adagokba szalmázva készül. Ezeket mesterséges termékenyítésre (AI), embrió kimosás (ET) és mesterséges körülmények között történő termékenyítés (IVF) céljára használják.

Embrió átültetés: Szexált sperma használata az ET során

A szexált sperma megfelelő alkalmazásával és lehetőségeinek megértésével, annak hagyományos embrió átültetésre (ET) történő használata értékes eszköz lehet a húshasznú, vagy a tejelőmarha-tenyésztő számára, mivelhogy statisztikailag igazolt mértékben növelhetik az ivarszelektált ivadékok számát, ezáltal növelve az állományuk genetikai értékét és annak előre jelezhetőségét.

Cole Wagner, a Trans Ova Genetics szexált sperma laboratórium menedzsere azt javasolja, hogy amikor szexált spermával termékenyítünk egy donort, 10-15 millió teljes spermamennyiség használatával számoljunk, vagyis 2-3, ötmilliós dózisú spermasejtet tartalmazó szalmával. Szintén javasolja, hogy ezek a donorok később legyenek termékenyítve, mint ahogyan ez a hagyományos embrió átültetési eljárások során szokásos, azaz egy egységgel 10-12 órával az ivarzás után, másik egységgel 20 órával az ivarzás után és a harmadik egységgel 30 órával az ivarzás után. A szexált sperma használatára kiválogatott donor teheneknek fiatalabbaknak és termékenyebbeknek kell lenniük. Amennyiben egy tenyésztő szexált spermát kíván használni idősebb, vagy problémás donor teheneken, az a javaslata, hogy ez esetben IVF technológiát használjon. Bár szexált sperma használata esetén a kimosásonkénti termékeny embriók teljes mennyiségében valamennyi csökkenése bekövetkezhet, a kimosott embriók aránya 90%-os biztonsággal valószínűsíthetően a választott ivarú lesz.

Az embrió átültetés lehetővé teszi a tenyésztők számára, hogy megsokszorozzák a különböző apaállatok kívánt ivarhoz tartozó borjainak számát az adott évben. Az ivarspecifikus sperma használatának fejlett reprodukciós technológiákkal való kombinálása segíthet napjaink tenyésztőinek, hogy megsokszorozzák az elit genetikájuk sikerét.

IVF: A legjobb eljárás a drága, vagy szexált sperma alkalmazása esetén

Amennyiben szexált spermát használunk az embrió kimosási folyamat során, szuperovuláltatásonként két-három adag szexált sperma használata javasolható, ugyanakkor néhány tenyésztő vállalja az egy adag szexált sperma használatának kockázatát és ritka, esetleg drága sperma esetében 12 órával az ivarzás kezdete után inszeminálnak. Az a hátránya ennek a kockázatvállalásnak, hogy néhány petesejt túl korán, mások túl későn válnak le és terméketlen petesejtek kimosását eredményezik. És néhány esetben egyáltalán nem termelődnek, vagy nem mosódnak ki embriók a donor tehénből.

In Vitro Fertilizációval (IVF) ami nem természetes közegben (pl. Petri csészében történő) termékenyítést jelent, statisztikailag igazolhatóan csökkenthető a tenyésztő kockázata. Ez az eljárás megnöveli a sikeres embrió előállítás lehetőségét egy-két adag szexált sperma használata esetében is. Az IVF általában kevesebb spermát igényel, mint az ET. A szükséges mennyiség a sperma minőségétől és a petesejtek számától függ. Amennyiben nagy mennyiségű petesejt mosódott ki a donor tehénből, akkor a petesejtek kétfelé oszthatóak és akár két különböző bikával is történhet a termékenyítésük.

A hímivarsejtek fagyasztás előtt, vagy fagyasztást követően történő szexálása

Nagy mesterséges termékenyítő állomások, vagy nagy tenyészetek készítenek és hoznak kereskedelmi forgalomba szexált spermát. A spermát leveszik, ivar szerint szexálják, majd lefagyasztják. Ugyancsak lehetséges eljárás a lefagyasztott sperma felolvasztást követő szexálása (ez a fordított módszerű technológia), amely további lehetőséget teremt szexált embriók előállítására gyakorlatilag minden bika hagyományos módon lefagyasztott és szalmázott spermájából – amennyiben jó minőségű a fagyasztott spermája. Ivarszelektált ivadékok előállítása érdekében ez a ma már valósággá vált technológia – IVF-fel párosítva – gyakorlatilag minden bika esetében használható, hihetetlenül erőteljes eszközt ad a tenyésztők kezébe.

Mi a legjobb lehetőség számomra?

Milyen módon döntik el a tenyésztők, hogy szexált sperma használata bölcs választás-e az elképzelésük megvalósítására? Legfontosabb annak eldöntése, hogy vajon van-e lényeges értékbeli különbség egy bizonyos donor tehén bika- és üszőborjai között. Amennyiben nem jelent szignifikáns értéknövekedést az egyik, vagy másik ivar választása, akkor hagyományos (szexálatlan) sperma használata biztosítja a legjobb eredményt a legalacsonyabb költségen. De amennyiben ivaronként lényeges különbség mutatkozik az eladási árban, úgy a szexált sperma használata a mesterséges termékenyítés (AI), embrió kimosás (ET) vagy in vitro termékenyítés (IVF) során jelentős értékteremtést eredményezhet azon a tenyésztők számára, akik elég bölcsek és használják ezt a technológiát a programjaik során.

Elvárások a szexált spermától

Bármikor, amikor a tenyésztési eljárások között egy új technológia bevezetésre kerül, bölcs dolog súlyozni az előnyeit és a hátrányait, valamint elvárásokat támasztani a siker érdekében. A szexált sperma iránti elvárásokat az alábbi táblázat foglalja össze.

Azoknak a tenyésztőknek, akik az igények kielégítése érdekében fel szeretnék gyorsítani a genetikai előrehaladásukat az állományukon belől, és meg szeretnék sokszorozni a legjobb genetikájuk sikerét, az IVF és a szexált sperma alkalmazásának kombinációja egy logikus és előnyös választás.

A cikk megjelent a Charolais Journal (USA) 2012. márciusi számában és megtalálható az alábbi linken is: http://transova.com/sexed-semen.html

Godomár program

Írta Török Márton. Közzétéve itt: Szakcikkek

Számítógépes nyilvántartás húsmarhatenyésztőknek: Godomár

a charolais tenyésztők által használt számítógépes program bemutatkozása

A Godomár gyökerei a ’90-es évekig nyúlnak vissza, amikor a számítógépes adatnyilvántartás már az egyesület megalakulásakor, 1992-ben elkezdődött a Magyar Charolais Tenyésztők Egyesületénél (MCTE). Kezdetben DOS-alapú, saját fejlesztésű programmal történt a tenyésztési adatok gyűjtése, tárolása és elemzése. A ma már kezdetlegesnek, „fapadosnak” tűnő program a maga korában úttörőnek számított. Ám a technika fejlődése, a növekvő adatmennyiség és a változó világhoz való alkalmazkodás egy új, a mai követelményekhez jobban illeszkedő szoftver igényét támasztotta, így 2004-ben elkezdődött – több húsmarhatenyésztő egyesülettel közösen – a Godomár Húsmarha Törzskönyvezési és Telepirányítási Rendszer központi egységének fejlesztése. A Godomár elsődleges feladata az volt, hogy a régi programot kiváltsa, de ne kelljen az abban lévő, a kezdetektől, az 1970-es évektől feltöltött adatokat újra gépre vinni. Később, 2007-től kezdődött (ekkor már csak a Hereford Egyesülettel) a második célkitűzés megvalósítása: a telepirányítási rendszer kialakítása, a program tenyészetekbe való kihelyezése, a gazdálkodók nyilvántartási, jelentési, tervezési feladatainak gyorsítása, egyszerűsítése érdekében. A fejlesztés második üteme már az MCTE önálló munkájának eredménye. A programot a fejlesztésben résztvevő egyesületek és tagjai a munkában való részvételük mértéke szerint használhatják. Az MCTE tagjai – tagságuk ideje alatt ingyenes folyamatos frissítéssel – jelképes összegért kaphatják meg .

A program rendszerigénye szerény, egy mai átlagos irodai gépen, vagy hordozható számítógépen gond nélkül telepíthető és használható. Néhány szolgáltatás kényelmes és gyors igénybevételéhez internet kapcsolat szükséges, ugyanakkor e nélkül is teljes körűen használható. A jelenlegi rendszer Windows XP-re lett optimalizálva, ugyanakkor az eddigi tapasztalataink szerint elfut Windows Vista és Windows 7 alatt is. A jövőbeni tervek között szerepel a Windows 7-re való áttérés.

A Godomár program a tenyésztési, termelési és egyéb események, információk (ellések, választások, kiesések, ki- és bekerülések, súlymérések, vemhességvizsgálat, kondíció stb.) rögzítését igényli és teszi lehetővé, és ezen adatok alapján végzi a korosbításokat, nyilvántartja az aktuális létszámot. Ahol indokolt, ott lehetőség van a csoportos adatrögzítésre is. Ugyanakkor nemcsak egy egyszerű „elektronikus papír” a rendszer, hanem rögzítéskor számos segédinformációt szolgáltat (pl. a tehén vemhességi állapotáról, korábbi elléseiről), illetve a korábban rögzített adatokkal összefüggéseiben összeveti az éppen rögzítendő adatot, és ha ellentmondást talál, figyelmeztet, ezzel minimálisra csökkenti a téves rögzítés valószínűségét. Nem enged pl. a biológiailag lehetségesnél sűrűbben leelletni egy tehenet, vagy figyelmeztet, ha 2-3 hónapos, vagy 1 éves korában akarunk választani egy borjút.

Az igazi újdonság a programban, hogy az állatokat a valóságnak megfelelően (vagy tetszőleges szempontok szerint) csoportosíthatjuk. Hasonlóan a számítástechnikában használt mappa-struktúrához, mintegy virtuálisan is felépíthetjük a telepet, vagy akár a több telepből, sőt cégcsoportból álló gazdaságot a programban, és az állatok mozgását a tenyészeten belül is követhetjük. Az egész állományra vonatkozó naprakész létszámadatokat könnyedén le tudjuk tehát bontani egy telepre, azon belül egy vagy két istállóra, vagy akár csak egy istálló néhány fakkjára. Így könnyen át lehet tekinteni akár korcsoporttól függetlenül az egy istállóban található összes állatot, vagy adott korcsoportba tartozó összes állatot az adott istállóban, telepen, gazdaságban. Mindez kiváló alapot teremt a könnyen áttekinthető, precíz létszámnyilvántartásnak, ami nagy hasznunkra lehet mind a tervezési, szervezési munkák során, mind a különböző ellenőrzések, adatszolgáltatások során.

Azáltal, hogy a tenyészeten belüli állatmozgások, állatcsoportok nyilvántarthatók, a továbbiakban nem szükséges külön nyilvántartani a gulyákat, termékenyítési csoportokat sem, hiszen a csoportosítások, ill. a rögzített mesterséges termékenyítések alapján a program ellés rögzítésekor, vagy a származásellenőrzési vizsgálatkérő lap kitöltésekor apaajánlatot ad.

A csoportosítások alapján lehetővé válik a háremszerű és szabad pároztatások bejelentése a TER rendszerbe elektronikusan, mindössze néhány gombnyomással, megspórolva a kézi bizonylatkitöltést!

Külön modul segít az anyatehéntartás támogatás igénylés összeállításában. Csak kijelöljük a támogatásba általunk bevonni tervezett egyedeket, a program pedig jelzi a tehén/üsző arányt, a vemhességvizsgálat alapján várható, ill. már ténylegesen megtörtént ellések arányát.

Külön menüpont segíti a gazdálkodási napló kitöltését, a létszám hatóság igényeinek igazodó bontásban történő bemutatásával.

Az MCTE tagjai az egyesület számára történő tenyésztési és termelési adat küldését is a programmal tehetik meg. A program minden, az utolsó jelentésküldés után rögzített, módosított adatot összegyűjt és elküld, nem kell attól tartani, hogy valami kimarad, vagy éppen duplán kerül bejelentésre. A beérkező adatokat az ügyvezetésen szintén elektronikusan dolgozzuk fel, az – tartalmi és formai ellenőrzést követően – egyenesen a központi adatbázisba kerül.

A Godomár állategészségügyi modulja képes a gazdaság teljes gyógyszerkészletét kezelni, a gyógyszerfelhasználást, kezeléseket, diagnosztikai vizsgálatok eredményeit tárolni és nyomon követni. Lehetőség van vakcinázási- ill. szűrővizsgálati tervet felvinni a programba, ami alapján az oltásra kerülő egyedek gyorsabban lekérhetők. Egyes egyedek és az egész állomány szintjén betegnaplót, gyógyszernaplót lehet készíteni a rögzített adatokból.

A program számos elemzéssel, kimutatással támogatja a tenyésztési eredmények értékelését, a gazdasági döntések meghozatalát. Az állományra vonatkozó ellési %, borjúkiesés, egy tehénre jutó borjúhústermelés, szaporaság, átlagos két ellés közötti idő, átlagos választási súlyok (ivaronként, első borjas vs. többször ellett tehenek esetében) stb. néhány gombnyomással lekérhető. Célpárosítás előkészítése, minősítés, vagy selejtezés előtt megtekinthető a tehenek egyedi életteljesítménye (ellésszáma, két ellés közötti ideje, borjai választási indexe), így tényadatok alapján dönthetünk egy-egy egyed sorsáról.

A napi munkáknál is segítségünkre lehet a Godomár: vemhességvizsgálat, választás, súlymérés stb. előtt listát készíthetünk és nyomtathatunk az adott állatcsoportról. Természetesen csoporton belül szűkíteni is tudunk bizonyos szempontok szerint, pl. csak a 6-7 hónapnál idősebb borjakat listázzuk az adott gulyában. Így a választási súlyt csak fel kell írni a megfelelő azonosító mellé. Kényelmes megoldás, és még az elírásból adódó bosszúság is kevesebb.

Ha hordozható számítógépre telepítettük a Godomárt, lehetőség van az állatok mellett állva, közvetlenül a gépre rögzíteni az adatokat. Ennek megvan az az előnye, hogy pl. vemhességvizsgálatkor, csoportosításkor, mesterséges termékenyítéskor nem csak utólagos rögzítésre, hanem a programban tárolt adatok alapján gyors és egyszerű előzetes tájékozódásra is módunk nyílik az egyeddel kapcsolatban. Így pl. vemhességvizsgálatkor a vizsgálatot végző személy úgy kezdheti meg a vizsgálatot, hogy ismeri a tehén előéletét, utolsó ellésének, termékenyítésének időpontját, esetleges korábbi szaporodásbiológiai problémáit és azok kezelését. Csoportosításkor pedig a vemhességi állapot, az apai származás és egyéb adatok alapján könnyen, gyorsan el lehet dönteni, hogy a vemhes csoportba, vagy melyik bika alá kerüljön a tehén.

A program fejlesztése mindemellett jelenleg is folyik, előre láthatólag 2012 második felére elkészülnek a jelenleg még csak tervezett további telepirányítási programrészek is. Ilyen például a takarmányozási modul, mely a létszámadatokra építve a gazdaság takarmányozási, takarmánygazdálkodási feladatait fogja segíteni. Lesz még krotáliakészlet-kezelő, marhalevél-nyilvántartás, trágyaképződés-nyilvántartást segítő modul, KSH jelentés. Tervben van egy teendőkre figyelmeztető modul elkészítése is, mely a program által ismert eseményekre, teendőkre tud majd emlékeztetni, mint pl. közeljövőben várható ellések, választandó borjak, vakcinázandó állatok a vakcinázási terv szerint, régóta tenyésztési eseménnyel nem rendelkező tehenek, élelmezés-egészségügyi várakozási idő lejárata, vagy éppen az anyatehéntartás támogatással kapcsolatos birtokon tartási kötelezettség lejárata. Jelezni tudja majd a takarmány-, krotália-, gyógyszerkészlet kritikus szint alá csökkenését is stb.

A Godomár – moduláris felépítésének köszönhetően – sokoldalúan alkalmazható, minden felhasználó, gazdálkodó megtalálhatja benne a számára hasznos funkciókat, lehetőségeket. A Magyar Charolais Tenyésztők Egyesülete a Godomár program folyamatos fejlesztésével igyekszik tagjai tenyésztői munkáját és a hatóságok által előírt jelentési kötelezettségeit megkönnyíteni. Minden alkalmazója igényei szerint eldöntheti, hogy csak pl. létszámnyilvántartásra, vagy akár komplett telepirányítási rendszerként üzemelteti a programot. Előbbi esetben kevesebb a rögzítendő adat, ami kevesebb munkával jár, utóbbi esetben viszont a többlet munkáért bőséges plusz szolgáltatást nyújt a Godomár.

Dr. Török Márton – Dr. Domokos Zoltán

Kondíció pontozás (USA)

Közzétéve itt: Szakcikkek

Az állományműködés hatékonyságának javítása

(Írta Darrh BULLOCK, a Kentucky Egyetem docense, fordította Domokos Zoltán)

Charolais Journal 2000. október

A gyenge pontok kezelése minden vállalkozás működtetésénél fontos szempont, és ez alól természetesen a húsmarha ágazat sem kivétel. Emelkedő költségekkel és ezt nem követő bevételekkel a szarvasmarha tenyésztőknek állandóan ki kell értékelniük az ágazat irányításának gyakorlatát a költséghatékonyság szintjének megállapítása érdekében. Egy mindig költséghatékony ágazatmenedzselési technika – bár nem széles körben használt – a tehénállomány kondíciójának pontozása. A tehénállomány kondíciójának ponto>zása segít a takarmánygazdálkodásban (azokhoz juttatja a takarmányt, amelyeknek szükségük van rá), és korrektív intézkedések végrehajtása esetén javítja az állomány reproduktív teljesítményét. Az állomány menedzselésének ez a technikája kevés időt vesz igénybe, ugyanakkor nem igényel külön költséget, ráadásul alacsonyabb takarmányköltség mellett képes magasabb borjúszaporulatot biztosítani.

Miért van szükség a kondíciópontozásra?

Ha nem kívánja a kondíciópontozás (KP) alapján takarmányozási csoportokba szortírozni a marháit, akkor nem szükséges az idejét KP-re fecsérelnie. Azonban, ha ön meg akarja csinálni a KP-n alapuló csoportosítást, és az állatokat külön fogja kezelni, mindenekelőtt az állomány megjelenése és termelékenysége fog javulni.

Reprodukció. A később taglalásra kerülő, szaporodási teljesítményre irányuló kutatás kimutatja, hogy a tehenek optimális kondíciója 5 és 7 között van. Ezzel szemben az 5 alatti kondíciójú teheneknek alacsonyabb a reprodukciós teljesítménye. E tanulmány eredménye szerint a 7 feletti tehenek reprodukciós teljesítménye nem csökken, bár ha ebben a kondícióban tartjuk a teheneket az a takarmányforrások nem gazdaságos hasznosulását jelenti. Ezek a vizsgálatok kimutatják, hogy az ellés előtt és az újravemhesülés időszakában optimum alatti kondíciójú teheneknek csökken a reprodukciós teljesítménye. Ez alacsonyabb ellési %-ot és/vagy a két ellés közötti idő kitolódását fogja eredményezni. Nem jó ötlet a tehenek kondícióba hozásával várni a leellésükig. A tehén ekkor már egy takarmányozásilag stresszes állapotban vannak a csúcslaktáció következtében, így a laktációs igényei kielégítése, valamint az egyidejű kondícióba hozás bonyolult lehet. Az elsőborjas tehenek ezen kívül is figyelmet igényelnek, mivel a további növekedésük is külön energiát igényel.

A takarmányozás hatékonysága. A legtöbb tenyésztő a borjak választásakor minden évben különböző kondícióban találja a teheneit. Ha ezeket a teheneket együtt kezelik, akkor a termelés hatékonysága valószínűleg csorbát szenved. Ha a teheneket átlagos színvonalra takarmányozzuk, akkor a kövér tehenek kövérek maradnak és a vékony tehenek soványak. Amennyiben az állatokat úgy tartjuk, hogy a gyenge kondíciójú tehenek gyarapodjanak, akkor takarmányt pazarolunk a megfelelő és a túlkondícióban levő tehenek esetében. Ilyen körülmények között sohasem javasolnánk, hogy az állományt oly módon etessük, ami a túlkondícióban lévő tehenek kondíciójának csökkenéséhez vezetne, az állomány többi részére gyakorolt reprodukciós hatás következtében. Ezek miatt a nagyon fontos szempontok miatt a kondíciópontozásnak minden tenyésztő menedzselési tervében szerepelni kell.

Mikor kell a kondíciópontozást végezni?

Választáskor – az állomány gondozásának egyik eszközeként – javasolt a kondíciópontozás elvégzése. Ekkor a tehén éppen befejezte a tejtermelési periódust és remélhetőleg vemhes a következő borjával. Ez az a periódus a termelési ciklus során, amikor sok tehén a leggyengébb kondícióban van, ugyanakkor ez az optimális ideje, hogy megpróbáljuk az állatok elvesztett kondícióját visszahozni. Bár a vemhesség utolsó harmada némi takarmányozási megerőltetést ró a tehénre, ez mégsem olyan nagy, mint a laktáció. Ez szintén az az időszak, mely elvezet a borjazáshoz és az újra vemhesüléshez, és amint korábban említettem a tehenek kondícióban tartásához vagy súlygyarapodásához ez egy fontos időszak.

Hogyan végezze a kondíciópontozást?

A kondíciópontozás (KP) egyszerűen a tehén energiaháztartásának megbecsülése, ami alapvetően az állat zsírosságának becslésére terjed ki. A bírálat pontossága nem is annyira fontos, mint inkább a kondíció alapján történő rangsorolása, bár némi segítséggel a legtöbb tenyésztő meglehetősen pontos. A táblázatban bemutatott pontozási rendszer M. W. Richards és munkatársai kutatásain alapul, amelyet 1986-ban tettek közzé. Ez egy kilencpontos, a húsmarha-tenyésztésben általánosan használt módszer. Ez a rendszer a vizuális becslés és tapintás alapján nyújt tájékoztatást, bár a látottak alapján való becslés önmagában is megfelelő. (Lásd a mellékelt fotókat 4-7 KP-ú állatokról.) Az állatok lepontozása csak az első lépés, amit követnie kell a marhák takarmányozási csoportokba való szétválogatásának.

A KB alapján a takarmányforrásokat annyi féle szinten porciózhatja, amennyi módon óhajtja. Ha sokféle kondíciójú állatai vannak, akkor, akkor szükséges lehet három takarmányozási csoportba szortírozni az állatokat: az egyik a kondíciójavító, a másik kondíció megtartó, a harmadik kondíció csökkentő takarmányozásban részesüljön. A legtöbb tenyészet két takarmányozási csoport létesítését követeli meg: egyet az elfogadható kondíciójúaknak, egy másikat pedig azoknak, amelyeknél a kondíció javítása szükséges. Ebben a rendszerben, a megfelelő kondíció elérésekor a tehenek áttehetők a kondíció megtartó csoportba.

Gyakorlatias szabály, hogy megközelítőleg 45 kg gyarapodás emeli a kondíciópontszámot eggyel. Ehhez hozzáadódik a méhmagzat súlygyarapodása (magzat + magzatvíz), ami a vemhességi idő utolsó harmadában további közel 45 kg-ot jelent.

Szükséges-e selejteznem a gyenge, vagy túlkondícióban levő teheneimet?

Feltehetőleg nem. A szarvasmarha testkondíciója sok genetikai és környezeti faktor ellenőrzése alatt áll. Két fő szempont a tehenek selejtezésére, a genetikai és a pénzügyi ok, attól függően, hogy közelítjük meg a kérdést.

Genetikai szempont. Sok genetikai faktor és genetikai – környezeti interakció (kölcsönhatás) hatásától függ, hogyan tartja egy tehén a kondícióját. Először is a tehén testkondíciója közvetlenül genetikai ellenőrzés alatt áll. Más szavakkal: genetikai különbségek vannak a szarvasmarhák hústermelő képességei között, és a takarmányhasznosításban meglévő különbség eredményezi néhány tehénnél, hogy kövérebb, mint a többi. Vannak egyéb, a kondícióra közvetetten ható genetikai faktorok is, mint például a felnőttkori méret, a borjú növekedési üteme és a tejelőképesség. Azoknak a teheneknek, amelyek nagyok, nagymennyiségű tejet termelnek, valamint nagy borjút nevelnek, sokkal nehezebb megtartaniuk a kondíciójukat, még kiegészítő takarmányozás mellett is. Mindamellett, ne vezesse félre az a közkeletű hit, hogy egy választáskor kövér tehén gyenge tejtermelő munkát végzett, mivel nem szükségszerűen ez az oka. Valójában azt szeretnénk, hogy a teheneink jó tejtermelők legyenek, miközben megtartják a kondíciójukat is. Ha egy tehén nem tudja megtartani a kondícióját, és nem vemhesült újra, nem számít, hogy előzőleg milyen jó borjút nevelt.

Pénzügyi szempont. Ha egy olyan tehene van, amit minden évben kiegészítő takarmánnyal kell etetni, hogy újra fogamzóképes kondícióba kerüljön, akkor önnek fel kell becsülnie, hogy vajon a tehene gazdaságosan termel-e, vagy sem. Ha a kondícióromlásnak az az oka, hogy mivel nagy borjút nevel minden évben, talán gazdaságosan termel, de ha a túlzott kondícióromlás csak azért következik be, mert rosszul hasznosítja a takarmányt, akkor valószínűleg itt az ideje a selejtezésnek.

Vegyük tekintetbe, hogy a gyenge, vagy túlságosan zsíros kondíció nem biztos, hogy az állat hibája. Ha az állomány egészével probléma van, itt az ideje újragondolni a takarmányozási programot.

Az alsó szint menedzselése

A testkondíció pontozás egy egyszerű és nem drága eszköze az ön szarvasmarha-tenyészetéből származó profit növelésének. Ez a menedzselési gyakorlat annyira egyszerű, mint látvány alapján felbecsülni a teheneket, két takarmányozási csoportba osztani őket, és annak megfelelően takarmányozni. Mindaz, amit ön ettől kaphat: a takarmányforrások jobb elosztása, jobb reprodukciós teljesítmény és még egy eszköz, mely segít az ön tehénselejtezési döntéseinek meghozatalában. Ez a választási időszak alkalmas arra, hogy ezt az állománykezelési, menedzselési eszközt is bevesse a tenyészetében.

A testkondíció pontozás kategóriái (KP)

Vékony kondíció

1. Nagyon sovány: nem érzékelhető zsír a gerinc felett, a csípőn vagy a bordákon. A farbúb és a bordák meglehetősen kiállnak.
2. Gyenge: még nagyon sovány, de a farbúb és a bordák már nem állnak ki annyira. A gerinc még éles, de már van némi szövet a gerinc felett.
3. Vékony: mikor a bordák még elkülöníthetők, de már érintés esetén nem olyan élesen. Már némi zsír is található a gerinc mentén és a farbúb felett.

Határeset kondíció

1. Kissé sovány, mikor a bordák egyesével már nem láthatóak. A gerinc még kiálló, de inkább körkörös tapintású, mint éles. Van némi zsír a bordák és a csípőcsontok felett.

• Optimum / közepes kondíció

1. Közepes, alapvetően jó megjelenésű. Szivacsos tapintású a bordákat fedő faggyúréteg és a farbúb mindkét oldala faggyú borítottságú.
2. Jó közepes, mikor erőteljes nyomás alkalmazása szükséges a gerinc megérzéséhez. A bordák és a farbúb fölött nagy mennyiségű faggyú van jelen.
3. Jó, amikor a tehén húsosnak tűnik és némi faggyú is van rajta. Szivacsos faggyúréteg van a bordák felett, és a farbúb körül. A faggyúfoltok nyilvánvalóvá válnak.

Zsíros kondíció

1. Kövér, mikor húsos és túlkondícióban van. A gerincet szinte lehetetlen kitapintani. Nagy faggyúdepók vannak a bordák felett és a péra alatt. Egyenetlen faggyúréteg található a testfelszínen.
2. Elhízott, különlegesen- pocsékolóan kövér, néhol kiemelkedően sok faggyúréteg és gátlón kövér a megjelenése. A farbúbot és a csípőcsontokat teljesen betemeti a faggyú. A csontstruktúra többé már nem látható. Az állatok mozgásképessége megromlik.

Az állatok előkészítése kiállításra

Közzétéve itt: Szakcikkek

Az állatok előkészítése kiállításra

(Young cattleman – American-International Charolais Association 4-6. oldal)

Fordította: Domokos Zoltán

Amire szüksége van a terve megvalósításához

Egy tanácsadóra, aki szükség esetén segít.

Kötőfékre, hosszú szárral.

Kefére.

Állatfésűre.

Kiállítási pálcára.

Türelemre és megértésre: Vegye tekintetbe, hogy az állata jobban meg van ijedve a kötőfékbe szoktatás folyamatától, mint ön.

Feljegyzések

A jó szarvasmarhatenyésztővé válás előfeltétele az adatok pontos és folyamatos feljegyzése. Kezdje minden jelentkező költség nyomon követésével, amelyek az előkészítési programból erednek. Ez magában foglalja az állata vásárlási értékét, a takarmány, a felszerelések, az állatorvosi költségeket, a szállítást és minden egyéb költséget. A teljesítményadatok folyamatos feljegyzése az előkészítés során, így a súlyok, gyarapodások bizonyos időszakonként a takarmányozás során, szintén segíteni fog önnek, hogy a tervét sikeresen megvalósítsa.

A borjú környezete

Mielőtt elkezdené az állata betörését, az állat számára fontos, hogy hozzászokjon ahhoz a környezethez, ahol a szoktatása, betanítása történik. Az is nagyon fontos az állatnak, hogy önt már ez idő alatt megismerje. Az állat kötőfékhez szoktatása előtt néhány héten át tartó etetésével és gondozásával, kölcsönös bizalmon alapuló viszonyt alapoz meg az állatával.

Az nem szükséges, hogy gondosan kimunkált környezetet alakítson ki az állat kötőfékhez szoktatásához, de az ideje és energiája belefektetése elengedhetetlen. Jól beválik a betanítás alatt egy nagy terület – például egy pajta – jól megközelíthető kisebb boksszal. A kis boksznak sok erős oszlopa kell legyen, hogy hozzáköthessük az állatot a folyamat kezdetén.

Hagyjuk az állatot szabadon rohangálni a pajtában vagy egy kis szakaszlegelőn, hogy megismerkedjen a környezetével. Etessük az állatot szénával ezen a területen, álljunk hozzá közel, mikor eszik és beszéljünk hozzá. Sokan úgy találják, hogyha rádiót üzemeltetnek az istállóban, az segíthet hozzászoktatni az állatot a zajhoz.

Azért, hogy az állat megszokja a bezártságot a bokszban, rekesszük be néhány percre minden nap (reggel és este). Etessük az állatot abrakkal a bokszban, és ez okot ad az állatnak, hogy élvezze a kis bokszba rekesztés idejét.

A kötőfék bevezetése

Itt az ideje, hogy megismertesse az állatot a kötőfékkel. Először szorítófolyosóban fogjuk meg az állatot. Fontos, hogy megtanulja az állat, nem képes elszökni öntől.

Miután először megfogta az állatot, hagyja kb. egy hétig kötőféket lógva vonszoltatni az állattal. Az állat megszokja a kötőféket, miközben az állat megtanulja elfogadni, hogy elinduláskor megáll, ha a laza kötőfékre lép.

Ez idő alatt sűrűn ellenőrizze az állatot, figyelve, hogy nincs-e megdagadva az állkapocs alatt, vagy az orra felett keresztben. Ha bármiféle duzzanatot talál, távolítsa el a kötőféket minden nap.

Az állat lekötése

Még egyszer: türelem és megértés, szakértő segítséggel, kulcsfontosságú tényezők ebben a stádiumban.

Hozza az állatát a bokszba. Nyugodtan, kapkodás nélkül fogja meg a kötőfék végét. Ha a kötőfék vége elrojtolódott, elkopott, esetleg szükség lehet a kötőfék cseréjére. Kösse az állatot egy biztonságos, erős póznához. Amikor az oszlophoz vezeti az állatot, semmiképpen ne tekerje magára a kötőféket. Megsérülhet és az állatot is megijesztheti vele.
Fontos, hogy ne kössük az állatot olyan rúdhoz, vagy olyan helyhez, amely lehetővé teszi számára, hogy előre és hátra forogjon, miközben meg van kötve. Kösse meg az állatot annak szemmagasságában. Ha lejjebb, vagy magasabban köti meg, megsérülhet a kötőfék húzása, rángatása következtében.

40-50 cm hosszú kötélre kösse az állatot. Ha túl hosszúra köti, az állat belegabalyodhat és megsértheti magát. Ezt a fázist segítséggel végezze. Maradjon egy ideig az állattal és ellenőrizze rendszeresen.

Első alkalommal a legjobb csak 15 percig lekötve tartani az állatot. Hosszabb ideig történő lekötve tartása duzzanathoz és fájdalomhoz vezethet a kötőfék miatt. Hét, tíz nap alatt fokozatosan növelje az időt, míg az állatát lekötve tartja.

Amikor este szabaddá teszi az állatot, ne engedje meg, hogy kitépje a kötőféket a kezéből. Amikor még áll az állat, lassan vegyük le a fejéről a kötőféket. Ez fogja megtanítani az állatot, hogy tisztelje önt és a kötőféket.

Az állat megérintése

A második, harmadik napon elkezdheti az állat megközelítését és megérintését. Ezen a ponton a legjobb oldalról megközelíteni az állatot – nem szemből. Ha az állat meglehetősen nyugodt, akkor lassan közelítse meg és simogassa meg a vállát a kezével. Beszéljen az állathoz, mivel az állat önbe vetett bizalmát próbálja kifejleszteni.

Napról napra több időt fordítson az állat simogatására. Használjon lassú és megfontolt mozdulatokat. Amikor az állat ezt elfogadja, kezdje el kefélgetni a vállán, kis gyökérkefével. Nem sok idő múlva az egész testét kefélgetheti és lecsutakolhatja.

Az állat vezetése

Körülbelül egy hét múlva, ha az állat betört annyira, hogy áll a kötél végén, vezesse a bokszában, mielőtt kiengedné. Segítséget igénybe véve húzza az állatot előre, és utána enyhítsen a kötőfék húzásán. Mindig tartsa szem előtt, hogy nyugodt legyen és eleinte néhány lépés megtételét is értékelje haladásnak. Fokozatosan egyre több ideig vezesse az állatot. Amikor már úgy érzi, hogy kényelmesen vezeti az állatot a bokszban, kezdje meg a jártatást egy nagyobb területen. Vegyen maga mellé segítséget, aki követi az állatot és mozgatja azt, ha megáll. Az első néhány alkalommal erre feltétlenül szükség lehet, amikor az állatot a bokszon kívül jártatja.

A kiállítási pálca

A kötőfékhez szoktatás utolsófázisainak egyike: megtanítani az állatot, hogy reagáljon a kiállítási pálcára. A szilárd helyhez kikötött állatot közelítsük meg és lassan vakarjuk meg a hátát a bottal. Fokozatosan, hirtelen mozdulatok nélkül vigyük a pálcát az állat hasa felé, és könnyedén vakarjuk meg a köldöke közelében. Az állat először nagyon ideges lesz, de folyamatos munkával és türelemmel hamar elfogadja a simogatást. Nem sok idő múlva a megfelelő helyzetbe mozgathatja az állat lábait azzal, hogy a körmei között a párta magasságában a pálcával kicsi nyomást gyakorol.

Egyszer, amikor ön és az állat megszokták a kiállítási pálca használatát, kezdje el vele vezetni az állatot. Vezetés közben állítsa meg az állatot különböző helyeken, simogassa meg a hasát és állítsa alá a lábait derékszögben. Jegyezze meg, hogy a kiállítási pálca egy hasznos segédeszköz és nem arra való, hogy nyersen bánjanak az állattal.

Az utolsó simítás

Fontos, hogy az állatával minden nap foglalkozzon. Minél többet dolgozik vele, annál jobban fog együttműködni. Amikor az állat jól betört, akkor kezdje el az állat mosását. A mosás még inkább segít az állat megnyugtatásában.

Ebben a helyzetben magasan tartott fejjel rögzítse az állatot. Ez segíteni fog megtanítani az állatot a megfelelő fejtartásra, a lábai helyzetének kiállításkor elvárt pozíciói felvételével együtt.

Néhány hét múlva egy jól betanított állata lesz, mely már majdnem képes megmutatni magát. Vegye figyelembe, hogy a nyugalom és megértés fontos alkotórészei a sikerének. A kötőfék alá törési folyamat köteléket épít fel ön és az állata között, ami előnyt fog önnek jelenteni a későbbiekben a kiállítási ringben.

Tiszta környezet

Az ön állata környezetének kialakítása során fontos szó, és emlékezni kell rá, hogy “funkcionális”. A legmegfelelőbb egy hűvös, napmentes hely a napsütéses időszak folyamán, és megfelelő terület az állat esti gyakoroltatása céljából.

Valószínűleg tapasztalni fogja, hogy bonyolult jó szőrzetet növelni az állatán a forró nyári hónapok folyamán. Amit tennie kell: az állat napfénymentes helyen való tartásával becsapni a természetet. Elméletileg állítható fényerejű istállóban tartva az állatait, mesterségesen lerövidíthető a nappalok hossza, ami segíti az állat szőrének képződését. Ventilátor bokszban való használatával szintén hűthetjük a környezetet, ezzel segíthetünk az állat jobb komfortérzetének kialakításában, így a szőrzet növekedésében.

Az állat környezetét külső élősködőktől mentessé kell tenni. Konzultáljon a helyi szaktanácsadó irodával, vagy szövetkezet szakembereivel mielőtt egy területet paraziták ellen lepermetezne. Néhány termék használata irritálhatja az állata bőrét.

Az állata komfortérzete megőrzésének a legkönnyebb, és valószínűleg a legfontosabb módja az istálló naponkénti takarítása.

Takarmányozás

Fontos, hogy az állatát kiegyensúlyozott, teljes értékű takarmánnyal lássa el, hogy bőrét és szőrzetét megfelelő kondícióban tartsa, valamint megfelelő energiával lássa el. Továbbá, figyelje meg az állatát evés közben. Ezzel véleményt alkothat annak takarmányfelvevő képességéről, és a takarmányfogyasztásra fordított időről.

Az állata takarmányadagja tervezésekor vegye figyelembe, hogy nagy energia bevitele nem támogatja a nagy szőrzetnövekedést a forró nyári hónapok folyamán. Tehát figyelje meg az állata táplálkozási szokásait, és annak megfelelően korrigáljon. Sokszor az állatok nem esznek megfelelően, ha forróság van.

Biztosítson az állatának jó tisztavíz ellátást és bőséges só mennyiséget. Sok tipikus takarmányadag hiányában van azoknak az alkotóknak, amelyek sót tartalmaznak.

Jó gyakorlat a kiállításra menetel előtt hozzászoktatni az állatát, hogy akkor is egyen és igyon, amikor meg van kötve. Kezdheti az állat szokásos helyen történő takarmányozásával, de megkötve. Ezután változtassa meg a takarmányozás helyszínét, kösse egy masszív tartóoszlophoz és etesse földre helyezett tepsiből, ládából. Úgy kösse meg az állatot, hogy az kényelmesen ehessen a tepsiből (ládából).Lassan közelítse meg az állatot az etető tepsivel, és lassan tegye elé, mivel az álltok gyakran megijednek tőle és az egyéb tárgyaktól, amiket nem ismernek.

Szintén jó ötlet, hogy már ez idő alatt olyan vödörből itatja az állatát, mint amilyet a kiállításon is használni fog.

Gyakorlat

Az ön kiállítási marhája egy “atléta” és megfelelő gyakorlás nélkül az ön atlétája elveszítheti az izomtónusát.

Gondoskodjon az állata számára kis legelőszakasz, vagy parcella biztosításával gyakorlási, mozgási lehetőségről az est folyamán. Azokat az állatokat, melyek egész nap istállózva voltak, vagy megkötve egy pajtában, játékosan ficánkolónak fogja találni, amikor szabadon engedi az esti órákban.

Néhány percet minden reggel és (vagy) este az állat vezetésével kell töltenie, úgy hogy segítő is rendelkezésre álljon. Az állata vezetése nem csak felkészíti önt és az állatot a kiállítási ringre, de lehetőséget nyújt az állatnak a testmozgásra is. Amikor vezeti az állatát, bátran sétáltassa élénken, és tartsa a fejét magasan fel.

Kefélés, kefélés, kefélés

Nem tudja túl sok ideig kefélni, csutakolni az állatát. Jó gyakorlat, hogyha naponta legalább húsz percet tölt az állata kelélésével. Gyökérkefével történő élénk tempójú kefélés élénkíti a természetes olajak termelését a szőrben és elősegíti annak növekedését. Éppen ezért nagyon is evidens, hogy a kiállítók a kiállítások alkalmával nagyon sok időt fordítanak az állataik kefélésére.

Kilencven, százhúsz nappal az első nyári kiállítása előtt, nyírja meg az állatát. A szőrzet lenyírásával eltávolítja a régi elpusztult, “avas” szőrzetet, amivel elősegíti az új szőrzet növekedését.

A következő lépés az állata hidegvízzel történő locsolgatása, ami szintén elősegíti a szőrzet növekedését. Sok profi kiállító öblögeti és keféli az állatát kora reggel és késő este. Sok tapasztalt szakértő hiszi, hogy a szőrzet növekedését javítja, ha a marhákat minden este benedvesíti.

Amikor megmossa az állatát, használjon gyenge szappant. Néhanapján balzsammal öblítse át az állatát, hogy puhítsa a bőrét. A balzsam lágyító hatása az állat szőrzetén még a hullámokat és göndör tincseket is kihozza. Ha az állat környezetét tisztán tartja, és azt rendszeresen keféli, az öblögetés helyettesíthet néhány szappanos “fürdőt”.

Vésse az eszébe, hogy nem tudja túl sokat kefélni az állatot! Ha azt gondolja, hogy már eleget kefélte az állatot, akkor kefélje még egy kicsit tovább!

Dolgozzon jól folyamatosan

Amikor a felkészítést tanulja, kezelje a dolgokat egyszerűen és természetesen. Az állata sokkal jobban fog kinézni, ha ez a jó kefélés, öblögetés és a kemény munka következménye.

A kiállítási előkészítés tanulásának a folyamata soha nem ér véget. Ez sok gyakorlásba, munkába (kefélésbe) kerül. Minden állatot különböző módon kell előkészíteni. Látogasson el nagy kiállításokra, figyelje meg a profikat, és ne féljen kérdéseket feltenni. Legyen türelmes és dolgozzon keményen. Legyen lelkiismeretes a munkájában és a siker nem marad el.

Köröm igazítás

Megfelelően vágott és karbantartott körmök lehetővé teszik, hogy normálisan fejlődjön az állat lábvége és a lába. A körmöket azért kell vágni és karbantartani, hogy javítsa az állat megjelenését a kiállítási ringben. Megfelelő lábvég védelem megköveteli, hogy az állat körme úgy legyen levágva, hogy eltávolítsuk a köröm túlnőtt részét. Mindig vegye igénybe tapasztalt szarvasmarhatenyésztő, szaktanácsadó, vagy állatorvos segítségét, hogy megtanulhassa a megfelelő technikát és elkerülje sajátmaga, vagy az állata sérülését.

Szarvtalanítás

A charolais egy természetesen szarvalt fajta, de sok tenyésztő tenyészt genetikailag szarvatlan charolaist. Az USA-ban megkövetelik, hogy minden élőállat kiállításon szarvtalanítva legyenek az állatok. A szarvtalanítás egyszerű operáció, de tapasztalt személy segítségével kell elvégezni. Az állat korától függően kémiai, vagy műtéti úton hajtható végre a szarvtalanítás. A műtéti eljárás bármely korban sikeresen végrehajtható, de az állatnak erősnek és kivirultnak kell lennie, amikor az operáció lezajlik. Szarvtalanításra az ősz, vagy tavasz a legjobb időpont, mivel a legyeknek ilyenkor viszonylag alacsony a száma.

Az állatok szarvtalanításakor tiszta, jól szellőző területen kell őket tartani a jó megfigyelés érdekében. Ha a legyek jelen vannak, alkalmazzon légy riasztót, vagy fenyőkátrányolajat, hogy távol tartsa őket a sebtől.

Segédlet az elletés ütemezéséhez

Közzétéve itt: Szakcikkek

Üszők tenyésztésbe állítása

Közzétéve itt: Szakcikkek

A tenyészüsző előállítás

Írta: Heather Smith Thomas, fordította: Domokos Zoltán

Megjelent a Charolais Journal 2001. októberi számában

Sok tenyésztő számára nem praktikus a tenyészüszők tehenektől elkülönített tartása. Egy modern üszőnevelő program megoldhatja ezt a problémát.

A Heartland Cattle Company (Heartlandi Szarvasmarha Társaság) kereskedelmi céllal neveli a tenyészüszőket, és ugyanakkor kutatási centrum is. Mc Cooktól hat mérföldre dél-keletre Nebraszkában található. 4000 állat nem legeltetéses (drylot yard) tartására alkalmas a telep, mely szokásos és szerződéses üszőnevelést is végez. A választott borjak egy tenyésztésbevétel előtti perióduson mennek keresztül, mesterségesen termékenyítik őket, majd 45-90 napos vemhesen hazaszállítják.

Dr. Patsy Houghton vezető menedzser elmondása szerint szokásos programjuk az üszők nevelésének, mesterséges termékenyítésének és aztán eredeti tenyészetükbe való visszaküldésének körforgása. Szerződéses programjuk a vásárlásra, nevelésre, mesterséges termékenyítésre összpontosít, majd a vásárlók igényeinek megfelelően fajta genetika, felnőttkori méret, vehem apa, borjazási dátumok stb. szerint csoportosít.

A program szintén tartalmazza a tenyészüsző kutatást és ez lehetővé teszi számukra, hogy a takarmányozás, reprodukció és állategészségügyi programok legutóbbi előnyeit alkalmazzák – mindet, amelyek hozzájárulnak a reprodukció hatékonyságának továbbfejlesztéséhez.

Houghton elmondja, hogy az üszők legnagyobb része előre le van szerződve. A Heartlandi Szarvasmarha Társaság tenyészüsző értékesítést tartott 1998-ban: Olyan nyilvános eseményt, amely megismerteti az emberekkel ezeket az üszőket. Tudták, hogy 300-325 $ árelőnyt hoznának, és hoztak is az az évi legmagasabb üszőértékesítési árak felett – ami nem volt a legjobb piaci év. Ez volt az, amit kerestek; igazából nem akarták őket olyan évben nyilvános piacra vinni, amikor magasak az árak. Kommersz marhatenyésztők szemszögéből, ha olyan üszőket állítanak elő, amelyek 1300-1400 $-jukba kerül, lehetett volna egy vásárlójuk évente, de végső soron elveszítették volna a vásárlói bázisunkat, mivel a kommerszmarha-tenyésztők nem lettek volna képesek ennyi fizetni az üszőkért. Nem akarták kitenni a marhát annak, hogy lesz-e aki ilyen áron is megveszi. Bár, ha nyilvános piaci megmérettetésnek teszik ki az állatokat, akkor megveszik. A dolgok egyike, amit szeretnek az előszerződési programukban, hogy közeli kapcsolatba kerülnek az ellátóikkal és a vásárlóikkal, valamint segíthetik a vásárlóikat azon marhák megtalálásában, amelyek értékarányos áron fognak számukra dolgozni.

Azt mondja, céljaik egyike, hogy mentesítsék a szélsőséges kilengésektől a tenyészüsző piacot. 5-600 $-t is elérheti a jó és rossz években ez a különbség, és ezt 150 $-os szintre akarják szűkíteni. Valójában az összes üsző ára, amelyik keresztül ment ezen a programon és kikerült innen az elmúlt néhány évben, 150 $-os szórást mutat. Ez jó a cég ellátóinak, vásárlóinak és azoknak, akik kölcsönt nyújtanak számukra.

Az üszők legalább 90 nappal érkeznek a tenyésztésbevétel előtt. Elmondja, hogy programozott takarmányozási rendszert alkalmaznak, hogy optimális tenyésztésbevételi súlyt érjenek el. A megcélzott tenyésztésbevételi súly a fajtától függően változik. Például a charolais üszők csoportjánál nagyobb ez a súly, mint egy kommersz fekete, vagy szarvatlan fekete üszőcsoportnál. Olyan arányú növekedést próbálnak megcélozni, amely megfelelő minden egyes marhacsoport számára, tekintettel a biológiai típusára, az állatok érkezéskori kondíciójára – attól függően is, hogy mennyi időt kell adniuk nekik a fogamzásra.

Houghton elmondja, hogy 35-45 nappal a tenyésztésbevétel kezdete előtt „egészségességi, szaporodásbiológiai alkalmassági vizsgálatot végeznek. Megmérik a medencét, vizsgálják a reproduktív traktust, értékelik az üszők funkcionális egészségi állapotát – szemek, fogak és állkapocs, köröm és lábszerkezet, tőgy – semmi mást, csak ami befolyásolhatja az üszők tehénkori hasznos élettartamát. Tenyésztésbevétel előtti értékelést készítenek, amelyet átadnak a megbízóknak, esetleg a selejtezési javaslatukkal együtt. Ha az ügyfél úgy kívánja, javaslatot tesznek a vehem apjára, ami leginkább megfelelő azokra az üszőkre. Kapcsolatba lépnek az ügyféllel és meghozzák a végső döntéseket a selejtezendő üszőkről. Ezt követően minél hamarabb eltávolítják a gyenge tenyésztési kilátásokkal bíró egyedeket.

Ha képesek vagyunk a nem termékeny és nem egységes üszőket a tenyésztésbevétel előtt eltávolítani, az csökkenti a tenyésztő tenyészutánpótlásra fordított összköltségét. Kiemeli, hogy ez segíti a tenyésztő készpénz forgalmát (nyereségességét – cash flow) ezen üszők hizlaldába helyezése által – a helyett, hogy az üszőnevelő programot végigcsinálnák velük.

Például a fejletlen reprodukciós traktussal rendelkező üszőt selejtezni kell, de a tipikus tenyésztő nem lenne képes megtalálni a következő őszig, amikor a vemhességi bírálatkor üresnek bizonyul és terheli az addig eltelt idő tartási költsége. Sokkal nagyobb költség ez, hogy ingyen, minden jövedelem nélkül tartjuk, mintha a tenyésztő végigviszi az üszővel ezt a programot.

Azok az üszők, amelyek bent maradnak a programban, ivarzás-szinkronizáláson mennek keresztül. Az állataiknak 30, vagy 45 napos mesterséges termékenyítési esélyt adnak. Egyáltalán nem alkalmaznak tisztogató bikákat a programban. Alapvetően abban különbözik a 30 és a 45 napos program, hogy mekkora szelekciós nyomást alkalmaznak a fertilitásra. Azoknak az embereknek, akik nagyobb szelekciós nyomást akarnak erre a tulajdonságra – amit egyébként ők támogatnak – a 30 napos programot javasolják. Ők egy kicsit kevesebb vemhesüszőt visznek haza, de ha hosszútávon csak azokat a vonalakat tartják meg, amelyek korábban vemhesülnek és nagyobb fertilitási értéket mutatnak, az emberek erre történő szelekcióját csak bátorítani tudják. Szintén javasolnak egy csupán 15 napos ciklust is, amely csak azokat az üszőket tartja meg, amelyek az első ivarzásra fogannak (ezek nem kapnak második esélyt). Sok ember nem elég bátor, hogy ezt kipróbálja, de van néhány tenyésztőjük, aki ezt teszi. Legtöbben a 30 napos ciklust választják, és van néhány, aki a 45 naposat.

45 nappal a kitűzött termékenyítési ciklus utolsó napja után az üszők ultrahangos vemhességi bírálaton esnek át. Ez igazolja a fogamzás idejét és az üresen maradt üszők kiszűrését szintén lehetővé teszi, úgyhogy csak a vemhes üszőket viszik vissza a tenyészetekbe.

Alapvetően a fedeztetés kezdetét 45-90 nappal követően viszik haza a vemhes üszőket.

A létesítményben 60-80-100 és 120-as csoportok elhelyezésére alkalmas karámok vannak, tágas hálóhelyekkel minden egyes állat számára.

Az üszők tömegtakarmányt esznek legelési lehetőség nélkül, de nagyarányú szálastakarmány (szecskázott zöldtakarmány) diétán vannak. Ezek a marhák a fejlődési fázisukban jellemzően 0,7 kg kukoricapelyhet kapnak átlagosan naponta: tehát nem kapnak túl sokat. Az adagjuk lucernaszéna, cirokszéna és siló keveréke. (A siló cirok és kukorica keverékéből áll, ami a növekedés igényeinek jól megfelel.) Ebben a programban az üszők nem állandóan ugyanarra a szintű gyarapodásra vannak beállítva – a vemhesítési időszak alatt kicsit javítjuk a takarmányukat. A takarmánykeverék összetétele attól függően változik, hogy éppen melyik fázisban vannak.

A program utolsó 45 napjában viszont egyáltalán nincs kukorica a fejadagban. Az üszők nagy tömegtakarmány adagon vannak, ami előkészíti őket, hogy visszatérjenek a legelőre. A tenyésztőknek figyelembe kell venniük, hogy a koncentrált takarmányon tartott marhák „összeesnek” amikor visszakerülnek a legelőre. Ezzel a könnyebb adaptációra készítik fel ezeket az üszőket. Az üszők hazaszállítását Heartland a módozatok széles variációjával követi nyomon: Szállítottak már öt mérföldre a kanadai határtól egészen az USA dél-keleti részéig. Ezek az üszők nagyon könnyen fognak újra alkalmazkodni a fűhöz, mivel úgy vannak takarmányozva és kellőképpen fejlettek, mondja Houghton.

Szintén elmagyarázza, hogy ennek az üszőnevelési módszernek az egyik nagy előnye a tenyészet jövedelmezőségének a növekedése. Nagyon sok szarvasmarhatenyésztő számára nem praktikus, hogy az üszőit a felnőtt teheneitől elkülönítve tartsa. E profi üszőnevelési program használatával csökkenthetjük a hétköznapi teendők mennyiségét a tenyészetben, és nincsen szükség azokra a takarmányforrásokra sem, amit az üszők igényelnek, ugyanígy a többlet munkaidőre, laborra, és arra a költségre, amit a mesterséges termékenyítési program igényel. Hertlandon az összes üsző mesterséges termékenyítésre kerül olyan nagy ismételhetőségű tenyészértékekkel rendelkező apaállatokkal, amelyek kiemelkedő genetikai értékűek fontos termelési tulajdonságokra nézve, beleértve a könnyűellést is. A tenyésztőnek nem szükséges könnyűellést örökítő bikákat vásárolnia, így kevesebb készpénzt kell kiadnia bikákért, és egyszerűbb a bikahasználati és legeltetési technológia a tehénállományban.

A heartlandi adatállomány azt mutatja ki, hogy az onnan kikerülő üszőknek 8 %-kal magasabb az újravemhesülési aránya az első ellés után, amikor összehasonlítjuk a tenyésztők saját tenyészetében felnevelt üszőivel. Ez részben a választástól az első ellésig terjedő időszak megfelelő takarmányozásának köszönhető, valamint a problémás üszők első ellés előtti kiemelésének és a korábban születő borjaknak – ami több időt biztosít az újravemhesülésre a tervezett határidőig.

„Nem csak jobban elvégzett munkát kap a tenyésztő azáltal, hogy fejlettebbek az üszők, és minden borjú kívánatos tenyészértékekkel rendelkező apától és mesterséges termékenyítésből származik, de amikor eltávolítja a tenyészetből az üszőket, a tenyésztő az elsődleges céljára koncentrálhat – ami hektáronként a lehető legtöbb kiló borjút előállítása a legelőn. A tenyésztő alapvetően legeltetéses állattartással foglalkozik, és nem képes ugyanezeket megtenni az utánpótlásra szánt üszőivel; amelyek nem termelnek bevételt két évig. Azzal, hogy máshol neveli fel az üszőit, a tenyésztő növelheti a felnőtt tehenei fajlagos számát a területén, és több kiló borjút választhat hektáronként. Arra használja fel a legelőkapacitását, ami a lehető legtöbb $-t termeli: felnőtt tehenek – és nem üszők – hasznosítják a fűforrást.”

A felnőtt tehenek hatékonyabban hasznosítják a tömegtakartmányt a nagyobb testkapacitásuk és alacsonyabb nettóenergia igényük miatt.

Az üszőnevelés ezen módszerének kritikusai úgy érzik, nem jó száraztakarmányon tartva nevelni, és aktívan etetni őket, sokkal jobb legelőn hagyni, ott ahol majd várjuk, hogy a jövőben is termeljenek.

Houghton ennek azzal mond ellent, hogy nem mindegy, hogy vannak ezek a marhák takarmányozva. Igen, száraztakarmányon vannak, de nem úgy takarmányozzák őket, hogy mindegy mibe kerül a vemhesítésük. Ezt arról az álláspontról közelítik meg, hogy érje el a megcélzott súlyt – ellenőrzött napi súlygyarapodás mellett. Ezek a marhák olyan módszerrel vannak takarmányozva, hogy nagyon könnyen alkalmazkodjanak újra a legelőntartás körülményeihez.

A Heartlandi Szarvasmarha Társaságnak az a filozófiája, az, hogy ha a tenyésztő a gazdasága saját forrásaiból (legelőről) több pénzt tud termelni, és jobban elvégzik helyette az üszőnevelést valahol máshol, akkor gazdaságosabb az üszőket elküldeni, hogy profi módon legyenek felnevelve.

Saját árbevételeinket azzal növelhetjük, ha a legelőinket olyan felnőtt tehenekkel hasznosítjuk, amelyek borjakat választanak le, és olyan saját üszőcsoportunk van, amely hazajöhet és jól fog termelni. Amit beleinvesztálunk ebben a kritikus 7-9 hónapban a választástól az első termékenyítésig, annak később visszajön az ára, mondja Houghton.

Az a filozófia, hogy az üszőnek kizárólag legelői körülmények között képesnek kell lennie növekedni és fejlődni, ezen kívül még ugyanazt is teljesíteni, mint egy felnőtt tehén – valószínűleg gazdasági csalódást fog okozni. Különösen számításba kell venni a megspórolt idő pénzben kifejezett értékét, és a visszakapott üszőktől várható fertilitás-növekedés cserearányát. Houghton úgy véli, hogy ez az elképzelés nem tér el attól, mint amikor egy 15 éves atlétától növekedést és fejlődést várunk el ugyanazon a bevitt kalóriaszinten, ami egy felnőtt embernek csupán testsúlya megtartásához elegendő. Álláspontja szerint ez az eljárás józan és megfelelő beruházás az üszőnek ebben a kritikus növekedési fázisában – 7-től 9 hónapig tartó periódus – mely sokszorosan visszatérül az állat produktív élettartama alatt, ha megfelelően hagyjuk fejlődni és az első termékenyítési ciklusa elején vesszük tenyésztésbe. Sokszorosan vissza fog ez annak térülni, aki jól csinálja. Ezzel párhuzamosan a gazdasága eredményességét is növeli, mivel hektáronként több húst állít elő.

Heartland kutatásokat is végez az üszőcsoportokkal takarmányozási, egészségügyi és reprodukciós témakörökben.

Körülbelül 20 projektet valósítottak meg az elmúlt 10 év során – mindenfélét a különféle termékek megtisztítása érdekében végzett FDA projektektől kezdve, nagyszámú egyetemmel való együttműködésig. A tőlük kikerülő adatokat néhány lényeges tézis megalkotásához is felhasználták. Szintén végrehajtottak nagyszámú sajáttulajdonú kísérletet, mivel eddig a pillanatig évtizedek munkájával 34 000 üsző adataival rendelkeznek. Versenyképesek, mert van idejük, tapasztalatuk és vannak adataik.