Utolsó módosítás 2019. nov. 18.
Charolais üsző

elado

Horn Péter akadémikus előadása Demjénben

(Javasolt a diákkal együtt olvasni az anyagot, vagy tekintse meg videó formájában!)

A Világ állati termék fogyasztása tojás, sertés és baromfi esetében óriási mértékben nőtt. Összességében az elmúlt ötven év alatt, a ’60-as évek közepétől megduplázódott, miközben a lakosság két és félszeresére nőtt. A római klub azt prognosztizálta, hogy világméretű éhínség lesz. Indiában Kínában e hatására indítottak népességcsökkentő programokat. De az éhínség nem következett be. Semmilyen előrejelzés nem veszi figyelembe, hogy időközben milyen technológiai fejlesztések történnek. Nem tudom megmondani, hogy milyen új találmányok fogják holnap az egész Világot befolyásolni.

Ha megnézzük a lakosság napi energia és fehérje fogyasztását a jövedelem függvényében öt kategóriában, akkor a legalacsonyabb energiafogyasztása durván másfélszerese a leggazdagabb csoporténak, míg az összes fehérje kétszeres, amiből az állatifehérje ötszörös. Ha nő a jövedelem, minden egyéb körülménytől függetlenül, mindig több állati fehérjét fogyasztanak. Ennek alapvetően a humán evolúció az oka. Az emberszabású majmok mind növényevők és nagyon ritkán jutnak állati fehérjéhez, a Homo Erectus és a Homo Sapiens kialakulása során elvesztettük a rostemésztő képességünk nagyrészét. Az agyunk olyan nagy lett, hogy 20 %-át igényli az összes energia felvételünknek. 3-4 éves és 12-13 éves kor között a humán gének lefékezik a serdülők növekedését. Akkor alakul ki a 80 Mrd-nál több agysejtjük a hihetetlenül sok egyedi kapcsolódással. Amikor ez befejeződik, akkor kezdik kompenzálni a növekedésbeli lemaradásukat. Ez koncentrált állati fehérjéket igényel. Jó példa erre a mesterségesen kettéválasztott koreai nép. Északon gyenge az ellátottság és sokkal kisebbek, ugyanakkor az IQ-juk 20-szal alacsonyabb, mint a délieké. A megfelelő táplálkozást később nem tudja kompenzálni sem az ember, sem az állat. A marhahúsfogyasztás egészségügyi rizikó faktoráról egy angol professzor elmondta, hogy annyi rákkeltő hatása van mintha egy hétig autózunk egy évben – pedig ők sok marhahúst esznek.

Az állati fehérje iránti kereslet 35 %-kal nő az elkövetkező 20 évben. Az elmúlt 50 évben évi 5 %-kall bővült a baromfihús termelés. 3,1-gyel a sertés, 1,5-tel a marhahús. A 2050-ig szóló előrejelzés egyértelműen növekedést mutat. A marhahús termelés kétharmadával, míg a baromfi 121 %-kal nő. Amennyiben megvizsgáljuk, hogy hogyan változik a tömeg és koncentrált takarmány aránya a termelés növekedésével, megállapítható, hogy a termelés fedezetéül szolgáló tápanyag-igény jobban nő, mint a felvehető szárazanyag, ezért a koncentrált takarmány aránya növekszik. A nagy teljesítmény érdekében az abrakfogyasztó fajok konkurensévé tesszük a marhát. Az állattenyésztési ágazatok takarmánytermő terület lekötése világszinten azt jelzi, hogy a szarvasmarha és a kiskérődzők a 2511 Mrd ha-ból 93,3 %. Ezek a területek zömében semmi egyébre nem alkalmasak, szántóföldi művelés nem lehetséges, tehát rettentő hasznos konverziót végeznek az egyébként haszontalan területeken. A baromfi és a sertés csupa olyan takarmányt fogyaszt, amit az ember is ehetne, viszont nagyon intenzív termelésű. A szelekció és az ágazatok komplex fejlesztése, milyen környezetterhelés-csökkenést okozott? A tejelő fajták között jó 60 év alatt megduplázódott a holstein-fríz aránya, miközben a takarmány legelőről, szénáról, abrakról és koncenrátumról komplett keveréktakarmányra váltott. Közben a tejtermelés négy és félszeresére nőtt. Ha megnézzük az erőforrásigény és a környezetterhelés változását 1 Mrd liter tej termeléséhez ugyanebben az intervallumban, láthatjuk, hogy a szükséges tehénlétszám a 22,5%-ára esett. A termőföld lekötés az 1/10-e alá, a vízigény a 35 %-ára, a trágyatermelés a 24 %-ára, miközben az üvegházhatású gáztermelés 37 százalékára csökkent. Az USA húsmarha szektorát jellemző fő paraméterek 1977 és 2007 közötti változása azt mutatja, hogy a vágósúly 468 kg-ról 607-re, a karkasz 274 kg-ról 351-re nőtt, miközben az életkor 609 napról 485-re csökkent. A takarmányozási napok száma 164-ről 183-ra nőtt. Tehát a húsmarha napi súlygyarapodása 44 %-os növekedése mellett a szükséges takarmánymennyiség 18 %-kal, a szükséges termőterület 31 %-kal, a trágyatermelés és a metán emisszió egyaránt 19 %-kal (sok más mutató mellett) csökkent. A tejtermelés számai még markánsabb változást mutatnak. A tejtermelés 443 %-kal nőtt, miközben a termőterület igény 91 %-kal, a takarmánymennyiség 78 %-kal, trágyatermelés 76 %-kal, a szénlábnyom 64 %-kal csökkent. Az, hogy milyen mértékben javult fajlagosan egy ágazatnak a környezeti lábnyoma, attól függ, hogy milyen mértékben sikerült a genetikai képességeit javítani. A tejtermelés teljesen függetleníteni tudta a környezettől a tejelőtehenet, de a húsmarha anyatehén tartása hagyományos maradt, csak a hizlalás történik feedlot-okban. Nem a marha a hibás, hanem a környezethez alkalmazkodó rendszerekben nem lehet olyan gyors előrehaladást produkálni. Ha megvizsgáljuk az egységnyi állatitermék előállítás globális felmelegedést okozó hatást, akkor azt tapasztaljuk, hogy az az alkalmazott technológia függvényében nagymértékben képes változni. Az intenzív tartású sertés, brojler, tojástermelés és tejtermelés esetében ez alacsonyabb gázkibocsátási szinten látható, míg a húsmarha természetközeli tartásmódja eredményezi messze a legmagasabb környezeti lábnyomot. A legkevesebb CO2 egyenérték a tejelőmarhából, keresztezéssel előállított húsmarha esetében képződik. Azoknál az ágazatoknál, amelyek termelését jobban tudtuk függetleníteni a környezettől, a környezeti terhelés az elmúlt 20 évben ott csökkent a legtöbbet. A tojás és brojler termelésnél 25, ill. 23 %-ot, a sertéshúsnál és tejtermelésnél ez 15-16 %, viszont a húsmarhánál és juhnál ez nem éri el az 1 %-ot.

Ha megnézzük a világ primerenergia-termelésének megoszlását (2014), azt látjuk, hogy a kőszén, kőolaj és földgáz teszi ki a 86 %-át, nincs forradalmi átalakulás, az atom, víz, megújuló, együtt nem éri el a 14 %-ot. Emberi tevékenységből eredő üvegházhatású gáztermelést tekintve az erdőírtások, tartó és legelő égetés, mocsarak lecsapolása ugyanannyi (3,5-7,8) CO2 ekvivalens gázt bocsát ki, mint a mezőgazdaságból eredő (5,1-6,1). De ezt az ágazatot mégsem tették célkeresztbe!

Mit tehetünk, hogy csökkenjen az üvegház hatású gázkibocsátásunk? Legyen optimális a takarmányösszetétel, használjunk megfelelő trágyakezelést, fermentációt. Nagy termelőképességű fajtáknál egységnyi termékre vetítve sokkal kevesebb a trágyatermelés. (Az intenzív takarmányban nincs annyi nyersrost.) Legelőgazdálkodásnál kiváló fűfajtákat használjunk, mélyen gyökerezőt, racionális tápanyag utánpótlással; optimális állatsűrűség, állatfaj kombinációk (mint a vadkérődzők csinálták) legelőmenedzsment, jó genetikai képességű állatok; legelőterületek periodikus égetésének optimalizálása szükséges; erózióvédelem és folyamatos borítottság szükséges. A növénytermesztés lehetőségei: nagyhozamú fajták; vetésforgók, talajtakaró növények, biotechnológiai módszerek; talajok tápanyagtartalmának optimalizálása; precíziós trágyázás; természetes N kötés fokozása (pillangósok); minimum tillage technológiák; vízgazdálkodás fejlesztése; növényi maradványok, melléktermékek visszahagyása a talaj szervesanyag tartalmának növelésére; erózió csökkentése.

A klímaváltozás elviselésének lehetséges eszköze a szín. Nyári melegben a felszíni hőmérséklet sokkal magasabb a fekete, barna állatoknál, mint az ezüstfehér, fehér színűeknél. Minél erőteljesebb izmoltságú egy állat, fajta, annál jobban melegszik. Ezért van az, hogy a teve nagyon bírja a meleget, egy keskeny ceruzavékonyságú állat. Persze más okai is vannak.

A metán paradoxon. A mezőgazdasági, erdészeti és más földhasználati okokra visszavezethető üvegházhatásokat vizsgálva láthatjuk, hogy 1961, 2000, 2010-ben vizsgálva a kérődzők emissziója mindig nagyon magas. Kimondható, hogy a kérődző a mezőgazdaságban egy nagy üvegházhatású gáztermelő objektum. Ugyanakkor az erdőírtások hatása másfél, kétszer akkora! De az agrárgazdaság az intenzifikálás hatására 3-4-szeresévé vált, tehát relatíve sokkal kevesebb üvegházhatású gáz termelésével jár, előnyös volt. Ausztrálok 3000 állattal végeztek nagyon részletes vizsgálatot, pl. mérték a napi metántermelés és az egyes értékmérők közti korrelációt is. Bizonyították, hogy a metántermelés és tömeggyarapodás (választásig, éves kori, hizlalás végi) között igen szoros genetikai korreláció van. Tehát minél jobban gyarapodik, annál több metánt termel. Ha én alacsony metán termelésre próbálok szelektálni, akkor egy kis növekedési erélyű állatot fogok kapni, ami zsákutca. Az USA vadkérődzők 15. század előtti és jelenlegi, valamint a tenyésztett állományok enterális metán kibocsátását vizsgálva megállapítható a vadkérődzőknél alig 15 %-kal termelnek több metánt a mai tenyésztett kérődzők. Barlangrajzokon látható, hogy Európában is rengeteg vadkérődző élt 10-12 ezer évvel ezelőtt és azok is metánt termeltek. A növény és állatvilág egymásra támaszkodva alakult ki. Ha a füves területről levesszük az állatot, a kérődzőt, nem lesz trágya, rovarvilág, madarak, de lesz erdőtűz, sztyeppetűz: a biodiverzitás elszegényedne. Kérdés, hogy akkor telepítsük vissza bivallyal a legelőket?

Az USA-ban kigyűjtötték, hogy 2000-2011 között 102 Mrd állat fogyasztott GMO takarmányokat és egyetlen egy kóros esetet sem találtak. Pedig legalább 4000 kutató keresi, mert aki ezt igazolni tudja Nobel díjat kaphat. Nincsen! Három-négy generáció a sertésben és 15 a baromfiban úgy, hogy a szülők is csak GMO-t ettek. A mai napig az így nevelt állatok száma elérheti a 170 Mrd-ot is.

A mesterséges hús kérdése. A fejlesztést indokolja a növekvő és gazdagodó népesség növekvő húsigénye; az urbanizált népesség erős növekedése, elszakadás a vidéki életmódtól; állatvédelmi, állatjóléti filozófia; az állati termék előállítás környezeti lábnyomának irreális mértékű túlértékelése. A technológia néhány fékező tényezője: a hús sokkal komplexebb anyag, mint az izomrost kultúra; a sokmilliárdos szaporodási generáció számtalan mutációval jár (elfajzik), ami közül sok káros is lehet; a táptalaj komplex és drága (szénhidrátok, lipidek, vitaminok, hormonok); nagyméretű bioreaktorok komplex ipari háttérrel. Macerás iparág, aminek jelentősége nem lehet nagy.

Az előadás befejező gondolata: „A folyamatos aggódás amiatt, hogy helyesen táplálkozunk-e, valószínűleg többet árt egészségünknek, mint a koleszterin, a zsír, a koffein, a nikotin és a társasági alkoholfogyasztás együttvéve. Aki állandóan arra gondol, hogy beteg lehet, azzá is válik. Ez a NOCEBO effektus.” (David Warburton)

Kérdés (Domokos Zoltán): Melyek azok a hangsúlyos elemek, amelyekre egy charolais, vagy bármely húsmarhatenyésztő egyesületnek érdemes az új tenyésztési programja elkészítésekor tenyésztési szempontból odafigyelni? Mit helyezzünk a szelekció középpontjába? Ez egy nehezen megválaszolható komplex kérdés. Bár nem régen kezdtem el csak a murray gray-jel „játszani”, úgy gondolom, hogy a tenyésztési célokat ketté kell választani apai típusokra és az anyai típusokra (fajtákra vagy vonalakra). Ezt minden állatfajban már meg kellett lépni. Ezen a baromfisok estek át először aztán a sertésesek is átestek. Muszáj! A könnyűellés az mindenképp kell, de én a magasabb napi tömeggyarapodást már nem erőltetném, nem tenném annyira fókuszba. Az az izmoltság, ami ma nálunk van, mindenhol a világban bőven elég. Az izmoltság növekedésével a stressz tolerancia általában csökken. Egy válságálló típusra szükség van az apai típusú állományoknál is. Próbálnám a hústermelést inkább a törzshossz növelésével javítani és nem a rövidítésével. Az izmoltság és a nagyon nagy testtömeg nehézzé teszi a klímaváltozás hatásainak az elviselését. Tehát ezt én óvatosabban kezelném. A húsminőség javítására egy kicsivel több figyelmet fordítanék, mivel steak esetében egy kicsivel több intramuszkuláris zsír ezeknél a nagyon erősen izmolt fajtáknál sem lenne rossz. A stressztűrő képességet is megnöveli, ha egy kicsit több a zsírtartaléka. Ez minden állatfajra érvényes. Stratégiailag itt is fontos lehet. Az itteni körülményekhez kell nemesíteni a charolaist, nem kell feltétlenül a még nagyobb gyarapodással a franciák után menni. Az amerikai azt mondja, ebből egy darabot a farmomra én nem teszek be. A gazdaságosság igénye abba az irányba visz, hogy a robusztusságot, a válságállóságot farm szinten is és egyed szinten is le kell kezelni. A nőivarnál a szaporaság marad a központi kérdés, az izmoltságot kicsit kevésbé kellene forszírozni. Ha megnézem a magyar angusokat, már bőven eléggé izmoltak, nem biztos, hogy a női típusba az ilyenek besorolhatók. A szaporaság statisztikailag negatív korrelációban van az izmoltsággal.