Utolsó módosítás 2021. máj. 05.
Úton a pedigrék felé

elado

1%

Állomány-egészségügy

Az összefoglalót dr. Major Mariann készítette az USA Oklahoma State University Szaktanácsadó Szolgálatának Húsmarhatenyésztői Kézikönyve  (2008) 28. fejezetéből, amely D. L. Step, DVM és Glenn Selk munkája

ÁLLOMÁNY-EGÉSZSÉGÜGY

Megjegyzés: A cikk sok fontos és érdekes részletet tartalmaz, de néhány vonatkozásban (pl. egyedazonosítás, engedélyezett vakcinák stb.) tájékoztató jellegű, mivel a hazai szabályozások eltérnek az USA gyakorlatától. További javasolt szakirodalom a honlapunk tagok részére fenntartott területén található Állategészségügyi Preventív Technológia.

Célok:

-          Megtanulni, hogyan használhatóak mintaként egyes egészségügyi irányelvek a húsmarha árutermelő telepek állategészségügyi tervének meghatározásához.

A földrajzi elhelyezkedés, az éghajlati különbségek, az eszközök (erőforrás) elérhetősége, az egyedek közötti eltérések és a lakosság demográfiai statisztikai jellemzői befolyásolják az állattenyésztői mezőgazdasági termelést az egész világon. Egy húsmarha árutermelő (szaporító) telepre kifejlesztett megbízható és gyakorlatias állomány-egészségügyi programtól többet várunk el, mint csak egy recepttől, hiszen a termelési cél jelentősen eltérhet az egyes létesítmények között. Az állomány-egészségügyi programokat úgy kell kialakítani, hogy az találkozzon az egyes állattartók szükségleteivel.

Történetileg elmondható, hogy az állomány-egészségügyi programok a fertőző betegségek kezelésére, a megelőzésre és a parazitás fertőzések felügyeletére összpontosítottak. Ehhez képest a modern (állattenyésztői) mezőgazdaságban az áll a középpontban, hogy javuljon az állomány egészségügyi státusza, a hatékony termelés, a tiszta haszon növekedése érdekében. Az állatorvossal való szoros együttműködés hozzájárul az egyes állományok szükségleteinek felméréséhez és speciális egészségügyi programok kialakításához. A 28. 1. táblázat kialakításának célja az volt, hogy mintaként szolgáljon húsmarha árutermelő telepek számára, az állomány-egészségügyi programok kifejlesztéséhez.

28.1. táblázat   Árutermelő húsmarhaállomány egészségügyi irányelveia,b

Időszak

Alapvető ajánlások

Egyéb megfontolások, melyeket meg kell beszélni az állatorvossal

Az ellést megelőző időszak

A berendezések és a környezet felmérése. Felszerelés: steril, megfelelő funkció.

A protokoll felülvizsgálata.

Nyilvántartási rendszer.

Minőségi, fagyasztott föcstej.

Ellés

Egyedi azonosítás (ha lehetséges)

Nyilvántartásba venni a születést

Föcstej

Köldökfertőtlenítés.

Ivartalanítás.

Szarvtalanítás (teljes).

Jelölési időszak

(2-től 4 hónapos korig)

Egyedi azonosítás (ha még nem végezték el): besütés; krotália (füljelző)

Ivartalanítás

Szarvtalanítás (teljes)

Clostridiumok okozta betegségek elleni kezelés – 7-8 féle (elhelyezkedéstől függően)

Parazita-felügyeleti program (elhelyezkedés- és szezonfüggő)

Brucellózis – üszők – (értékesítési döntés) – a következő generáció korlátozásai/kizárása

Vírusos légzőszervi betegségek

Leptospirózis

Tetanus

Pinkeye – fertőző kötőhártya- és szaruhártya-gyulladás (Moraxella bovis)

Választás

(5-től 9 hónapos korig)

Clostridiumok okozta betegségek elleni kezelés – 7-8 féle (elhelyezkedéstől függően)

Vírusos légzőszervi megbetegedések (IBRV, BVDV, PI-3V, BRSV)

Leptospirózis

Parazita-felügyeleti program (elhelyezkedés-, fekvés- és szezonfüggő)

Választás előtti, illetve választáskori vakcinázási program

Választáskori/választás utáni vakcinázás

Pinkeye (Moraxella bovis)

Állománypótlásra szánt üszők

(13-tól 16 hónapos korig)

Vírusos légzőszervi megbetegedések (IBRV, BVDV, PI-3V, BRSV)

Leptospirózis

Clostridiumok okozta betegségek elleni kezelés – 7-8 féle (elhelyezkedéstől függően)

Parazita-felügyeleti program (elhelyezkedés-, fekvés- és szezonfüggő

Az egyedi azonosításról meg kell győződni.

Vibriosis

Teendők a felnőtt tehénállománnyal

Vírusos légzőszervi megbetegedések (IBRV, BVDV, PI-3V, BRSV)

Clostridiumok okozta betegségek elleni kezelés – 7-8 féle (elhelyezkedéstől függően)

Leptospirózis

Egyedileg kell értékelni az állatokat: tőgy, szemek, természet, lábvégek, ízületek, lábszerkezet

PI3V, BRSV

Anaplasmosis ellenőrzés

Vibriosis

60 nappal az ellés előtt valamennyi nőivarú állat

Ha a telepirányítás megfelelő, nincs szükség semmilyen vakcinázásra

Hasmenéses kórképek elleni vakcinázás

Bikák

Vírusos légzőszervi betegségek (IBRV, BVDV)

Leptospirózis

Clostridiumok okozta betegségek elleni kezelés – 7-8 féle (elhelyezkedéstől függően)

Tenyésztési, szaporodásbiológiai vizsgálatok

PI-3V, BRSV

Vibriosis

  1. A fenti irányelvek és ajánlások általánosak. Az egyes állományok programjai ettől jelentősen eltérhetnek. Állatorvossal kell egyeztetni a specifikus ajánlásokat figyelembe véve.
  2. Követni kell valamennyi készítmény használati utasítását és/vagy az állatorvos javaslatait.

Ez a táblázat a lehető legegyszerűbb, hogy minimális legyen az összes, az ilyen típusú programokkal összefüggő zavaró tényező.

A fejezet további része gyakran hivatkozik a 28.1. táblázatra egyes kiemelt pontok tökéletesebb megértéséhez.

Az oszlopokból álló táblázat információit és irányelveit az állattartók saját helyzeteikre alkalmazhatják, mintegy ellenőrzési listaként, hogy felkészüljenek egyéni termelési ciklusaik egyes eseményeire.

  1. 1.A bal oldali oszlop határozza meg a termelési ciklus azon időszakait, amikor a húsmarhát kezelik, amikor az egészségügyet és az értékesítést érintő döntéseket kell meghozni és végrehajtani. Az ezekre az időszakokra megfogalmazott ajánlásokat szívesebben elfogadják a termelők, és ezekben van a legnagyobb lehetőség, hogy javítsanak a teljes állomány egészségügyi státuszán.
  2. 2.A középső oszlop mutatja be az alapvető vagy minimális irányelveket a legtöbb húsmarha árutermelő telep állománya részére.
  3. 3.A jobb oldali oszlop olyan információkkal szolgál, melyekre egyes állományoknak szükségük van ahhoz, hogy elkezdhessék az egészségügy és a termelés javítását. Az ebben az oszlopban felvázolt speciális szempontokkal kapcsolatban nyomatékosan ajánlott állatorvossal egyeztetni.

És még egyszer ki kell emelni, hogy ezek az irányelvek és ajánlások általánosak. A programokat úgy kell kialakítani, hogy az találkozzon az egyes állományok szükségleteivel és céljaival.

Jelen fejezeten túlmutat az egyes létesítmények hosszú- és rövidtávú céljainak meghatározása. Azonban a kitűzött célok elérésének értékeléséhez valamennyi vonatkozó információt össze kell gyűjteni. Pontos nyilvántartásokkal lehet megbecsülni a célokat, és lemérni az adott üzlet pénzügyi és termelési paramétereit. Az árutermelő húsmarhatartó tenyészetek nyilvántartása lehet olyan egyszerű, mint egy zsebnaptár, de akár komoly számítógépes programmal vezetett is. A választott rendszertől függetlenül fontos, hogy a szükséges begyűjtött információ és az (alkalmazott) működőképes rendszer az ellést megelőzően rendelkezésre álljon.

A fejezet a vemhes tehenekkel indít éppen az ellés előtti időpontban. Ezt az eseményt vagy történést ellés előtti (precalving) periódusnak nevezzük.

Az ellést megelőző időszak

A 28.1. táblázat bal oldali oszlopa olyan, a termelési ciklusban előforduló eseményeket sorol fel, amikor a termelőnek az üzlet szempontjából fontos döntéseket kell meghozni és végrehajtani. A termelőknek olyan személyzetről kell gondoskodni, akik részt vesznek a folyamatban, és amilyen korán csak lehetséges, értékelniük kell a környezetet, általában az első várható ellés vagy a kalkulált ellési idő előtt 1-4 héttel. Először a berendezéseket, a felszerelést vagy az ellési környezetet kell felmérni. Ha a vemhes üszők és tehenek épített környezetben ellenek, a berendezéseknek jó állapotban kell lenniük, megakadályozandó az anyaállat, a borjú, de ugyanúgy a személyzet fizikai sérüléseit is.

A legtöbb, az ellés céljából épített berendezésre csak az év egy részében van szükség, a gazdálkodók és az állattenyésztők gyakran ugyanazon a területen tárolják a felszerelést és a takarmányt. Ezért az ellési területeknek vagy karámoknak megfelelően tisztának kell lenniük, és használatra készen kell állniuk az első borjú várható születése előtt.

Ahol az üszők és a tehenek minden valószínűség szerint a nyílt legelőn vagy szabad körülmények között ellenek, az ellési területnek száraznak kell lennie. Ha sok nőivarú állat ellik előre láthatóan rövid időn belül, az ellési területet forgószínpadszerűen változtatni kell. Tiszta területeket biztosítva és a legelőket váltogatva, a lehetséges ágensek (kórokozók) okozta betegségek kialakulását minimalizálni lehet. Bizonyos területeken és évszakokban fedett hely biztosítása válhat szükségessé az optimális egészségügyi állapot érdekében.

A szarvasmarhánál nem ritka, hogy a normális munkaidő után kezdődik az ellés. Egyes helyzetekben, például nehézellés előfordulásakor, segítség(nyújtás) szükséges.

Kellő idejű beavatkozással az anyaállat és utódjának élete megmenthető, ami befolyásolja a termelő lehetséges jövedelmét. Az elletési felszerelésnek, mint a magzati (borjú) fogók (a borjú húzás eszközei), a szülészeti (OB) láncok és „hurkok”, a személyzet védőruházatai, a síkosító stb. tisztának vagy sterilnek és könnyen hozzáférhetőnek kell lennie, illetve jól kell működnie.

Tapasztalt személyzet nem mindig áll rendelkezésre az ellés alatt; az alkalmazottakat, a családtagokat és a szomszédokat gyakran kéri fel az állattartó, hogy szükség esetén segítsenek az ellés során. Növeli a sikeres születés esélyét egy írott szabályzat, ami felsorolja az ellés során körvonalazódó normál eseményeket, valamint