Utolsó módosítás 2021. máj. 05.
Úton a pedigrék felé

elado

1%

 

Útijelentés

 

Program megnevezése: Charolais Világkongresszus és Előtúra
(Charolais World Congress)

 

Program időpontja: Kongresszus 2010. május 13-21. Előtúra: 2010. május 7-14.

 

Helyszín: Amerikai Egyesült Államok

 

Szervező: American-International Charolais Association (AICA) Amerikai-Nemzetközi Charolais Egyesület

 

Résztvevők: (Előtúra és Kongresszus):

Anka István,

Békés Olga,

Bujdosó Márton,

Domokos Zoltán,

Jancsó István,

Lengyel János,

Nagy Sándor,

Németh László,

Zsellér Pál,

Kongresszus:

Németh Antal,

Németh Antalné,

Németh Antal ifjú,

Németh Tímea,

Németh György,

Németh Györgyné,

Németh György ifjú,

Dulai Andrea,

 

A Charolais Világkongresszusok 2 évenként kerülnek megrendezésre. Valójában ezek az összejövetelek lehetőséget biztosítanak egymás húsmarhatenyésztésének, ezen belül a charolais tenyésztésének, az elért eredmények (tenyésztési, tartási, takarmányozási technológiájának) jobb megismerésére. Elsősorban közvetlen gyakorlati tapasztalatszerzés a cél, bár előadásokra is rendszerint sor kerül. A gyakorlati szakemberek könnyen tudnak a hazai gyakorlatba is átültethető technológiai megoldásokat találni. Láthatják, hogy az adott éghajlati, földrajzi és gazdasági környezetben gazdálkodók milyen válaszokat adtak az őket ért kihívásokra. Célszerű abból kiindulni, hogy valószínűleg a lehető legtöbb gazdasági eredmény elérése érdekében hozzák meg döntéseiket a gazdák – és nyitott módon befogadni a látottakat.

A 35. Charolais Világkongresszus első 6 napját Magyarországon rendeztük meg 2008-ban. Elkészült egy szöveg-alámondásos vágott videó anyag elsősorban a hazai eseményekről, melynek 30 példányát még 2008-ban szétküldte az ügyvezetés a világban és erre akkor semmilyen visszajelzés nem érkezett. Azóta nem volt alkalmunk találkozni a charolais tenyésztők nemzetközi közösségével, mivel a két kongresszus között megrendezésre kerülő Technikai Bizottsági Ülésen költségtakarékossági okokból senki nem képviselte hazánkat Ausztráliában. A mostani út során kiderült, hogy senki nem kapta meg az akkor szétküldött videókat – tehát még Magyarországon egytől-egyig eltűntek! Szerencsére elvittem magammal e film példányát, és megtapasztalva a körülményeket, minden kongresszusi buszon levetítették. Nagy sikere volt és tucatnyi példányban lemásoltuk az azt igénylőknek.

Május 7-én rendben elrepültünk Budapestről, de a kiutazás sajnos nem ment zökkenőmentesen. Nem az izlandi vulkáni hamu légtérben való megjelenése okozta a problémát, mint amitől előzetesen tartottunk, hanem hogy elromlott a Párizsból Salt Lake City-be induló járat egyik hajtóműve és ez szerencsére még indulás előtt kiderült. Néhány órás várakozás után törölték a járatunkat, így abban a különleges helyzetben volt részünk, hogy terven felül eltölthettünk egy csodálatos estét Párizsban is! Ez viszont azzal járt, hogy egy napos késéssel, 8-án este érkeztünk meg Great Falls-ba. Már azt szerveztük, hogy milyen módon tudunk az Előtúra csoportjához csatlakozni és hol, amikor kiderült, hogy az ausztrálok sem érkeztek meg időben (a gépük felszálláskor érintett egy tornyot és visszafordították a járatot): nem indult el nélkülünk a túra – bevártak bennünket.

A túra útvonala és a tapasztalt körülmények

Az Előtúra és a Kongresszus útvonala érintette a húsmarha és a charolais tenyésztés szempontjából legfontosabb államokat: Montana, Dél-Dakota, Nebraska, Kansas, Oklahoma és Texas (a Kongresszus a két utóbbi államban zajlott).

A rendelkezésünkre bocsátott kiadvány szerint 55 935 aktív nőivarú állatot regisztrál az Amerikai-Nemzetközi Charolais Egyesület (AICA). A charolais tenyésztése szempontjából legfontosabb államok sorrendje: Texas, Montana, Nebraska, Dél-Dakota, Missouri, Kansas. Csak magában Texas államban 14 millió szarvasmarha található.

Montana és Dél-Dakota államokban május közepén gyakorlatilag még nem, vagy alig indult fejlődésnek a vegetáció, még mindenfelé láttunk hófoltokat, sőt Dél-Dakotában az egyik reggelre 5 cm hóra ébredtünk. Várhatóan szeptember közepén újra havazik Ugyanakkor gyakori, hogy Texasban már májusban aratnak. Montanában a farmerek 250-300 mm éves csapadékmennyiségről beszéltek, míg Texas egyes területein az éves csapadékmennyiség meghaladja az 1 000 mm-t. Ott gyakorlatilag egész évben megújul a vegetáció. Mégis közös jellemzője volt a látott tenyészeteknek, hogy egész évben a legelőn tartották a marhát. Csak a különösen nehéz időszak átvészelésére készültek előre betakarított takarmánnyal, szénával. Az egy tehénre (és a borjára) jutó átlagos legelőterület ilyen körülmények között széles skálán ingadozott, de a nálunk megszokotthoz képest jelentősen magasabb volt. A leggyengébb területeken meghaladta a 10 ha-t, máshol (Texas államban) fél hektár is elég volt az állatok ellátására. Az állatok a téli, bundában maradt legelőt legelték, mely az esetek nagy részében ősgyep volt, de előfordul a kukoricaszár ilyen legeltetési célú hasznosítása a délebbi részeken. Ott, ahol a kukorica megterem, vagy a direkt erre a célra termelt, nagy hozamú hibridfüvek telepítése (stockpile fescue, mint például a Bermude fescue) is része a gyakorlatnak. A téli legeltetést nagymértékben elősegíti a hegyes-dombos vidéken gyakori szél, mely akár a félméteres havat is képes a legelő egyes területeiről olymértékig elfújni, mely már alkalmassá teszi a legeltetésre.

Montanaban láttunk olyan területeket, amely annyira köves volt, hogy semmiféle talajművelést nem tesz lehetővé. Itt kizárólagosan széna és szenázs segíti a téli takarmányozást. Ahol nem annyira köves, viszont igencsak zord az éghajlat, ott a téli takarmányozást a tavasziárpa-szilázzsal egészítik ki a nagyobb hozam érdekében. Az északi régióban jellemzően ez a hizlaldák tömegtakarmánya. Délen a kukoricaszár mellett megjelenik a gyapotmag felhasználása is a rostanyag bevitele céljából.

A növénytermesztésre mindenütt a minimum tilidzs (tillage=talajművelés) volt a jellemző. A feltalajt nem forgatták ott sem, ahol nem volt nagyon köves. A tarlót egy menetben lazították, műtrágyázták és vetették el a haszonnövényt.

Tenyésztés

Az USA-ban nincs országosan egységes és kötelező egyedazonosítási rendszer. A gazdák maguk döntenek arról, hogy alkalmaznak-e egyedazonosítást, és ha igen milyet. Vannak olyanok, akik kizárólag a tenyészetazonosítást alkalmazzák – billogoznak (brandelnek). A mezőgazdasági kormányzat az elektronikus egyedazonosítást szeretné országosan egységes rendszerként bevezetni, de ez a gazdák komoly ellenállásával találkozik. Nem szeretnének egy kötelező, központi adatbázisban szerepelni.

A tenyészetek döntően egyciklusos elletést alkalmaznak, ami a helyi körülmények függvényében januártól május végéig, júniusig tart. Az ellési időszak hossza 55-60 nap az elmondások szerint. Ezzel a technológiával 92 %-os vemhességi eredményről számoltak be.

A teheneket jellemzően 8-10 éves korban kiselejtezik, hacsak nincs valamilyen kiugró tenyésztési értékük. Ennek oka, hogy innentől várható a borjúnevelő képesség jelentős leromlása és ezt már nem akarják megvárni. Amennyiben ellés körül gond volt vele – vagy ha rossz borjút nevelt – nem fedeztetik újra. Szintén selejtezési ok, ha a kijelölt vemhesítési időben nem vemhesült. Extrém száraz időben, amikor az általános kondíció erősen leromlik, előfordul, hogy mégis tesznek kivételt.

Az északi és a gyengébb területeken (praktikusan a tenyészetek többségében) a 600 kg körüli átlagos tehénméretet láthattunk, amit hangsúlyozottan megtartó szelekció alkalmazásával érnek el. Tehát nem a minél nagyobb, annál jobb szemlélet uralkodik. Érdekes módon a gazdák nem végeznek tehénmérlegelést és ennek következtében nem számítanak felnőttkori súly örökítőértéket (ÖÉ) sem, pedig ez láthatóan fontos szelekciós szempont. Robert Williams Ph.D. tenyésztésvezető közlése szerint erőfeszítéseket tesznek a bevezetése érdekében. Egyes, viszonylag gyengébb termelési környezetben lévő tenyészetekben láthattunk látványosan mély, nagy testkapacitású, a 600 kg-osnál lényegesen súlyosabb teheneket is. (Pl. Lindskov Thiel tenyészet)

Az üszők tenyésztésbe állítása 15 hónapos kor környékén történik meg. A megfelelő súly és kondíció elérése érdekében szükség szerinti kiegészítő takarmányozást alkalmaznak – az üszőnek el kell érnie a 400-450 kg-ot. A fedeztetési időszak hossza az esetek többségében 30 nap. Ez a cél szerint 2 ivarzást foglal magában.

A beltenyésztés, mint tenyésztési módszer használatát jól példázza az EATON Ranch módszere (de a Lindskov Thiel tenyészet is ide számít). Lee Eaton farmja, (aki a Világkongresszus elnöke volt a Kongresszus idején) 1500 körüli fajtatiszta tehénből és mintegy 1000 kommersz tehénből áll. Az elmúlt 30 év alatt összesen csupán 2 (kiemelkedő hátterű) tenyészbika került be a tenyészetébe. Ez idő alatt a tenyészbika utánpótlást a saját tenyészetéből szolgáltatta. Egy időben 75 tenyészbikát tart. Évente 500-700 darabot értékesít tenyészcélra, míg 35-50 darabot meghagy a saját tenyészete számára. A bikáit 4-5 éves korában mindenképpen selejtezi, ezzel is meggyorsítva a generációs előrehaladást és csökkentve annak kockázatát, hogy a bika visszakerüljön saját üszőborjaira. Bár egyedi párosítási tervet nem készít (mivel az egész állományt egy egységnek tekinti), mégis háremszerű fedeztetést tart fenn, így ismert az utódok származása. Állományszinten olyan mértékű a beltenyésztettség szintje, hogy a heterózishatás még inkább kiteljesedik, ha az állományból kikerülő bikák más gulyákba kerülnek. Állítólag e ténynek köszönhetően mintegy 50-60 fonttal nő az átlagos választási súly. Ugyanakkor a saját állománymérete eléri azt a szintet, hogy a közvetlen rokontenyésztés kockázata alacsony, és a tehenek küllemében nem mutatkozik degradáció.

Az AICA alkalmaz egy tehénértékelési rendszert. Azok a tehenek, melyek borjait folyamatosan születnek és átlag feletti választási indexszel választják, a következő minősítést kaphatják:

Sterling Dams of Distinction: 5 éves korára 3-szor le kell, hogy elljen.

Diamond Dams of Distinction: 9 éves korára 7-szer le kell, hogy elljen.

Mindkét esetben 380 nap, vagy kevesebb kell, hogy legyen a két ellés közötti idő és az átlagos választási indexnek el kell érnie a 101 %-ot. Ezt a minősítést még akkor is elérhetik a tehenek, ha az elvártnál 1-szer kevesebbszer ellettek, de az indexük eléri, vagy meghaladja a 106 %-ot.

 

Fedeztetési módszerek

A törzstenyészetek többnyire alkalmazzák a mesterséges termékenyítés módszerét. Legszívesebben a saját, kiemelkedő genetikai képességekkel rendelkező tenyészbikáik szaporítása érdekében használják az eljárást. A különleges genetika saját állományon belül tartása, kizárólag tenyészállat formájában hozzáférhetővé tétele jellemző kereskedelmi fogás. Éppen ez, hogy elsősorban nem idegen bika spermáját használják mesterséges termékenyítésre, magyarázza azt, hogy viszonylag kevesebb olyan „híres” bika van a piacon, melynek szaporítóanyaga hozzáférhető. Ellenpéldaként volt olyan meglátogatott 150 tehenes tenyészet, ahol 15 idegen bika utódját láthattuk a borjak között.

1500-as tenyészetben is meg tudják oldani a háremszerű fedeztetés feltételeinek alkalmazását (Lee Eaton tenyészete). A származásvizsgálatok módszere és a végrehajtása körülményei jelentős figyelmet kaptak a magyar csoporton belül. Nem csak az üszők, de a bikák esetében is szinte automatikusan elfogadják a gazda bejelentését a származást illetően, ha az egybikás termékenyítésből született és a gazda ezt aláírásával igazolta. Feltétel, hogy a mesterséges termékenyítést követően 21 napon belül nem találkozhatott más bikával az üsző, vagy tehén. Nem saját bikával történt mesterséges termékenyítésből született utód származását DNS vizsgálattal kell igazolni. Mellette a spermához jutás hivatalosságát is igazolni kell az eladó által aláírt űrlappal. DNS vizsgálaton alapuló származásellenőrzést csak embrióbeültetésből, idegen spermából származó egyedeknél és kétes esetekben alkalmaznak. Az összes megkérdezett egybehangzóan 20-25 $/származásvizsgálat költségről beszélt (4-5 ezer Ft). Mivel egy francia vizsgálat szerint a charolais marhák 3,8 %-a 1/29 kromoszóma transzlokációval terhelt, de 14/20, 14/21 transzlokáció is előfordul, ezek szűrését javasolja az AICA a csökkent fertilitásban mutatkozó kártételük miatt. A vegyesivarú ikrek 92 %-a terméketlen, így ezek előzetes szűrését is hangsúlyozza az AICA. Az ilyen üszőket csak az első borjadzást követően regisztrálják tenyészállatként.

Hizlalás

A hizlaldák néhány ezrestől, akár 100 ezres méretűig terjednek. Szabadtéri karámokban, akár néhány 100-as csoportokban is tartják a hízókat. Nagy kiterjedésű területen néhány száz ilyen karám is van egymás mellett. A karámok mérete 10-250 darab között ingadozik, de jellemzően inkább eléri a 100-as méretet. Az esetek döntő részében nem almoznak, ugyanakkor pihenődombot használnak. Turnusváltáskor letolják a trágyát, kiviszik a legelőre, ahol azt szétszórják. Az északi részeken jellemzően deszkából készült kb. 3 m magas szélfogó palánkokat használnak. Ahol megterem a gabona, ugyanerre a célra likacsos kötésben nagybálákat is használnak. Délen egy-egy, 2 méter széles csíkban, hézagosan felrakott, drótkötél sorokra erősített fém tetőfedő lemezeket láttunk, mely a nap ellen hivatott védeni az állatokat. Mindenütt elektromos mérlegeken rögzített takarmánykeverő, mixer kocsik osztották a takarmányadagokat.

Kétféle módon történik a hizlalás. Az első, kevésbé intenzív módszer legelőn történő nyújtó, előhizlaló fázist alkalmaz az őszi választás és felvásárlás után, majd ezt követi egy 3-4 hónapos intenzív hizlalás. A tavaszi születésű borjak kb. a következő év márciusáig tartózkodnak a legelőn, ahol kb. 800-1200 g napi átlagos gyarapodást érnek el. A korosztályuknak megfelelően többnyire 3 fázisban csökkenő fehérje és növekvő energiaarányú homogenizált takarmánykeveréket kapnak. A viszonylag rövidebb intenzív hizlalási időszakban átlagosan 1500 g körüli hizlalási eredmény elérése a cél. Ekkor bekerülnek az állatok a hizlaló karámokba, ahol az idő előrehaladtával további 3 féle takarmánykeveréket kapnak. Ebben az esetben a cél a 650-700 kg vágási súly elérése.

A második az egylépcsős intenzív hizlalás alkalmazása, mely kb. 6 hónapig tart. Ebben az esetben a cél az 550-600 kg vágási súly elérése. Az Olaszországban megtapasztaltakhoz hasonlóan a két módszer alkalmazása közötti különbség egyik lényeges motiváló tényezője – a költségcsökkentés mellett– a faggyú színének a piac igényeihez való közelítése. A tömegtakarmány szalmával, gyapotmaggal történő biztosítása hosszabb távon a faggyú kifehéredését eredményezi.

Technológiai megoldások

A meglátogatott gazdák jellemzően több generáció óta, esetenként több mint 100 éve gazdálkodnak a térségben. Általában a család látja el folyamatosan a teendőket. Amennyiben nagy munkacsúcsok vannak, igénybe veszik a szomszédok segítségét is, amit később visszasegítenek. Szabadság kivétele is ugyanezzel a módszerrel képzelhető el a kisebb tenyészetekben. Csak a nagyok képesek saját maguk megoldani a munkaerő átcsoportosítást.

Érdekes volt annak megállapítása, hogy 4-5 szál szögesdrótból készült a látott kerítés 99 %-a. Elektromos kerítést inkább csak egyes, különösen fontos területeken, megerősítésként használtak. Azzal indokolták, hogy ez minden körülmények között biztonságosabb (például viharok esetén) és olcsóbb is (…).

Egyes nagyon köves területeken azt láttuk, hogy a kerítés nem volt mélyen beásva a földbe, hanem csupán a nyeregtetős ház szarufáihoz hasonlóan, egymáshoz kb. 60°os szögben voltak összeszegelve és a földbe – amennyire lehetett – csak egy kicsit besüllyesztve.

A Rocking Arrow Ranch használatában láttunk olyan borjak számára készült nyakszorítót, mely a változtatható szélességű oldalfala révén képes a borjút teljes egészében rögzíteni. Elsősorban a billogozásnál tesz nagy szolgálatot, de bármely más esetben nagy segítség, amikor meg kell fogni a borjút.

Hidraulikus munkahengerekkel üzemeltetett, állítható oldalfalú nyakszorító, mely kalodának az oldala különböző módon kinyitható, megkönnyítve az állat tökéletes rögzítését és a hozzáférést az egyes testrészekhez.

Többféle megoldással állítható szélességű kezelőfolyosókat láttunk, melyek az egyszerűségük folytán könnyen alkalmazhatóak itthon is. A folyosó maximális szélességét egy vázszerkezet fixen rögzíti. Függőleges tengelyeken, „cső a csőben” megoldással az oldalfal kb. 40 cm hosszúságú távtartókon körívesen elmozdítható, mely lehetővé teszi a folyosó akár 40 cm-rel történő szűkítését. Az elmozdulást a váz fix szélességét biztosító felső összekötő távtartó csőhöz rögzített mechanika segíti. A változtatható szélességű szakasz végeinek a folyamatos zártságát vagy az oldalfalon csúsztatható lemez, vagy automatikusan csúszó ajtó biztosítja. (Lásd a mellékelt képeket.)

Az egyes oldalfali és folyosót szakaszoló, egy oldalról nyitható ajtók becsukáskor automatikusan záródnak. Az ajtóra merőlegesen álló fém pálcát – melyet rugó löki ki és tart „kiálló” pozícióban – az ajtó csukódásakor srégen (ferdén) álló lemez kényszerít vissza, mely a végálláskor bepattan a lyukba és rögzíti az ajtót.

Két oldalról egyformán nyitható és automatikusan záródó ajtó mechanikája a mellékelt fotó szerint. Az ajtóból fixen kiáll középtájt egy hengeres fémrúd, „pöcök”. Az ajtó vázán alulról a vízszintest közelítő, de íves rávezető sín rögzül mindkét irányból. Felette annyi hely van, ahol elfér a fém pöcök. Ezt a fém pöcköt felülről egy házban a felső végén elforgathatóan rögzített két vastag fém lamella – mely a szabad végével egymás felé mutat – állítja meg középen. A lamellákat rugós mechanikával, kézzel lehet a megfelelő irányba kinyitni. Az állat nem tudja egyedül kipiszkálni.

Az állatokat egy széles fesztávolságú, teljesen zárt ajtólappal – a szintén teljesen zárt hengerpalást-szerű, fixen rögzített falon – körívesen lehet a kezelőfolyosóba terelni. Úgy érik el, hogy a folyosót ne nyomják vissza az állatok, hogy a hengerpalást belső oldalán függőleges bordázatot készítenek csövekből. Az ajtólapnak a hengerpalásttal érintkező oldalán van egy függőleges tengelyhez rögzített függőleges helyzetű cső, amit rugó feszít neki a paláston levő bordának. Így ellenáll a kifeszítésnek, viszont az ajtó zárásakor a rugó enged.

Lényeges újdonság, hogy a kezelőfolyosó hosszában, középen egy térdig-hasig érő korlát fut végig, mely megakadályozza az állatokat a visszafordulásban és a lefekvésben, ami sűrűn szokott gondot okozni.

Árverés

Jellemzően nagyobb csoportban, éves-tizenöt hónapos korban, árverés keretében értékesítik a tenyészbikákat. Annyiban hasonlít ez a mi üzemi STV-unkhoz, hogy a 3 ősisoros pedigré mellett minden állatnak tudható az árverést megelőzően a tenyészet által mért súlya, és az ultrahangos technikus által rögzített adatok: a 12-13 borda között mért faggyú vastagsága (korrigált és az index is), a hosszú hátizom (rostélyos) keresztmetszetének területe (korrigált és az index is), a márványozottság mértéke (korrigált és az index is), valamint a herekörméret.

Tenyészállatok értékesítése

Az USA-ban 2009-ben átlagosan 2658 $-ért árvereztek el összesen 5007 növendékbikát. Az üszők, nőivarúak esetében 2260 állat átlagában ez 2068 $.

 

Meglátogatott tenyészetek, programok

2010. május 9.

Cobb Charolais, Augusta, MT

Arizónai sivatagos körülmények között ismerték meg a fajtát és annyira jónak találták, hogy 1954-ben Montana államban elsőként megkezdték a charolais tenyésztését. 800 regisztrált tehenük van. Már harmadik generációs vásárlóik is vannak. Tenyészcéljuk a koraérés, jó fertilitás, még könnyebb ellés, nagy tejtermelő képesség, szervezeti szilárdság, nyugodt temperamentum, ami a piaci igényeknek megfelelő gyarapodással és karkasz tulajdonságokkal párosul. A Montana State Fair karkasz verseny 23 éves története alatt a Cobb Charolais tinói 22-szer nyertek! Az üzemi STV 140 napig tart

2009-ben átlagosan 2523 $-ért adott el a tenyészet 114 növendékbikát.

 

DeBruycker Charolais, Dutton, MT

1500 regisztrált charolais tehenük van és évente több mint 500 tenyészbikát értékesítenek. Az állomány jó 50 %-a genetikailag szarvatlan. A hizlaldák követelményeit nagymértékben figyelembe veszik. A tenyésztési programjukban nagyhírű bikákat is rendszeresen alkalmaznak, mesterséges termékenyítéssel. Ilyen például a JDJ Smokester J1377 P ET, vagy a LHD Cigar E46 Pld nagyon keresett vonal az USA-ban, leányai a nagyon könnyen gyarapodó, „húsosodó” képességükről ismertek. Egy fia a tenyészet 2008-as árverésén 22 000 $-ért kelt el. A fiai 2009-ben a legjobb hátizom terület és tejtermelés örökítő értékűek (ÖÉ). Az éves üszőket a hizlaldájuk egyik karámjában javuló kondícióba hozzák és az ott levő kezelőfolyosóban végzik el a mesterséges termékenyítést is.

Brevig Charolais, Lewistown, MT

Tömegtakarmány és termény előállítás mellett mintegy 200 db charolais tehenük van. A farmnak érdekessége, hogy közvetlenül az egyik legnagyobb, még ma is álló fahíd szomszédságában található, mely 42 m (138 láb) magas és 595 m (1953 láb) hosszú. 1989-től kezdve fokozatosan lecserélték a kommersz angus marhát pedigrés charolaisra. Télen komoly fagyok, nyáron nagy aszályok és hőség jellemzi a kavicsos talajú vidéket. A szelekció a könnyű ellésre, magas választási súlyra és jó vágási tulajdonságokra irányul. A könnyűellésre 3 kiemelkedő bikájuk is van, de a márványozottság tekintetében 7 bika van az első 15 %-on belül. 2010-ben 79 db éves növendékbikát értékesített. A választást követően nagy arányban etetett tömegtakarmányt, a szervezeti szilárdság megtartása érdekében. A legjobb tenyészbikák egyedi elhelyezéssel és a pedigré feltüntetésével kerültek bemutatásra prezentáció érdekében. Az itthon megszokott mennyiségű szalma a jószágok alatt feltűnést keltett, de ennek magyarázata lehet, hogy közvetlen közelről találkoztunk a hó jelenlétével.

Szállás: Lewistown, MT

 

2010. május 10.

Eaton Charolais, Lindsay, MT

A beltenyésztéssel kapcsolatos részben leírtakon túlmenően: Az árveréseken a felkínált bikák 90 %-a értékesül. Személyesen szállítják ki az elkelt tenyészbikákat és utánajárnak a megelégedettségnek. Az állatai híresek a jó takarmányhasznosulásról és a kiemelkedő márványozottságról. A termelési környezet, melyben az állatoknak teljesíteni kell, előfeltétele ezeknek a jó eredményeknek. Egy tehén-borjú pár eltartásához 8-10 ha szükséges, az állatok a nagy legelőterületen egész évben alig látnak embert. Az is bizonyítja, hogy az állatok látogatók miatt való odacsalogatása érdekében a legelőre kiszórt fűszenázs sem volt annyira vonzó, hogy az embereket 200 méternél közelebb engedték volna magukhoz az állatok. Nagyméretű hizlaldákat üzemeltetnek Montanaban és Dél-Dakotában – a vásárlóiktól visszavásárolják az eladott tenyészbikáik utódait.

 

Rambur Charolais, Sidney, MT

Nem csak charolais, de angus törzsállományuk is van. Folyó és csatorna régóta lehetővé teszi a gravitációs öntözést a térségükben. Öntözik a kaszálók egy részét és gabonatermesztés is folyik. Itt mindenütt látszott, hogy tényleg van szalma is. Nagy hizlaldát is üzemeltetnek. 2009-ben átlagosan 2795 $-ért adtak el 85 növendékbikát. Telepeik közvetlen közelében az olajkutak békésen dolgoztak! Ebből a tenyészetből származott az a bika, amelyiken az AICA bemutatja az ideális tenyészbika küllemét!

Szállás: Glendive, MT

 

2010. május 11.

Lindskov-Thiel Charolais, Isabel, SD

Mintegy 500 fajtatiszta charolaist, 400 angust és kb. 4000 kommersz tehenet tartanak. Észak-Amerika meghatározó genetikai értékű charolais bikája az LT Wyoming Wind 4020 Pld is ebben a tenyészetben született. Brent Thiel, aki a charolais tenyésztésért felel, 2009-ben az USA-ban messze a legmagasabb áron, átlagosan 6315 $-ért adott el 116 növendékbikát. Ennek a tenyészetnek a tehenei rámában, szervezeti szilárdságban, izmoltságban, a borjak küllemében leginkább hasonlított a mi igényeinkhez. A magyar tenyésztők szívesen hazavitték volna legnagyobb részét az állatoknak. A bemutatott tenyészbikák is kiemelkedő küllemet mutattak. Nagy élmény volt termelési környezetében látni a tenyészetet – és a házat, ahol élnek.

Szállás: Murdo, SD

 

2010. május 12.

Rocking Arrow Ranch, Valentine, NE

Az óriási kiterjedésű homokos, félsivatagos térségben, melynek 95 %-a soha nem volt művelve, fajtatiszta charolais mellett árutermelő teheneket is tart a gazdaságot üzemeltető Anderson család. Amerre jártunk, mindenütt a fehérfejű, fekete színű, fekete angus x hereford F1-es teheneket láttuk az árutermelőknél. 2009-ben átlagosan 2918 $-ért adott el 75 növendékbikát. Nagyon sok hasznosítható technikai megoldást láttunk a tenyészetben, melyek áttekintése tanulságos volt.

Hebbert Charolais, Hyannis, NE

1872 óta már az 5. generáció gazdálkodik ugyanazon a helyen, a Sands Hill régió homokdűnéi között, Nebraskában. A talajfelszínhez nagyon közel nagymennyiségű vízkészlet van, mely öntözést is lehetővé tesz. Így a réteket, kaszálókat is alagcsövezéssel öntözik. 1962-ben kezdték a charolais tenyésztését, jelentős részét 1978-ban vásárolták Utah államból. Saját értékelése szerint a használt tenyészbikái következetesen egy típusba tartoznak: nem túl nagy ráma, átlag feletti izomzathoz és kiváló lábakhoz, lábvégekhez társulva. A ma ott élő állatok sok generáció óta egységes szelekciós szemlélettel voltak kiválogatva, így könnyűellők, jó természetűek, ami magas termelési eredményekhez és szilárd szervezethez társul. Nincsenek elkényeztetve: szénán élnek, téli fehérje-kiegészítéssel. Az ellési idény márciustól májusig tart, ami kora őszi választással társul. A tenyészüszők ekkor visszakerülnek a legelőre. A bikaborjak takarmánya nagy arányban tartalmaz nyersrostot, szálastakarmányt, az azonos tartási körülmények biztosítása érdekében egy csoportban vannak tartva a gyarapodási teszten (üzemi STV-n). Az árverésen felkínált bikák 70 %-a az AICA átlaga alatti születési súlyra vonatkozó tenyészértékkel rendelkezik, ami szintén mutatja a tenyészet könnyűellés irányába történő elkötelezettségét. 2009-ben átlagosan 2880 $-ért adott el 83 növendékbikát. Az állomány túlnyomó többsége genetikailag szarvatlan. Ebből a tenyészetből származik az egyik legszélesebb körben használt charolais bika, az Unlimited Ease, mely a könnyű ellést a kiváló karkasz eredményekkel kombinálja utódjaiban. A könnyűellés tekintetében a legmagasabb ismételhetőség mellett bizonyult a legjobbnak. 28 Sterling minősítésű tehenük van és ezek közül 4 tartozik a Diamond Dams of Distinction kategóriába. Talán ez az állomány volt a legkevésbé rámás, a kondíció