Utolsó módosítás 2021. máj. 05.
Úton a pedigrék felé

elado

1%

Magyar Charolais Tenyésztők Egyesülete

 

A CHAROLAIS ÉS AZ AUBRAC FAJTÁK

TENYÉSZTÉSI PROGRAMJA

2019.


Tartalomjegyzék

1.       Bevezetés. 4

2.       Fogalommeghatározások. 4

3.       Ellenőrzött fajtáink. 4

3.1.     A charolais fajta. 4

3.1.1.     A charolais fajta leírása. 5

3.1.2.     A charolais fajta típusai 5

3.1.3.     Törzskönyvezést kizáró okok Charolais fajta esetében. 6

3.2.     Az aubrac fajta. 6

3.2.1.     Az aubrac fajta jellemzői 6

3.2.2.     Törzskönyvezést kizáró okok aubrac fajta esetében. 7

3.3.     Tenyésztési cél 7

4.1.1.     Charolais fajta tenyésztési célja. 7

3.3.1.     Aubrac fajta tenyésztési célja. 8

3.3.2.     A tenyészcél megvalósításának eszközei: 9

4.       A tenyésztők, a tenyésztőszervezet jogai és kötelezettségei 9

4.2.     A jóváhagyott tenyésztési programban részt vevő tenyésztők jogai 9

4.3.     Tenyésztőszervezet jogai és kötelezettségei 10

5.       Egyedazonosítás, Azonosság-ellenőrzés és származásellenőrzés. 10

5.1.     Egyedazonosítás. 10

5.2.     Azonosság-ellenőrzés módszerei 10

5.3.     Származásellenőrzés. 11

5.3.1.     Adminisztratív ellenőrzés. 11

5.3.2.     Szúrópróbaszerű vizsgálat 12

6.       Tenyésztési és termelési adatok gyűtése. 12

7.       Törzskönyvezés. 12

7.1.     A törzskönyv felépítése, a törzskönyvezés szabályai és gyakorlata. 12

7.2.     A főtörzskönyvi részbe történő bejegyzés követelményei 13

7.3.     Állatok bejegyzése a melléktörzskönyvi részbe és utódaik felvétele a főtörzskönyvi részbe. 14

7.4.     A melléktörzskönyvi részbe történő bejegyzés követelményei 14

7.5.     A melléktörzskönyvi részben nyilvántartott állatok utódainak felvétele a főtörzskönyvi részbe. 14

8.       A törzskönyvből való törlés előírásai 15

9.       Fajtatiszta tenyészállatok és szaporítóanyagaik tenyésztés céljából történő engedélyezése. 15

10.     A származási igazolás. 16

10.1.       A származási igazolás kibocsátása, tartalma és formátuma. 16

10.2.       A származási igazolások. 17

10.3.       A kibocsátott származási igazolás tartalma. 17

10.4.       Tartalmi és formai eltérések. 17

11.     Az ivadékteljesítmény-vizsgálat (ITV) szervezése. 18

12.     A teljesítmények vizsgálata. 18

12.1.       Általános előírások. 18

12.2.       Korrigált súlyok, gyarapodás, herekörméret és indexek. 18

12.3.       Növendékbikák sajátteljesítmény-vizsgálata (stv) 18

12.3.1.       Az STV szabályai 18

12.3.2.       Intenzív módszer: 19

12.3.3.       Edző módszer: 19

12.4.       Fajtaazonossági-bírálat 20

12.5.       Küllemi bírálat 20

12.6.       Ultrahangos húsminőség- és vágóérték-vizsgálatok. 20

13.     Tenyészállatok és tenyészetek minősítése. 21

13.1.       A charolais és aubrac tehenek teljesítményének értékelése. 21

13.1.1.       A tehenek minősítési kategóriái 21

13.2.       A tenyészbikák minősítése. 22

13.2.1.       Sajátteljesítmény alapján. 22

13.2.2.       Ivadékteljesítmény (tenyészértékek) alapján. 22

13.3.       A tenyészetek minősítése. 22

14.     A charolais és aubrac tenyészetek jellemzése. 22

15.     Tenyészértékbecslés. 22

15.1.       Szelekciós index. 23

16.     Tenyészbika előállítás. 24

16.1.       A bika előállítás genetikai bázisa. 24

16.2.       Tenyészbikák regisztrációja. 24

16.3.       Tenyészbikák szelekciója. 24

17.     A charolais és aubrac fajta népszerűsítése. 24

1.       melléklet: Támogatott Uniós elvek. 26

2.       melléklet: Fogalommeghatározások. 26

3.       melléklet: A fajtáink szerepe, jelentősége. 27

3/A Charolais. 27

3/B Aubrac. 28

4.       melléklet: Általános tenyészcélok. 28

5.       melléklet: A gyűjtött adatok köre, az adatgyűjtés részletes szabályai 29

6.       melléklet: A törzskönyvi osztályba sorolás táblázataI. 31

7.       melléklet: Az ITV szabályai 34

Ivadékteljesítmény-vizsgálat 34

Célja és feladata. 34

Az ivadékteljesítmény-vizsgálat szabályozása. 34

Általános elvek. 35

Munkafolyamatai 35

8.       melléklet: Korrigált súlyok, gyarapodás, herekörméret és indexek. 36

A 205 napos súly és index. 36

A 400 napos súly és index. 37

Az STV gyarapodás és index számítása. 38

Éves korra korrigált herekörméret 38

9.       melléklet: Nyilvánosságra kerülő adatok: 38

10.     melléklet: A BreedPlan rendszer jellemzői 38

18.     Egyéb rendelkezések. 40

 
 

  1. Bevezetés

A charolais fajta egyike a legnagyobb jelentőségű húsmarha fajtáknak a hazai marhahústermelésben, az aubrac fajta pedig fokozódó jelentőséggel bír. Az Európai Parlament és Tanács (EU) 2016/1012 rendelete (2016. június 8.) a fajtatiszta tenyészállatok, hibrid tenyészsertések és szaporítóanyagaik Unión belüli tenyésztésének, kereskedelmének és az Unióba történő beléptetésének tenyésztéstechnikai és származástani feltételeiről (továbbiakban: EU Állattenyésztési rendelet) értelmében a populációk értékes genetikai képességeinek rögzítésére és a fajta biológia alapjainak fejlesztésére a Magyar Charolais Tenyésztők Egyesülete (továbbiakban: Egyesület) tenyésztési programot készít. E tenyésztési programban fogalmazza meg a kedvező genetikai képességekkel rendelkező, gazdaságos hústermelésre képes, hosszú hasznos élettartamú, kiváló funkcionális küllemű populáció megteremtéséhez szükséges szakmai feladatokat.

A program alapvető célja a magyarországi fajtatiszta charolais és a fajta felhasználásával közel öt évtized alatt kialakult hústípusú, charolais jellegű – valamint az aubrac ‑ populációk tenyész- és haszonértékének javítására irányuló nemesítő munka elemeinek meghatározása és olyan rendszerbe foglalása, amely a nemzetközi törekvésekkel összhangban egységes elveket tartalmaz e munkában résztvevő valamennyi szervezet számára.

A charolais és az aubrac fajta – besorolása szerint – világfajták, amelynek Magyarországon tenyésztett, illetve tenyésztésbe vont egyedei egy szub-populácót képeznek.

Nyitott tenyésztési elveinknek, valamint a fajta nemzetközi – a társszervezetek által vezetett – törzskönyveinek kölcsönös elismerése és elfogadása okán a charolais, és a magyar charolais megnevezés azonos jelentésű, rokonértelmű fogalmaknak tekinthetők.

A Magyar Charolais Tenyésztők Egyesülete tagja a charolais fajta világszervezetének - Charolais Világszövetség (Charolais Charbray International – CCI). A nemzetközi harmonizációs elveket követve, azokat alkalmazva végezzük a fajta hazai nemesítő munkáját.

Az elismert fajtáink tenyésztési feladatait a Magyar Charolais Tenyésztők Egyesülete, mint elismert tenyésztőszervezet látja el.

Az elismert tenyésztőszervezet az állattenyésztés szervezési feladatainak keretében:

-                 megfogalmazza a tenyészcélt és ennek megvalósítása érdekében tenyésztési programot hajt végre;

-                 törzskönyvezést végez;

-                 teljesítményt vizsgál vagy vizsgáltat.

Az Unió tenyészállatok és szaporítóanyagaik szabad kereskedelméről szóló alapelveiről, és azok támogatásáról az 1. melléklet szól.

  1. Fogalommeghatározások

A fogalommeghatározásokat a 2. melléklet tartalmazza.

  1. Ellenőrzött fajtáink
  2. 1.A charolais fajta

A charolais húsmarha a XVII. –XVIII. században Franciaországban alakult ki a helyi hegyitarka változat és a durham (a shorthorn francia neve) felhasználásával. A XIX. század közepétől erőteljesen szelektálták nagy testtömegre és faggyúmentes hús termelésére. Jelenleg a legelterjedtebb húsmarha Franciaországban. A fajta szerepéről, jelentőségéről a 3/A melléklet szól.

  1. 1.1.A charolais fajta leírása

A charolais nagy testű, nagy növekedési erélyű, későn érő és könnyen kezelhető szarvasmarha. Egyszínű fehér, néha tejfel-, vagy zsemlesárga, nagyon ritkán alig észrevehető folttal. Ritkán előfordul a durham fajtára emlékeztető, egyszínű fedettebb barnás-sárga szín, mely nyáron kivilágosodik. A feje aránylag kicsi, rövid, széles. A rágóizma (pofája) erős, a szutyakja széles és egyszínű rózsaszínű. Szarvai fehérek, kerekek, előre íveltek. Szarvatlan változata is van, mely ma már minden típusban megtalálható. A mellkasa mély, válla, lapockája kerek, háta nagyon izmolt, a vesetájék nagyon széles és vastag. A csípők nem kiugróak, de nagyon szélesek, ugyanígy a far is. A combok kerekek és jól lehúzódóak. A lábai viszonylag rövidek, szabályosak. A hagyományos francia típusok végtagjai nem túl finomak. A hátulsó lábak néha enyhén kardosak.

  1. 1.2.A charolais fajta típusai

Magyarországon az egyedek között minden típus megtalálható és a tenyészetek között is megindult bizonyos szakosodás a különböző típusok tenyésztésében.

A charolais fajtát az Egyesület tenyésztői a Charolais Világszövetség irányelveinek figyelembevételével, a közvetlenül meghatározott tenyészcélnak megfelelően a következő típusokban tenyésztik:

  1. 1.2.1. Tenyésztői típus ( type d' elevage )

A fajtatiszta tenyésztés típusa. Az ebbe a típusba sorolható állat a kortársak átlagánál magasabb, szellősebb. (Az 1993-ban mért adatokat figyelembe véve a tehenek 132 cm-es hazai átlagos marmagasságát legalább 2-3 %-kal [3-4 cm] meghaladja, míg a ferde törzshossz 3-4 %-kal [6-8 cm] nagyobb, átlagos mellkas körméreti adatok mellett.) Kevésbé kelti robusztus állat benyomását. A nagytömegű izomzat egyenletes elhelyezkedésű, láthatólag nem kötegelt. Inkább későn érő és nagyobb végsúlyra hizlalható. Jellemzője a vékonyabb csontozat. A nagytestű, széles medencéjű tehén és a nyúlánk, nem túl széles, vékonycsontú borjú nagy valószínűséggel biztosítja az ellés kifejezetten könnyű lefolyását. Az e típusba tartozó bikákkal fedeztetett kétéves charolais üszőknél nagy valószínűséggel elkerülhetők az ellés körüli bonyodalmak. Az idesorolható tenyészállatok anyai tulajdonság szempontjából is értékelésre kerülnek.

  1. 1.2.2. Hentes típus (type d' boucherie)

Az ebbe a típusba tartozó egyedek tenyészbikáit elsősorban keresztezés céljára használjuk. Ezek az apaállatok az átlagnál mélyebbek, dongásabbak, ugyanakkor nem érik el az átlagos magasságot. (Az idetartozó tehenek 132 cm-nél alacsonyabbak, ugyanakkor a mellkas körméreti adatai legalább 6-10 cm-rel haladják meg az átlagot – hasonló kondíciót feltételezve.) A váll és farizomzat kifejezetten erőteljes, a nyak kissé rövidebb, csontozata vastagabb. Összhatását tekintve robusztus benyomást kelt. E típusnál is feltétlenül szükséges és fontos, hogy a nehézellést ne örökítsék.

  1. 1.2.3. Köztes típus (type mixte)

A tenyésztői és a hentes típus közötti átmenetet alkotja.

  1. 1.2.4. Szépen-születő típus (type bien naître)

A francia tenyésztők által, a ranch típushoz hasonló elvek mentén szelektált típus. Vékonyabb csont, hosszú törzs, kisebb szélesség, szellősebb – általában nem robusztus megjelenés, nagy gulyatűrő képesség jellemzi. Két ősisorában általában nem találunk külföldi származású ranch típusú egyedet. A nagytestű húsmarhák és a charolais átlagánál is könnyebben ellik.

  1. 1.2.5. Ranch típus

Hosszú lábú, hosszú törzsű, ugyanakkor vékonyabb csontozatú, kevésbé széles, a tenyésztői típusnál valamivel kevésbé izmolt állatok tartoznak ide. A típusok közül a legextenzívebb, a ranch tartást jól bírja, átlagnál jobb anyai tulajdonságok jellemzik, rámában eltérő változatai vannak. Sok közötte a szarvatlan.

  1. 1.2.6. Keresztezett állományok

A fajtaátalakító keresztezés alá vont, valamint a végtermék előállítás céljára használatos tehénállomány külleme nem egységes. Az egyedek fenotípusa végső soron magán hordhatja bármely más húshasznú fajta jegyeit, vagy azok keverékét is, de a fajtaátalakító keresztezés fokától függő mértékben átüt rajtuk a charolais jelleg. A charolais keresztezések első generációiból származó egyedek nem tekinthetők charolais-nak.

  1. 1.3.Törzskönyvezést kizáró okok Charolais fajta esetében

Nem törzskönyvezhetők a következő küllemi jegyekkel rendelkező egyedek:

  • Túlzottan kifejezett izmoltság (erős culard jelleg),
    • Túlzottan izomszegény, tejelő fajtajellegű megjelenés
    • Túlzottan kicsi v. nagy, a fajtára nem jellemző ráma,
    • Egyszínű, de nem fehér, tejfelsárga v. zsemleszínű,
    • Nagyobb, halvány bőr-, és/vagy szőrpigment foltok,
    • Határozottan elütő színű bőr-, és/vagy szőrpigment foltok,
    • Pettyek a szutyakon vagy a nyelven,
    • Füstös orr,
    • Pigmentált v. füstös lábvégek v. szarv,
    • Csuka- és/vagy pontyszáj.
  1. 2.Az aubrac fajta

Az aubrac fajta bölcsője Franciaországban van, ezen belül is az Aubrac-hegységben, amely a Francia-középhegység déli részén található. A XVII. században alakították ki egy Benedek-rendi apátságban, ahol a többi fajtától elzárt tenyésztése folyt. Az aubrac jelentőségéről a 3/B melléklet szól.

  1. 2.1.Az aubrac fajta jellemzői

Szín: Egyszínű "vadas", átmenet a vörösbarna és a szürke között, de árnyalt is lehet a búzaszíntől a szürkésfehérig. Felnőtt korban, az ivari hormonok termelődésének fokozódásakor a vállakon és a faron feketébe hajlóan sötétebb a tónusa, főleg bikákon és kasztrált egyedeken (tinókon). Az elülső lábak közel fekete színűek is lehetnek. A lábak, combok belső oldala, a mellkas lábak közötti része, a has alja jellemzően világosabb árnyalatú, mint az egyed testének jellemző színe. Nagyon jellegzetes mintegy háromujjnyi fehérbehajlóan világos sáv látható a szutyak felett, ami a bikák ivarérésével jellemzően eltűnik. Szélsőségek: a nyálkahártya, a végbélnyílás széle, az ajkak, a farokbojt, a körmök, a szarvak vége és a fülek szélei feketék. Bikáknál a vaszora is fekete.

Szarvak: ferdén, enyhén felfelé-előre irányuló, majd a test felé visszaforduló. Csúcsa fekete, alapi részén lehet a legfehérebb.

Fej: A száj (szutyak), a szemhéjak széle és a szempillák feketék, ezeket fehér ívkoszorú veszi körül. A nyelv pala színű. A szeme ún. andalúziai („kifestett szem”). A fej elülső része a fültől az orrig lapos és egyenes, a homlok négyzet alakú, a homlokkoszorú széles és gyakran göndör, a fülek átlagos nagyságúak, finomak, fekete szőrszálakkal a végükön. Szép, kifejező fej, amely rövid és széles pofában végződik.

Láb, lábvégek: finom és rövid, csontozata kifejezett szilárdságot mutat és tükrözi a tenyészcélt. A köröm körben fekete, csánkja széles és kifejezett.

Farok: finom és hosszú, jó faroktűzésű, fekete farokbojtban végződik.

Test: a nyak rövid, a has és az ágyék széles. Fejlett és széles a far és a csípő. Egyenes hát-ágyék kötés, mély mellkas és dongás bordák. A lebernyeg fejletlen. Izmolt far. A comb széles, de nem kikerekedett, ugyanakkor az alcomb csánkra húzódó.

Testméret adatok:

Az aubrac a közepes testű fajtakörbe tartozik. A tehenek kifejlett kori élősúlya viszonylag széles határok között mozog (550-800 kg). Jellemző marmagasság 125 cm. A bikák kifejlett egyedeire 900-1200 kg-os súly jellemző. Marmagasság 130 cm.

  1. 2.2.Törzskönyvezést kizáró okok aubrac fajta esetében

Nem törzskönyvezhetők a következő küllemi jegyekkel rendelkező egyedek:

  • Túlzottan kifejezett izmoltság,
  • Fehér vagy vörös fedőszőrök a farokbojton,
  • Fehér foltok a has alján vagy a nyelven,
  • Füstös és bármilyen, feketétől eltérő színű szutyak,
  • Elülső és hátulsó lábhibák,
  • Csuka- és pontyszáj.
  1. 3.Tenyésztési cél

A tenyészcélok általános, fajtától független leírását a 4. melléklet tartalmazza.

  1. 1.1.Charolais fajta tenyésztési célja

Az Egyesület célja, hogy a charolais fajta gazdaságilag fontos értékmérő tulajdonságait Magyarország egész területére kiterjedő módon tovább javítsa‚ s azokat céltudatosan hasznosítsa. A charolais különböző típusai és változatai kiegészítik egymást, mivel különböző tenyésztői igényeket elégítenek ki, hiszen eltérő környezetben eltérő típussal a legeredményesebb a termelés.

Az alább felsorolt adatok átlagos körülmények között valósulnak meg. Mivel az évjáratok hőmérsékleti és csapadék viszonyai erősen eltérhetnek, valamint a tenyészetek éghajlati, domborzati viszonyai is nagy eltéréseket mutathatnak, ezért a felsorolt adatok referenciaértéknek tekinthetők, tájékoztató jellegűek. Így az egyedek teljesítményét az adott tenyészet átlagához kell viszonyítani, de előnyben kell részesíteni az egyedmodellen alapuló tenyészértékbecslés eredményeit.

A nagysúlyra hizlalható, későn faggyúsodó, ugyanakkor gazdaságosan termelni tudó húsmarha előállítása érdekében arra kell törekedni, hogy átlagos hazai termelési körülmények között az állatok tenyésztési és termelési mutatói az alábbiak szerint alakuljanak (az eltérő típusok ettől eltérhetnek, amit a tehenek minősítésekor figyelembe kell venni):

  • A tehénállomány típusok szerinti külön kezelése nem indokolt, hiszen egy tenyészetben, egy termelési környezetben sokszor minden típus megtalálható. A ranch típus esetén is kívánatos a minimálisan 600 kg-os testsúly, azonban a francia típusokat tenyésztő tenyészetekben sem kívánatos a 850 kg-nál nagyobb, borjú választásakor mért tehén átlagsúly.
  • A termékenyítésbe vont tehenek 90 %-a vemhesüljön a 85 (90) napos termékenyítési időszak alatt,
  • Az ellések lefolyása döntően 1 (“könnyű, segítség nélkül”), vagy 2 (“könnyű kis segítséggel”) kategóriájú legyen,
  • A két ellés közötti idő 410 napnál rövidebb legyen,
  • A borjúnevelő képessége jó legyen. Nem aszályos, jó évjáratban – a borjak pótabrakolását követő – választáskor a 205 napra korrigált súly haladja meg a 260 kg-ot bikaborjak esetében, míg az üszőborjaké legalább a 230 kg-ot érje el.
  • Az üszőállomány 95 %-a vemhesüljön
  • A vágóállat kiválóan izmolt, jó húsminőségű, márványozott húsú, javuló csontos hús arányú (legalább 62 % ), jó takarmányhasznosítású legyen, minden piacon jól értékesíthető végterméket állítson elő. Tömegtakarmányokra alapozott hizlalási módszerrel 15-18 hónapos hizlalás végi kor esetén napi átlagban 1300 g gyarapodást érjen el (bika 600-700 kg, üsző 550-650 kg). Az EUROP minősítés szerint a vágott bikák legalább 90 %-a „U” minősítésű, a faggyússág 2-3 pont értékű legyen.
  • Az üszők a fajta viszonylag későn érő jellegének megfelelően, 18-24 hónapos korban kerüljenek tenyésztésbe vételre.
  • A tenyészbika a tenyészcélnak megfelelő tulajdonságokat jól örökítse, és ez hosszú hasznos élettartammal párosuljon,
  • Az állomány jó alkalmazkodó-képességű legyen, ami a betegségekkel szembeni jó ellenálló képességgel is párosuljon,
  • A fajta extenzív viszonyok között is minél jobban hozza felszínre genetikai értékét, pl. tartsa a kondícióját, jól vemhesüljön stb.
  • A fajta legyen könnyen kezelhető, jó gulyatűrő képességű, nagy gyarapodó képességű és kiváló húsminőségű.
  1. 3.1.Aubrac fajta tenyésztési célja

Az Egyesület célja, hogy az aubrac fajta gazdaságilag fontos értékmérő tulajdonságait Magyarország egész területére kiterjedő módon tovább javítsa‚ s azokat céltudatosan hasznosítsa.

  • A tehénállomány 90 %-a vemhesüljön a termékenyítési időszak alatt,
  • Az ellések lefolyása döntően “segítség nélkül”, vagy “kis segítséggel” kategóriájú legyen,
  • A két ellés közötti idő 390 napnál rövidebb legyen,
  • A borjúnevelő képesség jó legyen. Nem aszályos, jó évjáratban választáskor a 205 napra korrigált súly haladja meg a 240 kg-ot bikaborjak esetében, míg az üszőborjaké legalább a 210 kg-ot érje el.
  • A vágóállat kiválóan izmolt, jó húsminőségű márványozott húsú, javuló csontos hús arányú ( legalább 62 % ) legyen, minden piacon jól értékesíthető végterméket állítson elő. Tömegtakarmányokra alapozott hizlalási módszerrel 15-18 hónapos hizlalás végi kor esetén napi átlagban 1250 g gyarapodást érjen el (bika 600 kg, üsző 550 kg). Az EUROP minősítés szerint a vágott bikák legalább 90 %-a „U” minősítésű, a faggyússág 2-3 pont értékű legyen.
  • Az üszők a fajta viszonylag későn érő jellegének megfelelően, 18-24 hónapos korban kerüljenek tenyésztésbe.
  • A tenyészbika a tenyészcélnak megfelelő tulajdonságokat jól örökítse, és ez hosszú hasznos élettartammal párosuljon,
  • Az állomány jó alkalmazkodó-képességű legyen, ami a betegségekkel szembeni jó ellenálló képességgel is párosuljon,
  • A fajta extenzív viszonyok között is minél jobban fejezze ki a genetikai értékét, pl. jól tartsa a kondícióját, nagy arányban vemhesüljön stb.
  • A fajta legyen könnyen kezelhető, jó gulyatűrő képességű, az e tekintetben legjobbakat megközelítő nagy gyarapodó képességű és kiváló húsminőségű.
  1. 3.2.A tenyészcél megvalósításának eszközei:

A tenyészcél megvalósításával elérhető a nagy gyarapodású és kiváló húsminőségű állomány, amely a takarmányt jól hasznosító egyedekből áll. A hatékony termelés feltételeként jó reprodukciós adottságokkal, termékenységgel, kiváló növekedési eréllyel és alkalmazkodóképességgel rendelkezik.

A tenyészcél megvalósításának eszközeként a nyitott populáció fenntartását, valamint a tenyészállat, embrió és szaporítóanyag áramlás génmigrációval történő fenntartását jelöli meg. A nemesítő, a szelekciós munka során fokozottan támaszkodik a hagyományos és a genomikai tulajdonságokat egyaránt figyelembe vevő tenyészértékbecslés eredményeire, az ebből képzett különböző gazdasági indexekre hazai és nemzetközi vonatkozásban egyaránt. A genomikai tenyészértékbecslés térhódításával a vizsgált és kiemelkedő genetikai képességeket mutató nőivarú egyedek hasznosítására szorgalmazza az embrió és petesejt mosás, az in vitro fertilizáció, az embrió biopszia és az embrió korban alkalmazott genomikai tenyészértékbecslés és ivarspecifikus felhasználás mind szélesebb körű elterjedését.

Ugyanakkor az Egyesület napjaink általánosan elfogadott jogi és etikai elveivel azonosulva elhatárolódik a klónozás és a genom mesterséges megváltoztatásával, gén-editálással történő szintetikus egyedek előállításától, valamint ezen egyedek vagy az általuk előállított állati termékek (hús, tej) közvetlen bekerülésétől az élelmiszerláncba, mindamellett a Charolais Világszövetség ajánlását követve törzskönyvi rendszerében megteremti a pedigrékben előforduló ilyen egyedek regisztrálásának lehetőségét.

A megfogalmazott tenyészcélok elérésének módjai:

  • Fajtatiszta tenyésztés: “A” főtörzskönyves tenyészállatok különböző módszerű párosításából származó borjak előállítása.
  • Fajtaátalakító keresztezés: más fajtájú, ill. „C”, vagy „B” melléktörzskönyves nőivarú szarvasmarha párosítása „A” főtörzskönyves tenyészbikával. A születő borjak charolais vagy aubrac vérsége generációról – generációra magasabb, mint az anyáé. Az üszőborjak tenyésztésbe kerülhetnek.
  1. A tenyésztők, a tenyésztőszervezet jogai és kötelezettségei
  2. 2. A jóváhagyott tenyésztési programban részt vevő tenyésztők jogai
  3. 2.1.A tenyésztők jogosultak az Egyesület jóváhagyott tenyésztési programjában részt venni, feltéve, hogy:
    1. tenyészállataikat a tenyésztési program földrajzi területén elhelyezkedő gazdaságokban tartják;
    2. tenyészállataik fajtatiszta tenyészállatok esetén a tenyésztési programban részt vevő fajtákhoz tartoznak.
  4. 2.2.A jóváhagyott tenyésztési programban részt vevő tenyésztők jogosultak arra, hogy:
    1. a fajtatiszta tenyészállataikat a tenyésztőszervezet által, a charolais, vagy aubrac fajtára létrehozott törzskönyv főtörzskönyvi részébe bejegyezzék;
    2. az állataikat az Egyesület által a charolais, vagy aubrac fajtára létrehozott törzskönyv melléktörzskönyvi részében nyilvántartsák;
    3. teljesítményvizsgálatban és tenyészértékbecslésben részt vegyenek;
    4. származási igazolást kapjanak;
    5. kérésre tenyészállataikra vonatkozóan megkapják a teljesítményvizsgálat és a tenyészértékbecslés naprakész eredményeit, ha ezek az eredmények rendelkezésre állnak;
    6. hozzáférjenek a tenyésztési programot végrehajtó Egyesület által a tenyésztési programmal kapcsolatban a részt vevő tenyésztők számára nyújtott minden más szolgáltatáshoz.
  5. 2.3.Az Egyesület Alapszabálya tagságról rendelkezik, így az (1) és a (2) bekezdésben meghatározott jogokon felül, az (1) bekezdésben említett tenyésztők jogosultak továbbá arra, hogy:
    1. e tenyésztőszervezet tagjává váljanak;
    2. az EU Állattenyésztési rendelet I. melléklet 1. része B. pontja 1. alpontja b) alpontjában említett eljárási szabályzatnak megfelelően a tenyésztési program meghatározásában és kialakításában részt vegyenek.
  6. 3. Tenyésztőszervezet jogai és kötelezettségei
  • A jóváhagyott tenyésztési programja tekintetében az Egyesület jogosult jelen tenyésztési program önálló meghatározására és végrehajtására, feltéve, hogy betartja EU Állattenyésztési rendelet rendelkezéseit és a jóváhagyásukban foglalt feltételeket.
  • Az Egyesület jogosult kizárni tenyésztőket a tenyésztési programban való részvételből, amennyiben az említett tenyésztők nem felelnek meg a tenyésztési program szabályainak, vagy az EU Állattenyésztési rendelet I. melléklet 1. része B. pontja 1. alpontjának b) alpontjában említett eljárási szabályzatban meghatározott kötelezettségeiknek.
  • A (2) bekezdésben említett jogon felül a tagságról rendelkező tenyésztőszervezeteknek jogában áll kizárni tenyésztőket a tagságból, amennyiben a tenyésztők nem teljesítik az EU Állattenyésztési rendelet I. melléklet 1. részének B. pontja 1. alpontjának b) alpontjában említett eljárási szabályzatban meghatározott kötelezettségeiket.
  • A bíróságok szerepének sérelme nélkül a tenyésztőszervezet feladata rendezni azokat a vitákat, amelyek a jóváhagyott tenyésztési program végrehajtása során a tenyésztők között, valamint a tenyésztők és a tenyésztőszervezetek között felmerülhetnek, az EU Állattenyésztési rendelet I. melléklet 1. része B. pontja 1. alpontjának b) alpontjában említett eljárási szabályzat szerint.
  • A vitarendezésben az Egyesület kiköti az Egyesület elnökségének illetékességét.
  1. Egyedazonosítás, Azonosság-ellenőrzés és származásellenőrzés
  2. 1. Egyedazonosítás

A Magyar Charolais Tenyésztők Egyesületének tagjai önállóan végzik az állatok tartós egyedi megjelölését (krotáliázást, tetoválást).

A tenyészetek azonosító kódjainak kiadását 2016/429 EU rendelet szabályozza.

Az állatokat – születésüket követően – tartós egyedi azonosítóval kell ellátni. A Magyar Charolais Tenyésztők Egyesülete a 99/2002. (XI. 5.) FVM rendeletben foglaltak szerint végzi az állatok azonosítását. A Magyar Charolais Tenyésztők Egyesülete előírja minden tenyészállat tetoválás útján történő azonosíthatóságát. (A tehenek és tenyészbikák mellett a növendéküszőknek és az STV-be beállított növendékbikáknak is azonosíthatóaknak kell lenniük tetoválás alapján.) Tetováláskor az ENAR azonosító mind a 10 számjegyét használni kell. A mikrochipes azonosítás csak abban az esetben helyettesíti a tetoválást, ha a chip beültetés ténye és a chip adattartalma (egyedi azonosítója) a beültetést követő 3 hónapon belül bejelentésre kerül az Ügyvezetésre.

  1. 2. Azonosság-ellenőrzés módszerei

Ha a charolais, vagy aubrac fajta fajtatiszta tenyészállatait mesterséges termékenyítés céljából történő spermagyűjtésre használják, a tenyésztőszervezet - a Magyar Charolais Tenyésztők Egyesülete ‑ előírja azok azonosítását vércsoportjuk vizsgálata alapján, vagy más megfelelő és legalább ugyanolyan fokú bizonyosságot nyújtó módszer, például mikroszatellit DNS-vizsgálat alapján. Ezen felül az Egyesület elfogadja a tenyészállatok azonosításának egyéb (pl. SNP alapú) módszereit, ha azok legalább ugyanolyan fokú bizonyosságot nyújtanak, mint a fenti tenyészállatok vércsoportvizsgálata, figyelembe véve a technikai fejlődést és az európai uniós referencia-központok, az ICAR és a Nemzetközi Állatgenetikai Társaság (ISAG) ajánlásait.

Egyesület előírja, hogy amennyiben a fajta tenyészállatait petesejtek és embriók gyűjtésére használják, akkor ezeket a tenyészállatokat az előbb említett valamely módszer alapján kell azonosítani.

  1. 3. Származásellenőrzés

Törzskönyvezni, ill. származási igazolással ellátni csak ellenőrzött származású egyedet lehet. A származás ellenőrzése elsősorban adminisztratív úton történik, a vonatkozó feljegyzések összevetésével, másodsorban laboratóriumi származásellenőrzéssel (vércsoport, DNS).

Akkor szükséges laboratóriumi származásvizsgálat, ha:

  • Hazai tenyésztésű, mesterséges termékenyítési engedéllyel is rendelkező tenyészbikáról ad ki származási igazolást az Egyesület. Olyan bika nem minősíthető mesterséges termékenyítésre alkalmasnak, amelyiknek nincs DNS térképe.
  • Olyan egyéb kategóriákba tartozó állatok esetén, amikor
  1. az adminisztratív ellenőrzés során vizsgált vonatkozó feljegyzések hiányoznak, vagy ellentmondásosak,
  2. van ugyan feljegyzés, de az adott időszakban több bika is fedezett az adott gulyában,
  3. a szúrópróbaszerű vizsgálatok eredménye nem kielégítő.
  4. a szúrópróbaszerű vizsgálat keretében vizsgálatra kijelölt egyedeknél.

A Magyar Charolais Tenyésztők Egyesülete akkreditált laboratóriumok származásvizsgálati eredményeit fogadja el. A laboratóriumi származásvizsgálat módszere lehet vércsoport vizsgálat, vagy más megfelelő és legalább ugyanolyan fokú bizonyosságot nyújtó módszer, például mikroszatellit DNS-vizsgálat. Ezen felül a Egyesület elfogadja a tenyészállatok származásvizsgálatának egyéb (pl. SNP alapú) módszereit, ha azok legalább ugyanolyan fokú bizonyosságot nyújtanak, mint a fenti tenyészállatok vércsoportvizsgálata, figyelembe véve a technikai fejlődést és az európai uniós referencia-központok, az ICAR és a Nemzetközi Állatgenetikai Társaság (ISAG) ajánlásait. A Magyar Charolais Tenyésztők Egyesülete a csak az egyik szülő (apa) ellenőrzésére irányuló származásvizsgálati eredményeket is elfogadja, ha a mindkét szülőre irányuló vizsgálatnak objetív akadálya van (pl. az anya elhullott, és mintája nem áll rendelkezésre).

  1. 3.1.Adminisztratív ellenőrzés

A származás ellenőrzése adminisztratív úton a vonatkozó feljegyzések összevetésével történik. Vonatkozó feljegyzésnek tekintjük az anya termékenyítését igazoló feljegyzéseket: a mesterséges termékenyítés, háremszerű fedeztetés bejelentése az Egyesülethez ill. az ENAR Egységes Nyilvántartási és Azonosítási Rendszer TER alrendszerébe, amelyek 285 napos vemhességi időt és a szakma szabályai szerinti intervallumot feltételezve megegyeznek a borjú születési dátumával. Ha pl. egymást követő napokon belül eltérő apahasználat történt (mesterséges termékenyítéssel, vagy/és természetes fedeztetéssel), vagy egyszerre több bika is be volt jelentve természetes fedeztetésre, vagy a borjú születési ideje kívül esik azon az intervallumon, amely szakmailag elfogadható a bejelentett termékenyítésekhez képest, ez ellentmondásos információnak minősül. Feljegyzett mesterséges termékenyítés és hárem esetén (ha nincs ellentmondás, adminisztratív úton beazonosítható az apa) elég a szúrópróba szerű laboratóriumi származásvizsgálat elvégeztetése, egyéb esetben egyedi laborvizsgálat szükséges.

  1. 3.2.Szúrópróbaszerű vizsgálat

Szúrópróbaszerű vizsgálat esetén a vizsgálandó egyedek kiválasztása véletlenszerűen történik, az ellenőrzésbe bevont létszám 1-10 %-a erejéig. Amennyiben a laborvizsgálat eredménye legalább 90 %-ban egyezik a feljegyzések alapján elvárt származással, az egyedek törzskönyvezhetők, a származási igazolások kiadhatók az előre tételesen leírt azonosítójú és jelzett apaságú állatok esetében, ellenkező esetben a csoport minden egyes állatára el kell végezni az egyedi laboratóriumi vizsgálatot. Amennyiben a szúrópróba-szerű vizsgálatra kijelölt, „A” törzskönyves (STV-be helyezett) bikák eredménye nem 100 %-ban egyező, a csoport minden egyes bikájára el kell az egyedi laboratóriumi származásazonosítást végezni.

  1. Tenyésztési és termelési adatok gyűtése

A törzskönyvezés és teljesítményvizsgálat alapja a tenyésztési és termelési adatok gyűjtése és feldolgozása. Az Egyesület adatgyűjtést kizárólag ezen célok elérése érdekében végez olyan módszerekkel, amelyek az általánosan alkalmazott tenyésztéstechnikai elvek szerint tudományosan elfogadhatóak, és figyelembe veszik a következőket:

  1. európai uniós referenciaközpontok által meghatározott szabályokat és előírásokat;
  2. a Nemzetközi Állatnyilvántartási Bizottság (International Committee for Animal Recording, a továbbiakban ICAR) ajánlásait;
  3. a mindenkor hatályos hazai szabályokat és előírásokat.

A gyűjtött adatok körét, valamint az adatgyűjtés további, részletes szabályait az 5. melléklet tartalmazza.

  1. Törzskönyvezés

Az EU Állattenyésztési rendelete értelmében a törzskönyvnek tartalmaznia kell főtörzskönyvi részt. A törzskönyv az Egyesület elhatározása alapján melléktörzskönyvi részt tartalmaz. A charolais és az aubrac fajták, mint szabad besorolású világfajták hazai törzskönyvei nyitottak, amelyek fő- és melléktörzskönyvi részből állnak.

Az Egyesület a törzskönyvet elektronikusan vezeti.

  1. 1. A törzskönyv felépítése, a törzskönyvezés szabályai és gyakorlata

Fajtatiszta charolais és aubrac tenyészállatok bejegyzése törzskönyvekbe, valamint tenyésztés céljából történő engedélyezése az alábbi elvek mentén történik:

A törzskönyv az EU Állattenyésztési rendelet 15. cikk értelmében tartalmaz egy főtörzskönyvi részt, és két melléktörzskönyvi részt.

  1. 1.1.A törzskönyv főtörzskönyvi része

A főtörzskönyvi rész megjelölése: „A”

Az EU Állattenyésztési rendelet 16. cikk (1) bekezdés a) pontja értelmében a főtörzskönyv A2 és A3, valamint a 16. cikk (2) bekezdése értelmében A1 osztályokra kerül felosztásra.

  1. 1.2.A törzskönyv melléktörzskönyvi részei

A melléktörzskönyvi részek megjelölése: „C” ill. „B”

A melléktörzskönyvi részek olyan charolais és aubrac fajtájú nőivarú egyedek számára kerültek létrehozásra, amelyek nem jogosultak a főtörzskönyvi részbe történő bejegyzésre, de ivadékaik az EU Állattenyésztési rendelet 17. cikke, valamint a 20. cikk (2) bekezdése értelmében bejegyezhetők a főtörzskönyvi részbe.

  1. 1.3.Fajtatiszta charolais és aubrac tenyészállatok bejegyzése a törzskönyv főtörzskönyvi részbe

Az Egyesület a tenyésztők kérésére a tenyésztési programjában szereplő fajtatiszta tenyészállatokat bejegyzi, vagy bejegyzésre nyilvántartásba veszi törzskönyve főtörzskönyvi részében, feltéve, hogy megfelelnek az EU Állattenyésztési rendelet II. melléklet 1. részének I. fejezetében meghatározott követelményekkel összhangban az 7.2. fejezetben részletezett feltételeknek és adott esetben feltéve, hogy ezek az állatok a 21. cikkben foglalt szabályoknak megfelelően tenyészállatoktól vagy azok szaporítóanyagaiból származó utódok.

Az Egyesület nem tagadhatja meg egy fajtatiszta charolais v. aubrac tenyészállat bejegyzését a törzskönyv főtörzskönyvi részébe azon az alapon, hogy az már bejegyzésre került ugyanazon fajta törzskönyvének főtörzskönyvi részébe, amelyet egy, az EU Állattenyésztési rendelet 4. cikk (3) bekezdésének megfelelően elismert másik tenyésztőszervezet hozott létre vagy egy harmadik országban, a 34. cikkben foglalt névjegyzékben szereplő harmadik országbeli tenyésztőszervezet hozott létre.

A főtörzskönyvi részbe történő bejegyzésre vonatkozó kritériumokat teljesítő fajtatiszta tenyészállatokat az Egyesületnek be kell jegyeznie abba az osztályba, amely megfelel az adott fajtatiszta tenyészállatok értékmérőinek. Ugyanakkor az Egyesület ugyanezen fajta más törzskönyvében nyilvántartott, nyilvánvalóan kimagasló teljesítményű, kiváló tenyészértékű egyedét – teljesítménye, genetikai értéke elismeréseként – egyedi elbírálás alapján felveheti az „A” törzskönyv magasabb osztályába is, annak ellenére, hogy nem felel meg/nem áll rendelkezésre minden teljesítmény-paramétere. Azon hazai születésű bikák, melyek egyedileg megfelelnek az STV-be állítás feltételeinek, kiemelkedő küllemmel és termeléssel bírnak, de a tenyésztőjük szándéka és igyekezete ellenére nem vettek részt STV-ben, a Tenyésztési Szakbizottság döntése alapján szintén felvehetők az „A” törzskönyv magasabb osztályába is.

  1. 2. A főtörzskönyvi részbe történő bejegyzés követelményei
    1. az állatnak charolais, vagy aubrac fajta törzskönyvének főtörzskönyvi részébe bejegyzett azonos fajtájú szülőktől és nagyszülőktől kell származnia;
    2. az A2 vagy A3 törzskönyvi osztályba való bekerüléshez teljesítenie kell az alábbi teljesítmény-kritériumokat is:
      1. az állatnak az Egyesület megítélése szerint meg kell felelnie a charolais, vagy aubrac fajtára vonatkozó jellemzőknek (fajtaazonossági bírálat)
      2. hímivar:
        1. min. 400 kg 400 napos súly
        2. min. 30 cm éves kori herekörméret
        3. ultrahangos adatok megléte (P8, rostélyos keresztmetszet-terület, márványozottság)
        4. STV gyarapodási index (min. 1200 g/nap csoportátlag mellett)
          1. A3: >=92 %
          2. A2: <92 %
          3. küllemi bírálati eredmény
            1. A3: jelentősebb küllemi hibája nincs, külleme harmónikus
            2. A2: jelentős küllemi hibája nincs, külleme jelentősebb szélsőségektől mentes
            3. minősítés sajátteljesítmény alapján
              1. A3: Tenyésztésre javasolt
              2. A2: Tenyésztésre alkalmas
              3. nőivar
                1. 205 napos index
                  1. A3: >=52 %
                  2. A2: <52 %
                  3. ultrahangos adatok megléte (P8, rostélyos keresztmetszet-terület, márványozottság) nem feltétel, de javasolt
                  4. küllemi bírálati eredmény megléte
                  5. az állat származását az 5.3 pont szerint kell megállapítani;
                  6. az állatot azonosítani kell az 5.1 pont szerint;
                  7. az állat Unión belüli értékesítése vagy Unióba való beléptetése esetén, amennyiben az állatot be kívánják jegyezni a törzskönyvbe, vagy bejegyzés céljából nyilvántartásba kívánják venni az állatot abban, az EU Állattenyésztési rendelet 30. cikknek megfelelően kiállított származási igazolásnak kell kísérnie.
                  8. amennyiben az állatot az Unión belül értékesített vagy az Unióba beléptetett szaporítóanyagból hozták létre, és be kívánják jegyezni valamely törzskönyvbe, vagy bejegyzés céljából nyilvántartásba kívánják venni abban, a szaporítóanyagot a 30. cikknek megfelelően kiállított származási igazolásnak kell kísérnie.

A főtörzskönyvbe kerülés feltételeit összefoglalva a 6. melléklet táblázatai tartalmazzák.

A b) 2. c. és b) 3. b. követelmény (ultrahangos vizsgálatok) alkalmazásától vis maior (pl. UH készülék meghibásodása) esetén az Egyesület Tenyésztési Szakbizottságának engedélyével el lehet tekinteni átmenetileg. Ez esetben ezen feltétel teljesítettnek tekintendő az érintett egyedek vonatkozásában.

  1. 3. Állatok bejegyzése a melléktörzskönyvi részbe és utódaik felvétele a főtörzskönyvi részbe

Az Egyesület a melléktörzskönyvekbe az EU Állattenyésztési rendelet 17. cikknek megfelelően a tenyésztők kérésére bejegyzi azon charolais v. aubrac fajtájú, nőivarú állatokat, amelyek nem jogosultak a főtörzskönyvi részbe